Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 4. szám
rázolni, és „örök emberi vonásokat” kívántak megjeleníteni. A csoport széthullása után a festők két egymástól eltérő irányban folytatták művészi útjukat. A szociálreformer célokkal telített etikus realizmus eszméjét a legkövetkezetesebben a csoport nesztora, illetve tanítómestere, Ford Madox Brown valósította meg. Búcsú Angliától című képén például a kivándorlóknak állított emléket. Holman Hunt az Újszövetség történeteit felhasználva, bonyolult, allegorikus jelentésű morális parabolákat festett, melyek jelentésrétegeit azonban csak a képekhez fűzött didaktikus kommentárokból lehet megérteni. A Preraffaelita Testvériség többi tagja, a szépségimádó Dante Gabriel Rossetti, Arthur Hughes és egy ideig Everett Millais, társadalmon kívüli elefántcsonttoronyba húzódott vissza. A középkori történetek, romantikus irodalmi témák képeiken különös, gyakran nyugtalanító, bizarr hangulatot sugallnak. Szerkesztésükben zenei hatások analógiájára épülő ritmusok, harmóniák érvényesülnek. Sűrítetten artisztikus, zsúfolt pompájú tereik (ezek előképei a későközépkori miniatúrák színes világa) a századvégi esztéticizmus és dekadencia szemléletét előlegezik. Furcsa módon mégis D. G. Rossetti indította el pályáján a preraffaelita mozgalom második nemzedékét, s közülük a két legjelentősebb alkotóegyéniséget, William Morrist és Edward Burne-Jo- nest. A két oxfordi diákot Rossetti verseinek és képeinek érzékien izzó, rejtelmekkel teli atmoszférája ragadta meg, mely az idealizált középkor megálmodott bensőségességét sugározta. William Morris (1834—1896) költő, festő, iparművész volt a preraffaelita festők második generációjából az egyetlen, akire mélyen hatottak John Ruskinnak, a viktoriánus kor vezető kritikusának és a csoport patrónusának társadalomreformer gondolatai is, és élete végére aktív szocialista politikussá vált. Morris a betetőzője Angliában annak a szellemi áramlatnak, amely a kapitalizmussal szemben a középkori feudális társadalomban példaképet látott, s a művészetiekkel szoros összhangban társadalmi reformokat is követelt. Poli- hisztori hajlamai, kísérletező kedve óriási energiával és szervezőkészséggel párosult, ennek köszönhetjük, hogy a preraffaelita mozgalom a hatvanas évek elején az ő vezetésével kézműves céh formájában újjáéledt. Morris az élet számára legfontosabb színterét, a családi otthon megreformálását tűzte ki célul, a szépség és hasznosság jegyében. A Morris-céh első otthonművészeti remeke a Red House (Vörös ház), a művész otthona volt, melyben minden tárgy és bútor egyedi kézművesmunkával készült, középkori minták alapján és a helyi falusi kézművesség mesterségbeli hagyományaira támaszkodva. A céh érdeme a kézműves műhelymunka fölele- venítése, és a modern iparművészeti mozga24
