Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 1. szám
kell vennünk az angol Hobbes materializmusát, Locke liberális racionalizmusát, Shaftesbury laikus (vagyis nem vallásos kinyilatkoztatásból, hanem társadalmi viszonyokból származtatott) erkölcstanát és a társadalmi értékekről, a szépről, jóról, igazról vallott elméleteit. Angliában nem forradalmi készülődés, hanem a már győztes forradalom eredményeinek szellemi egybegyűjtése volt a művészetek és tudományok korszerű összefoglalása, Ez a döntő hatású lexikális mű 250 esztendeje jelent meg Londonban. Szerkesztője Ephraim Chambers volt, címe: Cyc- lopeadia of an Universal Dictionary of Arts and Sciences (A művészetek és tudományok egyetemes szótárának összefoglalása). Szaklexikon a korszerű ismeretekről. Hasonló törekvések figyelhetők meg Franciaországban is, a XVII. század vége óta: 1697-ben megjelent a nagy műveltségű francia tudós, Pierre Bayle Történelmi és kritikai szótára (Dictionnaire historique et critique), amely éppen úgy a felvilágosodás előzményei közé sorolható, mint az új tudományok és filozófiák születése. A szellemi törekvés akkor erősödött valóban mozgalommá, amikor a francia írók és tudósok megismerték Ephraim ChamErődök bers kétkötetes enciklopédiáját, és úgy vélték, franciára kellene fordítani, és kibővíteni a maguk felismeréseivel. A magukat „felvilágosítóknak" (Illuminateurs) nevező írók és tudósok felmérték, mi mindennel is akarják bővíteni Chambers értelmező-magya- gyarázó szótárát, s rájöttek, hogy saját közölnivalójuk sokszorosan felülmúlja a fontos, de számukra mégis szűkös angol összefoglalást. Ezek után Chambers művét kiindulópontnak tekintették, annak címszavait vették alapul, de egy sokkalta bőségesebb, valóban enciklopédikus művet terveztek. A bővítés nélkülözA fej vérerei hetetlen volt, mert nemcsak a művészeti és tudományos ismereteket akarták közölni, hanem a gyorsan fejlődő polgári tevékenységek, mesterségek tudnivalóit is. A feudális tudományt eddig vajmi kevéssé érdekelte, mit csinál egy csizmadia vagy egy köszörűs, most pedig az új enciklopédia megalkotásához a tudósoknak és íróknak jóformán ki kellett tanulniok egy vagy több mesterséget, hogy kisebb-nagyobb tanulmányokban szakszerűen megírhassák a fejlett társadalom sokféle teendőinek műszaki tudnivalóit. Az addig példátlan összefoglaló műre a gyorsan növekvő közigény nyomán hamar akadt kiadó is. A szellemi élet legkiválóbbjai lelkesen vállalták, hogy munkatársai lesznek a Nagy Enciklopédiának. Voltaire, Rousseau, Montesquieu, Buffon neve jelzi az első jelentkezők színvoOrvosi eszközök nalát. A nagytekintélyű Montesquieu inkább csak jelképesen, mintegy névjegyét adva a nagy műhöz, mindössze egy címszóval, az „ízlés" fogalmának szellemesen megírt meghatározásával és elemzésével vett részt a munkában. Rousseau és Buffon idővel összekülönbözött a szerkesztőkkel, de Voltaire még Franciaországtól távol is mindvégig kitartott: az első kötettől az utolsóig lelkesen írta meg a részben általa javasolt — főleg filozófiai és erkölcstani jellegű — címszavakat. E legnagyobbak mellett a tudósok, írók, újságírók, művelt szakemberek egész légiója valósította meg együtt a művet. Ezt az egész nemzedéket nevezzük együttesen enciklopédis- táknak. Aki abban az emberöltőben felvilágosítónak tudta magát, az egyszersmind enciklopédista is volt, vagyis több-kevesebb címszóval munkatársa az Enciklopédiának. Ehhez a rendkívüli teljesítményhez olyan szerkesztő kellett, aki megfelelő műveltség és tehetség birtokában szervező, lelkesítő, irányító, tehát igazi szellemi vezér lehet. És nem is találhattak erre alkalmasabb embert, mint Diderot-t. Denis Diderot (1713—1784) tudós, író, vitatkozó publicista volt — és öntudatos polgár a polgári forradalom előkészítésének évtizedeiben. Apja köszörűsmester; ő is kitanulta ezt a szakmát, noha családja papnak szánta a már ifjan rendkívül értelmesnek bizonyuló fiút. De a teológiát éppen csak elkezdte: elragadta a tudnivalók végtelensége. 20
