Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
L' apocalypse (XI. sz.) Evangeliarium (Franciaország, XI-XII. sz.) H BÉR GENE Ti OMS tszak-irancia Psaltérium m ZINK Ókori írástekercseken a szöveget megszakítás nélkül, hasábokra írták. Kései ókori feliratokon, okleveleken már találkozunk az első szavak nagy kezdőbetűivel. A kezdőbetű kiemelésének ez a formája a feliratokról, oklevelekről került át a kézzel írott könyvek lapjaira. Már az első kódexek kialakították a könyvekben később hagyománnyá vált formát. Ekkor született meg a könyvművészet, amelynek összetevői az arányos, meghatározott szövegtükrök, a szépen írott betűk, az iniciálék, a szegélylécek, a keretek és záródíszek. A kódexekben az iniciálénak feladata volt. A kézzel írott világi és liturgikus könyvekben a tartalmat tagolta. Ezeknél ugyanis még nem alkalmaztak fejezetcímeket. A kelta, karoling- és románkori írás- és könyvművészek műveiben az iniciálé már mint művészi alkotás jelenik meg. A szalagdíszekkel, színes illusztrációkkal és dús aranyozással ékes iniciálék gyakran oldalakat töltöttek meg a liturgikus könyvek kezdő oldalain. Ezek azonban a könyvnyomtatás első éveiben még csak kivételek voltak. Ekkor általában az volt a szokás, hogy a szöveg- és fejezetkezdetnél több sornyi, téglalap alakú üres helyet hagytak, amelybe a rub- rikátor (a szövegkiegészítő bejegyzések készítője) írta bele a kezdőbetűt vörös tintával, vagy az illu- minátor látta el az oldalt színes, rajzos iniciáléval. Az első nyomtatott iniciálék így a kézírásos kezdőbetűk stílusát vették át. Általában feketével nyomtatott kontúrbetűket színeztek ki, vagy az írott könyvek kerekded formájú kezdőbetűit utánozva azokat fametszetekről nyomtatták, vörös színnel. A kései gótika díszes, rajzos, fametszetű nyomatott kezdőbetűi is a kéziratos könyvek mintájára készültek. A tipográfiában a reneszánsz stílusú iniciálékat a velencei nyomdászok kezdték alkalmazni. A reneszánsz kódexek oldalain a középkori könyvfestészet áhítatos ünnepiessége színvonalas könyvdíszítő művészetté formáJódott át. A munkamegosztás során a könyvíró csak a szöveget írta, az illuminátor pedig a köny díszítését végezte. A nyomatott könyv az iniciálét az írott könyvből vette át. A kezdőbetűket az első könyvekbe (például Gutenberg 42 soros bibliájába) nem nyomtatták, hanem d kódexekhez hasonlóan, kézzel rajzolták. Az első, két színben nyomtatott iniciálékat - amelyeket különben fametszetről nyomtattak - Fust és Schöffer az 1457-ben és 1459-ben megjelent zsoltároskönyvekben alkalmazta. Amikor a könyvnyomtató művészek kialakították a tipográfia igazi formanyelvét, az önálló tipográfiai stílust, Németországban Urs Graf, Lukas Cranach, Ambrosius, az ifjabb Hans Holbein, Hans Weidlitz, Anton Wiensam, Hans Burgkmair, Michael Ostendorfer; Franciaországban Ge- offroy, Tory, Simon de Colins, Johan le Royer tervezi és metszi a szebbnél szebb iniciálékat. Ratdolt, Holbein és Tory iniciáléinak ornamentikája - hasonlóan az épületek, bútorok, díszítőelemeihez — intarziaszerű- en kiképzett kompozíció, amely kerettel körülvett területeket tölt ki. Az iniciálék méreteit, tónusértékeit ösz- szehangolták a szedéstükörrel. Fekete-fehér foltjuk dekofatív elem a világosabb tónusú szedésfelület mellett. Sokszor (mint például ifj. Hans Holbein Haláltánc ábécéjénél is) a kezdőbetű önálló^ompozíció. Az a gyakorlat, amely Szerint a kezdőbetű önálló alkotásként illeszkedik a szövegoldal tükrébe, az olasz és francia tipográfiában sokáig divatozott. A XVII. századig főképpen fa-
