Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
TÁLÉ metszetes, ezután sokszor rézmetsze- tes nyomóformáról sokszorosították e díszes kezdőbetűket. Ekkor a rajzolt figurák helyébe tájképek kerültek, grafikailag finoman a betű mögé bújtatva. A reneszánsz iniciáléval ellentétes hatásúak a német gótikus fraktúr betűkkel szedett könyvek kezdőbetűi. Ezek a típusok tollírásos jellegűek, az iniciálék a neves képírók mintái alapján kerülnek a szövegek élére. Ezek a kezdőbetűk nem kere- telhetők, mint az antikvák. Formái a toll mozgásának megfelelően szabad vonalakban és lendülettel fejlődtek ki. Díszítéseik tollvonások, melyek az iniciálétest vonalait kísérik, és szabadon, gyakran nagy lendülettel ölelik körül a kezdőbetűt. E tollvonások sokszor több szálra bomlanak és összefonódva díszes ornnamen- tummá formálódnak, gyakran a betű alig ismerhető fel. A szépmíves tipográfia hagyományainak kései emlékei a betűöntödei darabokból (kis levelekből, vonalakból, csillagokból, rózsákból) összeállított ornamentális kompozíciók. A betű: a szöveg típusát meghaladó méretű, esetleg díszes verzál. A XVIII, század végén Bodoni, Bas- kerville és Didót, késői műveiből száműzi az ornamentikát. Kizárólag típusaik szépségével igyekeznek megteremteni az új könyv- és betűművészetet. Iniciáléként a szöveg nagyobb fokozatú betűjét alkalmazzák, s minden díszítő elemet elhagynak. Reiner Imre, a magyar származású, Svájcban élő betűművész szerint: ,,Ma a könyvnyomdásznak a betűanyagban karakterek sokasága áll rendelkezésére. A tipográfusok a szedéstükröt kezdőbetűk segítségével élénkíthetik: írást az íráshoz. Az iniciálé ne legyen alkalmazott díszítmény, hanem maradjon az, aminek született — legyen betű.” SZÁNTÓ TIBOR Németország, XV. sz. ■ ff napit opufculti tagBttmt be pccptia becnTogi-lDc nfgffi one-ct be arte tnoncnöi p c mium lacre rent jjMagiítrum lofcuticm be .'lerlotia alme vmuerfitatte ancetlrmunu jfţiftiamtari fima qualifcüq} jelatoz* Ipetum abvirtu a victis tepullia eremen tű £alu (équena opufculü ta gotnm. be pcepne.d nfcfTíotic te fricnaa moztta , bzeuitatc qua pomi tratxre- quatuot p fttam apiano? jjenenb? pto^ Conrad Fyner (Urach, 1481)
