Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
yokorto megesett, hogy a do! figyelmeztetésére . Ne aludj el, lisztes molnár: A garat, a garat üresen jár.) nagyon is szükség volt. De ekkor már a gép végezte a malomban az ember helyett az őrlés nehéz munkáját. Kezdetben az ember a markába fogott kővel egy másik homorú kövön vagy mozsárban zúzta szét a lisztes magvakat. Bizony sok tenyeret feltört ez az eszköz, amíg az ember kitalálta a kőjóratot, a forgatható malomköveket: a malom lényegét. Három és fél ezer évvel ezelőttről, az időszámításunk előtti 1500 körüli időkről származik az első értesülésünk a malom létéről. Emberi kéz forgatta: nőké és rabszolgáké. Jó 900 esztendőnek kellett eltelnie 4> Vilimalom, Veszprém megye ahhoz, hogy állati erőt alkalmazzanak e célra, és további 400 évnek, hogy a víz és a szél erejét is befogják a forgatásához. A rómaiaknál kezdetben a sütök feladata volt az őrlés, csak időszámításunk első századában lett önálló mesterség a molnórság, amikor a szárazmalmot felváltotta a vízimalom. A honfoglaló magyarok, amikor megtelepedtek a Duna-medencé- ben, még a nők forgatta szárazmalmot használták, amint erről a Gellért-legenda is értesít. A vízimalom lassacskán terjedt el. A malom magyar nevét 1075-ből ismerjük. A földművelésre való áttérés általánossá válásával megsokasodik a vízimalmok száma, s a XIV. század elején már nemcsak a parton álló Szélmalom, Kiskunhalas úgynevezett gátasmalom, hanem o vízen úszó hajósmalom is Őrölt. Hajósmalom emlékének írott nyomára egy hatalmaskodási per során, 1327-ben kelt oklevélben bukkanunk: ,,A kölkediek . . . Egyed dunai malmából az ott tartott gabonát elhordták ... és a köteleket, melyek a Duna vizén tartották, elvágták, és a malmot elúsztatták." A molnármesterséghez azonban nemcsak az őrlés, a malomépítés tudománya is hozzá tartozott: a molnár egyúttal faragómester, még a XVIII, században is. S hogy milyen fejlett volt ez az építéstechnika, arra jellemző, hogy a XV. században az óbudai Felhévizen, a mai Lukács-fürdő területén, egymás hegyén-hátán kele- pelhettek a malmok, és technikai leleménnyel még el is lopkodták egymás elöl a hajtóvizet. A XVI. század elején már majd minden faluban kelepelt malom. A Mohács utáni török időben gabonánk egy részét mégis Ausztriában kellett óröltetni. Akkoriban ugyanis sok harcoló katonát kellett ellátni, a malmok pedig megfogyatkoztak, mert magyar s török egyaránt elsősorban az ellenfél malmát égette fel. Még béke idején sem lehettek biztonságban a malmok az állandó portyázások miatt. Mindkét fél károsodván, a bajtól szabadulni igyekeztek. Vagy úgy, hogy megegyeztek: egymás malmát nem bántják. Máskor pedig úgy, hogy egy-egy malmot közös tulajdonba vettek. A végvárakban s a hadi táborokban kézzel hajtott malmocskákkal őröltek. A XVII. század során a katonai élelmezési hivatal Németalföldről szerezte be az ilyen kézimalmok legjobbjait, s fenntartásukra, javításukra mestereket is hozatott. Szárazmalmot másutt is alkalmaztak, főleg a vízszegény vidékeken. A dorozsmai szélmalom cHa vize van, Ezeket állati erővel forgatták, így működésük „szerjárással” volt egybekötve: o marhás jobbágyok heti számra járultak az őrléshez. Leginkább azonban a vízimalom terjedt el. Ezekben nemcsak gabonát őröltek: működött papír-, fűrész-, puskapor-, kalló- (érczúzó) és még vagy 15 fajta malom. A gabonamalmoknak sokféle típusa szolgált: a „felhőt kiáltó’’ vagy „pokolidő” (vagyis a nagy esőzések alkalmával működő) malmoktól kezdve a nyolc bokor (nyolc pár) kőre forgó nagy malmokig. A XVI—XVII. század fordulóján pedig nálunk is megjelent az úgynevezett pitlis, vagyis szitás malom, a régi parasztmalmok mellett. A technikai különbség lényegét Evlia Cselebi, török történetíró is leírta, amikor 1661, évi utazása alkalmával megcsodálta ezeket a törökségnél még ismeretlen malmokat. A nagybányairól így lelkendezett: „A folyón magyar A budai Császár-malom, XIX. sz. szerkezetű, mesterséges vízmalmok vannak, amelyek különféle finom lisztet szolgáltatnak, még a lisztet is megszitálják, s a korpát külön választják, úgy, hogy az embernek hozzá sem kell nyúlnia, csak a búzát kell felönteni." Ezek o magyarnak nevezett malmok gátasmalmok voltak. Jól meg kellett választani a helyet, ahol felállították. Az ütköző érdekeket kezdetben
