Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 4. szám
A némafilm korai korszakában, az 1910-es években a svéd film valóságos iskolát teremtett, mely hatást gyakorolt az egész világ filmművészetére. Ennek a különleges filmstilusnak egyik megalapítója és kétségtelenül legnagyobb egyénisége Victor Sjöström, színész és rendező volt. Rendezéseiben a svéd filmstílus legjellemzőbb sajátosságait testesítette meg. Erőteljes drámai szituációkat teremtett és törekedett a konfliktus logikus, feszes kibontására. Magával ragadó lendületű, különös hangulatú történeteiben nagy szerep jutott az önmagában is drámaiságot sugárzó északi tájnak. Műveiben a természet allegorikus, szimbolikus erővé emelkedett. Ugyanakkor nagyfokú tudatossággal, a hatáskeltés eszközeit is felhasználva dolgozott. Nagy gondot fordított a fényárnyék hatások kidolgozására. Természet és stili- záltság nem vált ellentétes fogalommá műveiben. Egyúttal kitűnő színész volt. Számos film főszerepét játszotta. A némafilm kezdeti korszakában, a pantomim jellegű filmszínészi játékstílus elterjedése idején is megtalálta a helyes utat: a jellemábrázolásra, az egyszerű színészi jelenléttel megvalósított alakításra törekedett. Filmvászonra kívánkozó jelenség volt: nagyszerű termet, érzékeny, markáns arc jellemezte. Louis Delluc, a kitűnő francia rendező és filmesztéta írta róla: „Egy nagy szinész irányítja mesterien az érzéseket és szenvedélyeket ezekben a filmekben. Sjöström igazi drámai alkat, a legvadabb mozdulatokat is kiemelkedő egyszerűséggel oldja meg. Megdöbbentő arca, kifejező szeme, lágy, finom mimikája, akrobatikus mozgása olyan egyéni típust jelent, mely máshoz nem hasonlítható ... Nagyon értékes színész." Rendezőként így jellemzi Rune Waidekranz filmtörténész: „Sjöström volt a film egyetlen költője, aki komolyan, szinte ünnepélyes stílusban tudott mesélni történeteket emberi lényekről, akiknek sorsa titkos belső kapcsolatban áll a Természettel.” Victor Sjöström 1879. szeptember 20-án született. Anyja színésznő volt, őt is kora ifjúságától vonzotta ez a pálya. Középiskolai tanulmányait félbeszakítva színésznek állt. A századvég éveiben különböző színtársulatok tagjaként játszott Finnországban, majd a Svenska Teaternben, a göte- borgi Folkteaternben. Az 1910-es években fordult érdeklődése a film felé. Filmjei egy része két svéd író ihletésében született. Az egyik a különös életű Hjalmar Bergman, a másik a diadalmas sikereket elérő, Nobel-díjas írónő, Selma Lagerlöf. Más írókhoz is fordult témáért, és saját forgatókönyvei nyomán is dolgozott. Egyik jelentős filmje, a Terje Vigen (1917) a norvég Ibsen balladája nyomán készült. A hányatott sorsú hős kalandjait a ballada szellemét megtartva komponálta filmre. Érdekesen alkalmazta a visszapillantásokat. A táj, a tenger, a természet együtt játszik a cselekménnyel, kiemeli, aláhúzza a mondanivalót. Selma Lagerlöf pályája csúcsát a Jeruzsálem cimű regényével érte el, melyben nagy szuggesz- tivitással ragadta meg a tipikus svéd paraszti A fiatal Sjöström 18
