Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
eer IHERIKÍIÍ PIRIZSBfflV George Gershwint, mint az amerikai zeneszerzők legtöbbjét, a tudni és tanulnivágyás többször is Párizsba vitte, utoljára ötven évvel ezelőtt, 1928-ban töltött néhány hetet a francia fővárosban. Lüktető, eleven zenei életet ismert meg, azt az atmoszférát, mely vonzó, izgalmas volt a mindenhonnan odasereglett művészeknek. Debussy ekkor már tíz éve halott, s ugyancsak tíz esztendeje, hogy kiadta a Le Coque et l’Ar- lequin (A kakas és Arlekin) című zenei aforizmagyűjteményét, amelyben hadat üzent a múlt zenéjének, és erőteljes, kemény ritmusú, mindenki számára érthető zenét követelt. Párizsban művészeti irányzatok, a legkülönbözőbb izmusok csaptak össze, s a zeneéletben is kérdésessé vált: hogyan tovább? Az impresszionizmustól távolodva, Sztravinszkij bonyolultabb hangzásvilága, neoklasszikus stílusa, vagy Satie naiv, tudatosan primitív eszközei felé? Schönberg atonalitása lesz-e uralkodó, vagy valamilyen új, polifonikus szerkesztésmód? Csak ahhoz nem fért kétség, hogy a tömegművészet megteremtése a cél. Az 1920-ban megalakult francia Hatok csoportját is ez kovácsolta össze. Párizsban divatossá lett a dzsessz, és új színnel gazdagította a húszas évek forrongó-vibráló, útkereső zeneművészetét. Gershwinhez igen közel álltak a francia művészek törekvései, hiszen végeredményben ő is a hangversenytermek zenéjének és a music-hallok szórakoztató zenéjének összeegyeztetésére törekedett. Neve és néhány kompozíciója nem volt ismeretlen Párizsban. Ott tartózkodása alatt is „találkozott” saját műveivel: akkor hangzott fel először a Rhapsody in Blue, majd ennek balettváltozata, és az F-dúr zongoraverseny, melynek szólóját ő maga játszotta. A fogadásokon, összejöveteleken számos nagynevű muzsikust ismert meg, így Auricot, Milhaud-t, Prokofjevet és - már korábban - Ravelt. Egyes források szerint Gershwin azért jött Párizsba, hogy Nadia Boulanger asszonytól kérjen tanácsot. De sem vele, Egy amerikai Párizsban sem más „jelölttel” (állítólag Ravelnél és Sztravinszkijnál is próbálkozott) nem volt szerencséje. A nagyváros légköre azonban rendkívül megragadta képzeletét, benyomásai hamarosan muzsikává formálódtak. Nagyobb szabású szimfonikus mű komponálásába kezdett, s a zongorakivonat már augusztus elejére elkészült. Visszatérve New Yorkba, a Musical America című lapban így nyilatkozott: „Új művem szabadon komponált rap- szodikus balett, a legmodernebb zene, amit ez ideig írtam, A nyitótétel Debussy és a Hatok G. Gershwin modorában tipikusan francia stílusú - noha a témák mind eredetiek. Egy amerikai benyomásait igyekeztem visszaadni, amint Párizsban jár-kel, az utca zaját hallja, a francia légkört érzi. Eddigi zenekari kompozícióimhoz hasonlóan most sem akartam egy bizonyos jelenetet megzenésíteni. Ez a rapszódia csak általános impresszionista értelemben véve programzene — mindenki saját képzelőtehetsége szerint magyarázhatja." A bemutató előadás műsorfüzetében Deems Taylor tollából, Gershwin jóváhagyásával, mégis megjelent egy hosszú, részletes ismertetés, mely a zenét ütemről ütemre követve leírja: miként veti magát az idegen a párizsi forgatagba, hogyan sétál a Champs-Elysées-n, betér egy kávéházba, átmegy a Szajna túlsó oldalára. A magyarázat azonban ehhez a műhöz alighanem felesleges. Abban Gershwin maga is téved, hogy a három- tételes mű indítása franciás jellegű lenne, hiszen a zenei nyelvezet tipikusan amerikai — némi francia humorral és gúnnyal fűszerezve. A többször visszatérő, úgynevezett „séta” témáról jegyezte meg az egyik New York-i kritikus, hogy a legszemtelenebbek közül való, melyet valaha írtak. Félreismerhetetlen itt a nagy forgalom, a tülekedés, a zsúfoltság — a nagyvárosi atmoszféra. (Feljegyezték, hogy az autódudákat Gershwin egyenesen Párizsból hozatta az amerikai bemutatóra, hogy még autentikusabb legyen a produkció.) Autóduda a szimfonikus zenekarban? Ma már nem tűnik olyan merész ötletnek, mint közel fél évszázada. Hasonló megoldásokat Gershwin előttről is ismerünk: Respighi Róma fenyői című szimfonikus költeménye előadásakor a madárcsicsergést a zenekar játékával párhuzamosan, hanglemezről szólaltatják meg. 34
