Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
találkozik egy vándorló dervissel, a tebriszi Semszeddinnel, akinek hatására a józan jogtudós elragadtatott misztikussá válik, s ezentúl a Korán szabályai helyett az Allahhal való lelki egyesülés útját kutatja. Tanítványai Mevlanának (mesterüknek) nevezik. Ez az elnevezés él tovább az általa alapított dervisrend, a mevlevi nevében. A rend hamarosan követőkre talál Perzsiában is, de sokáig hatástalan marad az iszlám józan, ortodox szárnyához tartozó arabok között. Az arab világ kétkedő felfogását érzékeltetik a marokkói származású arab történetíró, Ibn Battuta sorai, aki 1330 körül Konyában járván ezt jegyzi fel Mevlanáról: „Beszélik, hogy pályája kezdetén egy konyái iskolában mohamedán jogot tanított, tekintélyes számú hallgatóság előtt. Egyik nap azonban iskolájába bejött egy édességárus, fején egy tál szeletekre vágott édes süteménnyel ... A sejk megszólította: Hozd ide a tálat! Az árus azonban csak egy szelet édességet adott át. Ő kézbe fogta és lenyelte. Az árus senki mást nem is kínált meg a süteményből, kiment. A sejk hirtelen megszakította előadását, s az árus után sietett, tanítványait figyelemre sem méltatva. Azok hiába várták, hogy visszajöjjön. Végül is keresésére indultak, de nem akadtak nyomára. A sejk néhány év múlva került elő, kissé megzavarodott elmével. Csak érthetetlen, kötött perzsa versformában volt hajlandó beszélni." A tanítványok által lejegyzett „érthetetlen” versek Mevlanát a perzsa költészet nagyjai közé emelték. Főművének, a Mesznevinek egy 1278- ból származó kézírásos példánya fogadja a mecsetbe ma belépő látogatót. A kiállított mű a keleti könyvművészet remeke. A könyvállvány tágas terembe nyíló ajtó mellett áll. Ebben a táncteremben gyűltek össze hetente kétszer a rend tagjai, hogy az önkívületig fokozódó körtánccal szabaduljanak meg a földi bilincsektől, és Allah közelébe jussanak. „Számtalan út adódik Allah megismerésére — írta Mevlana — én a tánc és a zene útján indultam el." A dervisek a sejk — a rendfőnök — vezetésével érkeztek a terembe és a nádfurulya panaszos hangjára kezdték el kerengő táncukat. Lehet, hogy így akartak révületbe esni, vagy talán az égitestek mozgását utánozták, amelyeket úgy tart szaAz Indzse-dzsámi bejárata bályos pályán a Nap vonzása, mint őket Allah szeretete. A tánc második részében dobok erősödő pergése gyorsította fel a forgás ütemét: a dervisek ledobták fekete köpenyüket, amely a földi életet jelképezte, és bokáig érő fehér szoknyában táncoltak tovább. Jobb kezüket az ég felé nyújtották, bal karjuk a föld felé mutatott, jelezve: mindazt, amit Allahtól kapunk, az embereknek adjuk tovább. Hegedűk éles hangja vegyült a zenébe, a tánc üteme egyre fokozódott, a dervisek mind va- dabbul forogtak a terem oszlopai körül, úgy érezték, „madár lesz a szív és körbe-körbe röpköd”. A nádfurulya ma már, a hegedűkkel és dobokkal együtt vitrinben pihen, a dervisek kerengő táncát csak az évente megrendezett Mevlana- ünnepségeken fellépő együttesek előadásában látni. Jakováli Hasszán pécsi dzsámija A táncteremből a dervis-sírok termébe lépünk. Színes csempékkel borított oszlopok tartják a kupolákat, a falakon díszes arab írással rajzolt Korán-idézetek olvashatók, a falak mentén tucatnyi koporsó