Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
Vértess zent kereszt sziklás hegység jól védhető terület, ezért sok vár épült a Vértes fennsíkján és vizekkel elárasztott előterében. Az egész hegység a Csák nemzetség honfoglaláskori szállásbirtoka volt; ők építették a fennsík első várait még a XIII. században. Eredetileg a tatárok visszatérésétől félve, később a család uralmának biztosítására. A középkor végén mór hat vértesi vár védte — egymástól öt-hat kilométernyi távolságra — a Dunántúli-középhegység legfontosabb átjáróját, s szerepük különösen a török időkben vált jelentőssé. A Kis-Alföldre vivő völgyutakat az ellenőrizte, akinek birtokában volt a Vértes hatalmas sziklaerődje. A fennsík várainak omladékai ma erdők sűrűjében bújnak meg; egyedül Csókakő vára ül kint a hegység peremén, öregtornya csonka maradványaival. A többi vár romjára már nehezebb rátalálni. Szent- györgy várának csak a neve maradt meg, egyetlen köve sincs már a helyén. Gerencsérvárnak — Nagy Lajos király kedvenc vadásztanyájának — és Csákivárnak is mindössze az alapjai látszanak ki a vad kúszónövényzet szövedékéből. A Bikkavas és a Nyergeshegy között rejtőző Vitány- vár hajdani tornya néhány mohos ablaküregével néz föl a lombtengerből az égre. A Vértes legerősebb várából, a tatárjárás után épült Gesztes- várból - ohol Zsigmond király szívesen tartotta udvarát — fönnmaradt néhány szép gótikus részlet; újjáépített szárnya napjainkban turistaszálló. A meglehetősen épen megmaradt vértesszentkereszti kolostorrom az ország szép román stílű műemlékei egyike. A mai Vértest ásványi kincsei teszik az ország értékes tájává. A hegység északi lábánál gazdag kőszénmező terül el. A Vértes körül hullámzó, 40—50 millió évvel ezelőtti tenger parti öbleinek, A nemzeti irodalom egyes korszakait jellemezhetjük, ha megnevezzük vezéregyéniségeit, népszerű íróit és magányos alkotóit. A polgárosodó magyar irodalom már a XVIII, század végén szolgált e korszakot idéző nevekkel. Csokonai Vitéz Mihály lángelméje mellett Kazinczy Ferenc szervező, műgondra ügyelő ténykedése, az ugyancsak irodalmi vezéri képességekkel megáldott Batsányi János elszigetelődése jellemzi az 1790 és 1810 közötti két évtizedet, miközben Dugonics András, Gvadányi József és Kisfaludy Sándor tollából megszületnek az első sikerkönyvek. Fazekas Mihály helye már nehezebben határozható meg. A kismesterek élete és művei a mindenkori hasonlítgatások alapján rögződnek az utókor tudatában. Csokonai legjobb barátja, Kazinczy ellenfele a nyelvújítási vitákban; a Lúdas Matyi népszerűsége pedig felülmúlja a sikerkönyvekét - hangozhat a fenti viszonyításban a szokotton sommás jellemzés. De a tudományos igényű pályakép is szolgál nehéz és talán soha meg nem válaszolható kérdésekkel. Hiszen költeményeinek keltezetlen sora mögött föl nem deríthető események bújhatnak meg, mint ahogyan találgatások övezik Ámeli alakját, a mesz- szetűnt kedvesét is, akinek szép hangulatú neve többet idéz meg a korból, mint a hozzá írott udvarló versek csokra. Fazekasról még hiteles arckép sem készült: ifjabb Diószegi Sámuel anekdotába illő módon — hasonló modell vonásaiból és saját emlékeiből - festette meg portréját. Sokarcú, ellentmondásos kor és ország formálta őt a maga képére, egymást váltó személyiségjegyeket erősítve fel egyéniségében. A kardot vitézül forgató huszárfőhadnagynak a harc más, mint a Bellona nevét gyakran tolira tűző nemesi költőknek, akik fegyvert jószerével csak a gyakorlatozás során vettek kézbe. A virtus a császári huszárnak valóban hadi erény: az életben maradás, sőt az önmegvalósítás lehetséges és vállalt útja, hagyományokhoz méltó és férfias vállalkozás. A vitézkedés krónikási versformája is adott, és csak a rímek gyorsabb váltakozása figyelmeztet a XVIII, század végére: Mink ugyan, a császár regementje vitézi, köszönjük, Hogy romlást nevető örökös táb- I Iádra bevéstél. A csókakői várrom sekély lagúnáinak mocsári erdei váltak kőszénné az oroszlányi és a tatabányai medencében. Az egykori lápos tengerparti sáv helyén, Mórtól Tatabányáig, kétszázmillió tonnára becsült szén- vagyon rejtőzik a föld alatt. A karsztosodott dolomit és mészkő mélyedéseiben alakult ki később a bauxit. A gánti medencében talált rá Balás Jenő bányamérnök 1920-ban a vértesi bauxitra, s 1926 őszén indult meg a bányászata. Az 50. évforduló alkalmával 1976-ban hozták létre a bauxitbányászok a gánti múzeumot, amely gazdag a földtani, tektonikai és őslénytani látnivalókban. A gánti külszíni bánya hatalmas tányérjában .úgy olvashatunk évmilliók történetéből, mintha egy roppant könyv kőlapjait forgatnánk. A felhagyott fejtésekben az üledékes kőzetek rétegsorai közt gyakran bunkkantak százmillió évvel ezelőtt kihalt tengeri élőlények - kagylók, csigák és más puhatestűek - mészvázára. Három részből áll a múzeum: egy altárói és két lefejtett külfejtési részből. A táró a bauxitföld- tannal, a mélyműveléses és a külfejtéses termelés formáival, valamint a hazai bauxitkutatás és -bányászat történetével ismerteti meg a Ic.oga- tókat. A külszíni rész — két hatalmas felhagyott bányagödör - összesen mintegy 8 hektáron mutatja be a területet felszabdaló, különböző korú vetőket, az őskarszt formáit, a bauxittípusokat és a fedőrétegek képződményeit. A Vértes mintegy 14 000 hektárnyi központi részét 1977-ben tájvédelmi körzetnek jelölte ki az Országos Természetvédelmi Hivatal. A Vértesi Tájvédelmi Körzet feladata, hogy védje és őrizze meg a táj arculatát és természeti értékeit: a dolomit változatos felszíni formáit, a különböző sziklaalakzatokat, szurdokvölgyeket és barlangokat, a szubmediterrán klímahatást tükröző karszti bokorerdőket, a magashegyvidéki fajokat őrző karszterdőket, a ritka fafajtákat, természetes növénytársulásokat, valamint a védett állatfajokat, s őrizze meg a táj kulturális értékeit is. ANTALFFY GYULA 4
