Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
A PÖFÖGŐ, DÜBÖRGŐ FELTALÁLÓJA n Diesel név még a technikai tudományoktól távol állók számára is ismerősen cseng. A dízel-motor, dízel-mozdony ismert az egész világon. A korszerű közlekedés e fontos gépezetei a német Rudolf Dieselről kapták nevüket. Párizsban élő német szülök gyermekeként 1858. március 18-án született. A porosz—francia háború elől a szülők Angliába költöztek, a tizenkét éves gyermeket ekkor az augsburgi ipariskolába küldték tanulni, ennek elvégzése után a fiú a müncheni Technikai Főiskolára iratkozott be. Itt főként Linde és Schröter professzor előadásaiból tanult sokat. Az egyik előadáson azt hallotta, hogy a gőzgépek igen nagy energiapazarlással működnek: a tüzelőanyag felszabaduló hőenergiáját csak 6-10 százalékban hasznosítják. Az úgynevezett Carnot- féle termodinamikai körfolyamat pedig ennél sokkal nagyobb hatásfokot engedne meg. Az ösz- szehasonlítás megragadta Diesel fantáziáját. Jegyzetfüzetének szélére ezt írta: „Megvizsgálni, vajon nem lehetséges-e az izotermia gyakorlati megvalósítása." Az elgondolásból később megszületett a dízel-motor. A feltaláló erre így emlékezett vissza: „Valamikor kitűztem a feladatot. Ez azonban még nem volt találmány, sőt elgondolás sem . . . Otthagytam az iskolát, a gyakorlat felé fordultam, hogy az életben megállhassam a helyemet." Diesel előbb a svájci Schulze-testvérek üzemében helyezkedett el - itt sok hasznos tapasztalatra tett szert —, majd pedig a gyors ütemben fejlődő Linde vállalatnál dolgozott, Párizsban és Berlinben. Az eszme felvillanása után 18 évvel látott neki az izgató feladat kidolgozásának, s 1893-ban közreadta az „Egy gazdaságos hőmotor elmélete és terve a gőzgép és a ma ismert belső égésű motorok pótlására” című dolgozatát. Az elmélet körül heves vita támadt, többen kételkedtek a megvalósítás lehetőségében. Az akkori idők három legtekintélyesebb szakembere — Linde, Schröter és Zeuner — azonban kiállt Diesel mellett. Németország iparának akkor már vezető hatalma, Friedrich Krupp üzleti lehetőséget sejtett benne. Az augsburgi Gépgyárral együtt műhelyt szereltetett fel az új rendszerű motor megalkotása céljából. Négy esztendő megfeszített és sok buktatóval terhelt munkája nyomán az elmélet pöfögő, dübörgő valósággá vált: megszületett a dízel-motor első működőképes példánya. 1897. február 14-én készen állt a próbamotor az augsburgi műhelyben. Az ellenőrző méréseket Schröter professzor végezte. Mérései a legjobb gőzgépekéinél háromszorta jobb eredményt mutattak: a próbamotor a hőenergia 34,2 százalékát hasznosította. Néhány hónap múlva a Kas- selben összegyűlt német mérnökök előtt is bemutatták a próbamotort. Schröter professzor hangsúlyozta: „Az ipar számára áldásos fejlődés kiindulópontja lesz az új motor.” A feltalálónak azonban a találmány nemcsak sikert hozott: a kézzelfogható eredmények ellenére is még sokáig lebecsülték az új motor nyújtotta lehetőséget, a találmány tulajdonságai körül pedig vita kerekedett, ami megkeserítette Diesel életét. Hátra volt még a gyakorlati hasznosítás kidolgozása. Ebben jelentős támogatást nyújtott Dieselnek az augsburgi Heinrich v. Bűz gépgyáros. A felhasználási lehetőségek kikísérletezése így is évekig tartott. Először a francia haditengerészet szakemberei ismerték fel, hogy a dízel-motor igen hasznosan, üzemeltethető a tengeralattjárókban. Ugyanakkor a német gyakorlati szakemberek még alig akartak tudomást venni honfitársuk találmányáról. A következő két nagy lépés, ugyancsak Bűz gépgyáros segítségével, a dízel-mozdony kidolgozása volt (1907-ben), majd a dízel rendszerű vasúti motorkocsi megépítése (1908-ban). Ettől kezdve a dízel-motor már feltartóztathatatlanul tört előre az iparban és a közlekedésben. Az igazi sikert azonban Diesel nem érte meg. Az 1910-es évek elején több gazdasági csapás érte, 1913-ban csődbe jutott. Ebben az időben kapott meghívást Londonba, találmányának értékesítése ügyében. Anglia felé utazva, a „Dresden” gőzös fedélzetéről, szeptember 29-én éjszaka ismeretlen körülmények között eltűnt. Különös és váratlan halála sok találgatásra adott okot. Az egyik feltételezés szerint az első világháború előtti feszült politikai helyzetben, a német titkosszolgálat végzett Diesellel, hogy találmányát ne juttathassa angol kézre. Utóbb azonban fia, Eugen Diesel, apja utolsó heteinek naplószerű feljegyzéseit pontról pontra követve egyértelműen kimutatta, hogy Rudolf Diesel öngyilkos lett: a nyomasztó gondok megtörték, kilátástalannak látta további életét. VAJDA PÁL 07