áll: Mevlana és családja, meg az őt követő sejkek nyugvóhelye. A márványkoporsókat aranyszólakkal átszőtt, súlyos brokát fedi, a koporsók végéhez hatalmas kőturbánokat illesztettek. Mevlana szarkofágja körül már-már nyomasztó a pompa. Piros, zöld, kék csempesorok vibrálnak, a bronz foglalatú lámpások fénye hullámzó arab verssorokat világít meg. A sír fölé magasodó torony belső falait apró színes kövek borítják. A konyái Mevlana-kolostor díszítéséhez szultánok, hadvezérek járultak hozzá: a hadjáratok után gazdag adományok érkeztek a derviskolostor, a tekke kincstárába. A dervisek fontos szerepet játszottak az udvar életében. A konyái kolostor sejkje végezte a szultánok „koronázási" szertartását, ő adta át az uralkodónak a dinasztia-alapító Oszmán kardját az isztambuli Eyüp- mecsetben. A fanatikus dervisek részt vettek a hadjáratokban, és kolostoraik hamarosan megjelentek az elfoglalt területeken. Albániában, Bulgáriában, Jugoszláviában ma is álló épületek jelzik szétrajzásuk állomásait. A boszniai, dél-szerbiai derviskolostorokban, amelyeket az ott lakó mohamedánok gondoznak, a „hitetlen" látogató manapság is kelletlen kíváncsiskodónak számít, akit hamar kitessékelnek a kolostorok udvarából. A török hódoltság másfél évszázada alatt hazánk területén is létesültek derviskolostorok. A mevlevi rendhez tartozókon kívül nagy számban éltek Magyarországon is a bektási rend dervisei. Bektási dervis volt Gül Baba is. Budai türbéje a török időkben jelentős zarándokhelynek számított. Ez az egyetlen megmaradt épület hazánkban a dervisek egykori kolostorai, sírboltjai közül. Ezekről csak az akkori utazók, főleg Ev- lia Cselebi leírásaiból értesülhetünk. Szerinte Budán a bektásiakén kívül még hat kolostor állt, és több tekke díszítette Siklós, Szigetvár, Szeged, Temesvár, Zombor, Hatvan, Székes- fehérvár török kori városképét. Az egri kolostort Evlia Cselebi „fehér hattyú gyanánt álló kupolás épületként említi. Pécsett 1663-ban, Belg- ródból Budára tartván, fordult meg. A keleties város bazárában 400 bolt kínálta a birodalom különféle területeinek termékét, városszerte 17 dzsámi fogadta be a naponta ötszöri imára betérő igazhitűeket. Jakováli Hasszán ma is látható dzsámijához csatlakozott a mevlevi rend kolostora, amelyről a következőket olvashatjuk útirajzában: „Táncolótere, zenészek gyülekező helye, Mesznevi olvasók helye és szószéke, valamint művészi, rácsozatos, felosztott gyülekező helyei és mihrábjai (Mekka irányát jelző imafülkéi) vannak, melyek leírására és elmondására gyenge a nyelv. Hetenkint kétszer van e’ kolostorban dervistánc, amikor az ég kerekéhez hasonló körforgást végeznek." Beszámolóját rajongó sorokkal fejezi be és azt állítja, hogy sem Törökországban, sem Arábiában vagy Perzsiában nem látott ilyen gyönyörű kolostort. A mevlevi rend pécsi kolostora egy évvel később, Zrínyi Miklós 1664-es téli hadjárata során pusztult el. Működő derviskolostort ma már Törökországban sem találunk. A szultáni rendszert szolgáló, minden reformot ellenző rendeket az új török állam megteremtője, Musztafa Kemál pasa 1925-ben feloszlatta. 1927-ben a konyái Mevlana-kolostort múzeummá alakították át, és évszázadokig zárt kapuját megnyitották a nem mohamedán látogatók előtt is. Gül Baba türbéje Budán NEMERKÉNYI ANTAL
