Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 4. szám
1. A dolgozószoba 2. A ,,patio" 3. A házikápolna oltára de szakadatlanul tart a bevándorlás, a terjeszkedésnek nincs akadálya, minthogy Madridnak, a többi spanyol várostól eltérően, nincs városfala. Mágnesként vonzza hát magához a minden rendű és rangú népeket, a lézengő nemesektől a pittoreszk alvilágig. Vega nem egy versében énekli meg ezt a vonzó forgatagot, amelynek, mint írja, még a szagát is élvezi, és a madridiakat tekinti legmegbízhatóbb közönségének. Későbbi házának tőszomszédságában áll Madrid két népszínháza, az egyik a Calle de la Cruzon, a másik a Calle de la Principén. (A népszínház kifejezést megkülönböztetésül használják a kor egyházi és udvari színházaival szemben. Eredetileg corall- színház a nevük: három ház által körülzárt udvaron folyik a játék. Az előkelő közönség a házak ablakából és erkélyéről, a tömeg a földszinten ácsorogva élvezte az előadást.) Lope de Vega élte végéig e két színház csillapíthatatlan darabéhségét tartotta fő feladatának kielégíteni. A házvásárlásnak fokozatosan érlelődtek meg a feltételei. Úgy tűnik, a színdarabok nem biztosítottak a szerzőnek busás jövedelmet. A tantiemet a bevétel után fizetik, és ettől még a színészeknek is felkopik az álluk. A szövegkönyv kinyoma- tása nem divat, Vega legtöbb színpadi művét egy példányban írja, az a színésznél marad, tehát legfeljebb ő teheti pénzzé. Ráadásul időről időre betiltják a világi színjátszást, és ilyenkor a színdarabok olvasása is üldözendő cselekmény, ami szintén nem használ az értékesítésnek. Az 1580-as évek végén azonban szerencsés fordulat áll be Vega életében. Másodszor is megnősül. Egy gazdag mészáros, a királyi család hús- és halszállítójának lányát veszi feleségül, és 22 500 reált kap vele hozományul. Nem sokkal később meghal a nővére, és őt jelöli egyetlen örökösének. Bőkezű támogatóra lel Sessa hercegben, akinek titkára lesz, és akitől - levelezésük tanúsága szerint - a berendezés tekintélyes részét ajándékba kapta. A ház egyebekben is Sessa főúri palotájának mása — kicsinyben. Talán erre utal a főbejárat felirata is, bár írói programnak is beillik: „Kicsinyben a nagyot, nagyban a kicsinyt." De ugyancsak illik a jelmondat a kertre is. Ez a tenyérnyi patio, amelynek kultuszát a spanyolok a móroktól lesték el, Vega nem egy versének ih- letője. Rímes sorokkal leltározza egyhelyütt, mi található benne: mindössze két fa, tíz virágtő, két venyige szőlő és némi muskátli meg articsóka. Ékei közé tartozik még két csobogó, valamint a kavicsok és kagylók. Es e parányi kert mégis a Hesperidákkal ér fel. (A rekonstrukciót a vers alapján 1935-ben végezték el.) A földszinten helyezkedik el a házikápolna. Mon- tal'bán megjegyzi, hogy ez polgári lakásban nemcsak kuriózum, de meglepően gazdagon díszített is. Vegának életmódja ellenére — vagy épp annak védelmében? — szoros a kapcsolata az Egyházzal. Nagybátyja inkvizítor Sevillában. („Éget mint Carpio” — járja róla a mondás.) Ö is először Sessa káplánja, majd az Oltáriszentség Szolgái nevű egyházi szervezet tagja. Élte alkonyán a teológia doktora címet is megszerzi VII. Orbán pápától, sőt magas kitüntetést is kap. A házikápolna ékessége egy Zurbarán modorában festett Sienai Szent Katalin kép, valamint Szent Izidor szobra. Ez utóbbinak sokat köszönhet Vega. Szentté avatásának előkészületei kapcsán részesül amnesztiában, hogy a madridi ünnepségeken a földmíves-szentet eposszal dicsőítse, illetve a tiszteletére rendezett költői versenyen, mint zsü- ror is közreműködjön. A kápolna mellett van a dolgozószoba. Az ébenfa íróasztal volt segítője Lope de Vega legtermékenyebb alkotói korszakának. Itt írta máig leg játszotta bb darabjait: A kertész