Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 3. szám
jóból befolyó tiszta jövedelem a 650 ezer forintot meghaladja, a többletet újabb Duna-hídra kell fordítani”. A leendő híd helyét viszont nem határozták meg. Ezért 1886-ban Országh Sándor a főváros közgyűlésén indítványozta: az Eskü tér és Rudas fürdő között építsék a Duna-hidat. Válaszként a pénzügyminiszter felszólította a főváros illetékeseit, hogy készíttessenek tervezetet az új híd építésére és a környék rendezésére. A kormány mégis öt esztendőt várt, mire 1890- ben határozatot hozott. Az új Duna-híd az Eskü téri belvárosi plébániaépülettől a Rudas fürdő előtti tér irányában kötné össze Budát és Pestet. Azzal indokolták, hogy a főváros közforgalmi és közlekedési érdekeinek ez a hely felel meg. A Az Erzsébet-híd a pesti oldalról 1901-ben „Hidat akartok építeni? De gondoltatok-e egyáltalán arra, hogyan lehet majd a hídhoz kijutni? Elkülditek a felterjesztést a kormányzathoz, hogy építsen hidat, s a jó pesti polgár órákig keringhet majd a Belvárosban, ha a hídra akar feljutni.” A Belváros falusias külseje, a mai Városház, a Váci, a Kígyó és a Duna utca földszintes házai, az Eskü tér környékén tapasztalható zűrzavar valóban vitathatatlan volt. Pálóczi elképzelése pedig helyeselhető: az Eskü téri híd építésével egyidejűleg rendezzék a Belvárost. 36 négy-ötemeletes, továbbá számtalan apróbb ház lebontását javasolta. Akadtak, akik Pálóczit menten támadták: „Ki fizeti a kártérítést? - polgári napilap, Az Újság cikkéből az idézet. - Honnan vegyük a pénzt? Menjen Pálóczi a kormányhoz!” A főváros törvényhatósága elismerte a tanár igazát: az Eskü téri híd építésével együtt rendezni kell a Belvárost is. Még alig iktatták a minisztériumban a budapestiek aktáját, amikor már jelentkeztek az érdekeltek, az esetleg lebontandó házak tulajdonosai. Klotild főhercegasszony személyesen felkereste Gerlóczy Károly alpolgármestert, s kijelentette: csak akkor hajlandó átadni palotáját, ha százszázalékos kártérítést kap. Protestáltak a kegyesrendiek is, a belvárosi templom védelmében. A kormány döntött. Az 1885. évi XXI. törvénycikk értelmében „amint a már fennálló hidak vámMunkavágány a hídon Az utolsó felfüggesztő lemezek elhelyezése főváros urai ekkorra már két híd: az Eskü téri és a Vámház téri (mai Szabadság-híd) építését tartották szükségesnek. A Közmunka Tanács csak az utóbbit helyeselte, „az Eskü téri híd mindenképp és teljességgel célszerűtlen". További három esztendeig nem történt semmi. Az 1893. évi XIV. törvénycikk elrendelte mind a két Duna-híd építését. Határozott a Belváros rendezéséről is. A költségvetésből 18 millió aranykoronát vállalt a főváros és a kormány - 40-60 százalékos arányban —, a további négymillió aranykoronát kivetették Budapest lakosságára, s adó módjára behajtották. A Belváros rendezésének illusztrálására: nincs többé a Kúria régi épülete, az Athenaeum barokk palotája, s a Torony utcában Pest — állítólag még Zsigmond király idejében épült — legöregebb lakóháza. Eltűnt a Rózsa tér, a Sebestyén tér, a Hal tér. (Ez utóbbi a mai Irányi és a Molnár utca, a Március 15. tér és a Belgrád rakpart sokszöge.) Lebontották a Városházát is. (Helyén az ELTE bölcsészkarának déli szárnya áll.) A kisajátításokról csak ennyit: Klotild főhercegasszony öreg palotája árából két hatalmas bérházat emeltethetett a mai Felszabadulás téren. A többi tulajdonos sem járt rosszabbul. A hidak terveire nemzetközi pályázatot hirdettek. Hetvennégy terv érkezett. A többség az Eskü téri hídra. A pályázók között voltak amerikai, olasz, osztrák, német, francia, belga, holland, orosz, algíri mérnökök, s tizenöt magyar. A bíráló bizottság az első díjat, 30 ezer aranykoro3
