Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)

1978 / 1. szám

A Bordeaux-! tejeslány Pontejos márkini

Ezekben Goya nemcsak újszerűt, maradandót is alkot. A spanyol népélet valóságos panorámája elevenedik meg a kartonokon. Felfigyelnek rá az udvari méltóságok, megkedvelik az infánsok, a trónörökös és felesége, és képmások készítésével bízzák meg. Ekkor festi le az Osuno hercegi családot is. Ezekből az évekből való a Szépművészeti Múzeumban őrzött öt festmény egyike, Bermúdezné karosszékben ülő portréja is. A modell szabálytalan vonásait a finom csipkéből és rebbenő szalagcsokrokból szőtt ruhaköltemény ellensúlyozza.

III. Károly spanyol király felvilágosodott, országa gazdasági fellendülését szorgalmazó uralkodó volt. Miniszterét, Floridabianca grófot ábrázolja Goya első „hivatalos" képmása, melyen a festő önmagát is megörökítette. A sokasodó megrendelések, egyházi megbízatások, valamint az, hogy 1786-ban királyi festői címet kapott, anyagi biztonságot hoznak. Gobelin-terveket most a Pardo vadászkastély termei részére készít.

1788-ban kerül trónra IV. Károly, aki még trónörökösként kedvelte meg a festőt. Politikájában azonban az új király nem követi a felvilágosu- lással rokonszenvező apját. Egyre- másra váltja le a liberális szellemű vezetőket és üldözi a franciaországi változásokra fogékony politikusokat, írókat, filozófusokat — Goya elvbarátait. A festő két tűz közé kerül: egyfelől az uralkodópár kegye, másfelől a felvilágosodás iránti rokon- szenve, szabadelvű barátainak féire- állítása lelki válságba sodorják. Ekkor keletkezik a korszak legzseniálisabb portréinak sorozata, mint például a neves műgyűjtő, a cádizi Sebastian Martinez őszinte, egyszerű, szuggesztív portréja 1792 tájáról. Halványabbak az uralkodópárról készített portrék, amelyeken már sejteti a közömbös-tehetetlen király, s a visszataszítóan csúnya, élvhajhász Mária Lujza jellemét. Az igazi leleplezés mégis csak az 1800-ban készült nagyméretű csoportképen következett be.

Goya ecsetje egyaránt megörökítette az uralmon lévőket, s a száműzetésbe kényszerített politikusokat, jóakarókat, barátokat: Jovellanost, Urquijót, Ceón Bermúdezt és a hatalom csúcsán álló Godoyt is. Rövid időre Andalúziába megy, itt tör rá a betegség, s ledönti lábáról. Hónapok múlva térhet csak haza, de ezután is még mintegy másfél esztendőn át munkaképtelen. A betegségből felépülve, teljesen süketen, eleinte csak kis méretű, elméje szeszélyes csapongásait rögzítő életképeket fest.

Süketsége elzárja a világtól, magába fordulóvá teszi. Közben vad, rendhagyó, és festészete szempontjából jelentős kapcsolata támad az ország egyik leggazdagabb, legizgalmasabb és legelőkelőbb hölgyével, Alba hercegnővel, akinek anda- lúziai birtokán 1796—97-ben hónapokat tölt. A viharos kapcsolat kegyetlen szakítással ér véget. Goya rajzaiban, melyekből később a híres grafikai sorozat, a Los Caprichos készül a hercegnő gonosz, szeszélyes, hűtlen, hazug boszorkányok képében jelentkezik.

Az 1799-ben kiadott, a társadalom, a klérus, az uralkodó körök ellen éfjes szatírának felfogható Los Caprichos és az 1800-ban készült kegyetlen igazságú csoportkép megfosztja az uralkodópár kegyeitől. Ez idő tájt festette a világhírűvé vált két remekművét, a felöltözött és a ruhátlan Maját. Az inkvizíció elé idézik, amiért ruhátlan nőt merészelt lefesteni.

Napóleon kihasználva a tehetetlen kormányzatot, saját öccsét, Jósé Bo- naparte-t teszi meg uralkodónak, s a népi ellenállást kegyetlenül leveri. A franciabarát szellemek, közöttük Goya is a forradalom vívmányainak elfogadása és a hazafias szenvedély hullámai között vívódnak. Goya igazi érzelmeit a csak halála után közzétett, A háború borzalmai című grafikai sorozat lapjaiból ismerhetjük meg.

Amikor Wellington herceg az angol csapatok élén futásra kényszeríti Jósé királyt, Goyát is gyanúsítják francia-barátsága miatt. Bár továbbra is az udvar festője, és fest még néhány képmást VII. Ferdi- nóndról, aki ismét a trónra került, helyzetét bizonytalannak érzi Madridban. 1824-ben Franciaországba utazik. Felveszi a kapcsolatot a Bor- deauxban és Párizsban élő emigráns körrel. Bordeauxban marad, letelepszik, és bár ügyeit rendezni, rövid időre kétszer még visszatér Madridba, 150 éve, 1828 áprilisában bekövetkező haláláig az önkéntes emigrációt választja.

Élete utolsó percéig fest, bámulatosan egyszerű, a modern festészet útjait jelző képmásokat, csendéleteket, életképeket, és elkészíti utolsó grafikai sorozatát, a ,,Bordeaux-i bikaviadalok"-at. (Kiadott grafikáinak csaknem minden darabját őrzi a Szépművészeti Múzeum.)

Hamvait 1901-ben hazavitték Spanyolországba, de csak 1919-ben helyezték el a madridi kis templomban, a San Antonio de Florida-ban, amelynek pompás kupoláját Szent Antal életének jeleneteivel és elragadó szépségű angyalokkal festette meg 1798-ban, sikerei tetőpontján. H. TAKÁCS MARIANNA