Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)

1978 / 1. szám

Diderot századának kiemelkedő fi­lozófusa, ő közelíti meg korában legjobban a dialektikus materializ­must; panteizmusnak mondott sze­mélytelen, a természet erőivel azo­nosított istenhite független a tételes vallásoktól. Egyúttal a modern dra­maturgia és színháztudomány meg­teremtője, a tudományos igényű is­meretterjesztés megalapozója. Re­gényíró, aki eszméit ugyanúgy ki tudja fejezni tragikus történetekkel, mint pajzán-erotikus humorral. Ifjú éveiben — pénzkeresés okából — bárkinek napok alatt rögtönzött egy- egy publicisztikai vitairatot, humo­ros regényt, vagy akár kötetre való szerelmes verset. Az irodalomtörté­net máig sem tisztázta összes mű­veinek jegyzékét, számos, mások neve alatt megjelent könyvről gya­nítják, hogy Diderot írta. Mindemel­lett szenvedélyes könyvgyűjtő, válto­zatos szerelmek hőse. Tudományos­művészi-kortörténeti kalandregénybe illő életének egyik érdekes mozza­nata, hogy levelezésben állt a filo­zófia iránt élénken érdeklődő Kata­lin cárnővel. A forradalmat és. a köztársaságot előkészítő Diderot ugyanúgy lelkesedett az okos és franciául kitűnően író cárnőért, mint ahogyan a cárnő a forradalmár fi­lozófus-íróért. Egy ideig Katalin ven­dége Szentpétervárott, az Ermitázs- ban. Később Katalin tette lehetővé, hogy mentesüljön anyagi gondjaitól, és szerkeszthesse azt az enciklopé­diát, amely előkészítette a királyok, császárok, cárok bukását. Diderot-t következetessége, tudása, példátlan szervező és lelkesítő ereje Optikai eszköz Hadihajó tette az Enciklopédia lehető legal­kalmasabb szerkesztőjévé. Miközben szerkesztett, állandóan továbbtanult, hogy elbírálhassa a kéziratokat, és közben kitanult néhány ipari szak­mát is, hogy megírhassa az Encik­lopédiában. A nagy mű szövegóce­ánjának közel egyharmadát ő maga írta. Mégis szüksége volt társszerkesztóre, mert a matematika és az éppen ak­kor új utakra induló természettudo­mány számos ága szakembert kö­vetelt. Kitűnő szerkesztőre talált D’Alambert-ben. Jean le Rond D’Alambert (1717— 1783) egy szépasszony és egy arisz­tokrata körökben otthonos, befolyá­sos és gazdag mérnökkari tiszt tör­vénytelen fia volt. Már kamaszkorá­ban matematikai csodagyermek: apja és baráti köre ugyanúgy szí­vébe zárta, mint anyjának váltoga­tott, rendszerint a legmagasabb kö­rökbe tartozó szeretői. Iskolai pá­lyafutása diadalút volt, már egyete­mista korában a tudósok magukkal egyenrangúnak tekintették, tudomá­nyos felismerései máig is alapvető- ek. Egyszerre készült jogásznak és matematikusnak. 21 éves korában elismert jogtudós, 24 éves fővel a természettudományok akadémikusa. Viharos életű férfi, előkelő hölgyek szeretője. Tudományos cikkéinek stí­lusa felér a legjobb írókéival. Kap­csolatai révén mindig el tudta érni, hogy az Enciklopédia köteteit ne tiltsák be veszélyesen haladó esz­méi miatt. Pedig ez a diplomáciai játék csak mellékes része D'Alam- bert társszerkesztői munkájának. A matematikai és a természettudomá­nyos ismeretek korszerű összegezé­sében ugyanolyan szervező-irányító szerepet tölt be, mint Diderot a mű egészében. D’Alambert írja az Enciklopédia előszavát is, ezt a tu­dománytörténetben máig érvényes gondolatokat tartalmazó tanulmányt, amely új tudományelméletet és a tudományok rendszertanát teremti meg. A húsz évig tartó szerkesztés végül is létrehozza „a művészetek, tudo­mányok és mesterségek" mindaddig példátlan összefoglalását, a feuda­lizmussal és a klerikalizmussal szembeforduló polgári világnézet alapjait, a nagy francia forradalmat előkészítő eszmék összegezését. Sem a felvilágosodásnak, sem az Enciklopédiának nincs egységes vi­lágnézete: filozófiailag is, politikai­lag is heterogén volt. Szerzőit az tartotta össze, ami ellen küzdöttek. A később uralomra került polgárság minden ideológiai ellentmondása csírájában tetten érhető az Enciklo­pédiában. A feudalizmus elleni küz­delemben természetes társ volt a liberális, a forradalmi demokrata és az utópista szocialista; a klerikaliz- mus elleni küzdelemben együtt har­colt az egyházi befolyást és a téte­les vallásokat elutasító istenhívő, az anyagi világon kívüli lehetőségek megismerését tagadó agnosztikus és az ateista. S akik a forradalom győ­zelme után egymás ellen fordultak, előbb együtt szálltak szembe a feudális királysággal és ideológiai támaszával, az egyházzal. E Franciaországra, majd Európára ható, idővel világméretűvé váló szel­lemi forradalomnak volt része a Nagy Francia Enciklopédia. HEGEDŰS GÉZA

Next

/
Thumbnails
Contents