kutyáját, A hős falut, a Peribanezt. Vega szigorú időbeosztással dolgozott. Már hajnalban az íróasztal mellett ül, hatkor misézik a kápolnában. Ezután könnyű reggeli és olvasás következik. Ebéd után rövid szieszta, újra az íróasztal fölé görnyed, hogy aztán alkonyatig a kertben foglalatoskodjék. A dolgozószoba falán néhány családi kép látható. Az egyiken leánya, Marcella, aki Cervantes lányával együtt apácáskodott a szomszédos Szentháromság monostorban. A másikon a festő Szent János és a gyermek Jézus vonásaiban Vega unokáit örökítette meg. És itt látható Vega talán legjobb portréja is 1616-ból. A falak mentén három testes szekrény tanúskodik a költő könyvgyűjtő szenvedélyéről. Vega pontos címjegyzéket vezetett kincseiről, és ennek alapján sikerült a bibliofil ritkaságokat újra összeválogatni. Vega kora egyik legműveltebb embere, aki olvasmányai alapján — mint kortársai mondták — az egész világtörténelmet „dramatizálta'’. Számunkra külön érdekesség, hogy Vega a magyar történelem néhány alakját is felléptette színpadán, többek között Árpádhází Szent Erzsébetet, Róbert Károlyt, Mátyás királyt, Kapisztrán Jánost. Címében is magyar vonatkozású a Magyarország koszorúja, avagy az igaztalan bosszú, történelmi játék, amelynek témája szegről-végről Shakespeare Téli regéjével rokon. A dolgozóból nyílik a fogadószoba. Vega szereti a társaságot, mint írja: „Legszebb napjaim azok, amikor vendég van a háznál.” A szobát a műgyűjtő Vega néhány szép festmény-szerzeménye és a remekbe készült stílbútorok teszik különösen vonzóvá. Korabeli emlékezésekből tudjuk, hogy a háziúr a kamarazenélés szenvedélyének is hódolt, szívesen hegedült. Mások azt említik, hogy a társasági élet, mór módi szerint megoszlott a két szomszédos szobában: a hölgyek itt, az urak a dolgozószobában csevegtek. A pompás lakomákra tízszemélyes asztalhoz terítettek az ebédlőben, amely közvetlen összeköttetésben volt a konyhával. (Ennek a korabeli sütő- és főzőalkalmatosságok az érdekességei.) Az ebédlőből nyílt a leányszoba is. Vega meglehetősen szövevényes családi életet élt, és törvényes, valamint törvénytelen gyermekeivel egyaránt tartotta a kapcsolatot. Itt nevelkedett kedvence, második feleségétől való leánya, Feliciana. De magához vette szeretőjének, Micaela de Lujannak két gyermekét is. Már 51 éves, amikor leánya születik egy 26 éves fiatalasszonytól, és felesége halála után Antóniát is a házban neveli. Végül a földszinten kapott helyet a puritán hálófülke, melynek egyetlen berendezési tárgya a baldachinos ágy. Az emeleten még három szoba található. Egy apró helyiség, melyben a bölcső és az aprószenteket védelmező amulettek, játékok tanúskodnak a szoba rendeltetéséről. A gyermekszobát egy tolóablakon keresztül lehetett szemmel tartani a cselédszobából. Végül itt rendezték be a vendégszobát is. Ennek rekonstrukcióját egy Alonsó de Contreros nevű katonatisztnek köszönhetjük, aki többek között leírta, hogy „Lope de Vega, akit soha azelőtt nem láttam, elvitt házába. Asztalánál ebédeltem, vacsoráztam, sőt egy öltözet ruhát is adott. És nekem ajánlotta Király királyság nélkül című komédiáját a hitetlenek elleni harci tetteimért". A katonai öltözék nélkülözhetetlen kellékei, a köpeny és a kard, amelyből egy színpadi műfaj címkéje lett („köpenyes-kardos komédia”), ott lóg a fogason. Vega szeretteitől körülvéve a baldachinos ágyban hal meg 1632. augusztus 27-én. Halálának hírére — Lorca szemléletes költői megfogalmazásában — kinyíltak Madrid utcáinak összes ablakai. Temetésén ott van az egész város. Egy idős hölgy, aki nem tudta, kit kísér utolsó útjára a hatalmas virágerdőként hömpölygő tömeg, legendába illően így sóhajt fel: „Mily szép! Mintha Lope de Vega írta volna!” DÉVÉNYI RÓBERT
