Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
Virágos díszítésű csónak, Heves megye Palóc ivócsonak Áttört fülű szilke, Dél-Dunántúl Mátrovidéki ivócsonak Vadászjelenettel díszített csónak, Nógrád megye Heves megyei csanak szaros István pásztoroknak, vadászoknak és erdőkerülőknek faragta megrendelésre az ivócserpákokat. Minden edényt a tulajdonos foglalkozása szerinti faragással díszített. A csordások kecskét, a juhászok bárányt, a kanászok öt-hathe- tes malacot, a vadászok pénzt adtak az edényért. Heves megyében az 1930-as években négy-öt híres faragó pásztort ismertek. Ők a csónakokra gyakran nevüket és a készítés időpontját is ráfaragták. Os- toróczki József, aki Járdánházán volt kanász, az 1920-as években kezdett ivópoharakat faragni. Eleinte a juhászoknál látott kanalak kerek formáját utánozta, később új formát választott, amit hosszú fajtának vagy kacsacsőrűnek nevezett. A csanakok ivórészének alakja lehet félgömb, hosszában elhelyezett tojásalak, kanál- vagy szívidom. A legrégibb ismert darab az 1717-es évszámot viseli, oldalán gyakorlatlan kéz faragta szarvassal. A régi dunántúli vonalakat néha fekete és piros színű spanyolviasszal töltötték ki. A múlt század második feléből származó palóc csónakokat már domború faragás díszíti. Találunk rajtuk tulipánt, makkot, leveleket, disznót, vadászjeleneteket, nyájat őrző juhászt. Az ivóbegrékre jellemző a fogórész változatos kiképzése. A fül többnyire stilizált állatalak: kígyó, kutya, disznó, kos. Gyakori a virág alakú, áttört, csipkézett fül. Számos csanak fülére állatok küzdelmét faragták. Több palóc ivócsonak fülén a ragadozó az áldozata hátán áll. Néhol fölismerhetők a figurák (a kos hátán kutya áll, a kígyót kutya ragadja meg), másutt stilizált az ábrázolás. A lefittyenő ajakkal, kioltott nyelvvel, fölcsapott farokkal ragadozóábrázolások népvándorlás- kori formát őriznek, párjukat a honfoglaláskori magyar leleteken is megtaláljuk. A formák kialakulását, terjedését a faragó pásztorok megjegyzéseiből követhetjük nyomon. Gyurkó Pál nógrádi kanász, aki életének jórészét pásztorkodással és faragással töltötte, így beszélt erről: „Hol utá- nöztük a másét, hol másutt, attól eltérőt akartunk csinálni. Mintákból egész rakást tartogattam. Volt kutyás, őzes, szarvasos, vaddisznós. A mintákat úgy néztem le .mások kanaláról. Ugyan magam eszéből is csináltam.” , .04tő?'. . TÜSKÉS GÁBOR 36
