Múzsák - Múzeumi Magazin 1978 (Budapest, 1978)
1978 / 3. szám
devalvációja korszakában. Az álom'ejtések, az újabb és újabb útra indított Szindbád mellett történelmi regénytrilógia született a XVI. századról, és a várt nagy mű helyett remek rövidebb írások sorjáztak; térben és időben szabadon születve és a képzettársítások olyan gazdag rendszerével, hogy az előrelépést jelentett még az 1910-es évek terméséhez képest is. Az ötvenedik születésnap mégsem diadalmas emberi és írót számvetés. Szülővárosa, Nyíregyháza ugyan nagy fiát köszöntötte Krúdyban, munkáinak tízkötetes diszkiadása készült — komor ellentétül azonban súlyosbodó betegségének és a tollából élő ember hajszoltságának dokumentumai olvashatók: levelezés a kiadókkal, számlák, receptek, fizetési felszólítások. 1930-ban csaknem egyszerre érkezett a két hivatalos papír: megkapta a Baumgarten- díjat, a korabeli magyar irodalmi élet legmagasabb elismerését; és o főváros végzése, amellyel felmondták a Duna szigetén levő azilum bérletét, és Óbuda klsvárosias környezetében ajánlattok fel lakást. Ha megnézzük a földszintes óbudai házban készült felvételeket, szíven szorít oz író körüli világ szegényessége és bezártsága. Aki megírta a tér ben és időben szabadon utazó Szindbád magyar történeteit, most egy szűk, közös udvar lakója, ahová ládákba ültetett fácskák lopják be a természetet. A nagy gazdasági világválság nem hagyta érintetlenül a magyarországi kiadókat sem. Jól példázzák Krúdy helyzetét az 1932-ben történtek. Lord Rothermcre Londonban ezer fontos díjat tűzött ki a két legjobb magyar író műveinek jutalmazására. A Mogyar Pen Club döntése nyomán a díj egyik jutalmazottja Krúdy lett, Az élet álom című válogatott novelláskőnyvéért. A köszönet- nyilvánító levél azonban baráti kérést is tartalmazott: ne nyilvánosan, hitelezőinek szeme láttára adják ót az összeget. Ez már nem a régi nemesurak gavalléros adóssóglistója, hanem a mindennapi életviszonyok szűkössége. Az utolsó novellák világa pedig ismét új fejlődési fokon mutatja oz írót. A hajdani zsánerképek (pl. Egy jóízű falatozás), amelyek Hajdan egy-egy életmód jellemző részletéül szolgáltak, a beteg, gyengülő szervezetű ember számára esztétikai minőséggé nemesedtek, a lét egy megkülönböztető ismérvévé váltak, akár a nyomasztó, szorongató álmodás képessége. Az író utolsó élményei sem harmonikusobbak: röviddel halála előtt még meg kellett érnie, hogy lakásán - adósságai miatt - kikapcsolják a villanyt. Halotti anyakönyvi kivonatában a következőket olvashatjuk: Krúdy Gyula író, Budapest, II. kerület, Templom utca 15., római katolikus vallású, 54 éves, meghalt 1933. május 12-én délelőtt 9 órakor, szívbénulásban, Krúdy életműve rendkívül gazdag: 87 regény, 2382 novella, 1780 cikk és tárca, 30 színdarab és jelenet került ki a tolla alól. A könyvtárnyi mű legjava ma is él és hat; olvasóinak, híveinek, sőt rajongóinak tábora egyre nő; műveinek értékeit a kor új művészete, a film is felfedezte. Az ífácsoportokhoz amúgy sem tartozó Krúdy menekülésének módja egy szép szerelem és kiköltözés a városhoz tartozó, de attól mégis elzárkózó Margitszigetre. 1919-ben kötötte második házasságát Vórady Zsuzsannával, aki nála huszonegy évvel volt fiatalabb. Ebbőt a házasságából egy kislánya született. 1918. októberének utolsó napjaiban a Margitsziget csöndjét is felverte a város felől hallatszó fegyverropogás, és a szigetet a két parttal összekötő hídon teherautók száguldottak ót, tömve katonákkal, akik a letépett sapkarózsa helyére őszirózsát tűztek. Az író, aki már a háború alatti Budapestben a haláltánc mámorát élő Ninivét látta, nem lepődött meg az események alakulásán; benne a polgári demokratikus forradalom 1848. nagy szabadságharcának képzetét keltette új életre, amikor nagyapja is ott vitézkedett: „Nem kell félni az új történelemtől, az új Magyarországtól, a forradalmi szilajságú emberi akarások és ideálok robbantásától. Csak pusztuljon, omoljon, vesszen el a régi világ ...!’* De nemcsak a magánember érezte át a forradalmi változás szükségszerűségét, hanem a publicista is. 1919. február 23-án Károlyi Mihály szétosztotta birtokát parasztjai között Kápolnán. Krúdy riportkönyvben számait be az eseményről, és járta az országot a Magyar Tanácsköztársaság hónapjai alatt is: lapot szerkesztett, cikkeket írt a termelőszövetkezetek alakulásáról. A forradalmak bukása, 1919. ősze Krúdy Gyula álmait is szertefoszlottá. Az addig oly sokaktól kedvelt, 1916-ban írói díjjal kitüntetett művész most találkozott először a publikációs lehetőségek beszűkülésével, ellenséges hangú cikkekkel, amelyek már nem az írói megoldások egy-egy módozatán vitatkoztak, hanem sommásan hazaárulásnak minősítették Krúdy 1918-19-beni viselkedését. A magyar írók tekintélyes hányadától eltérően ő nem emigrált Becsbe, Moszkvába vagy Párizsba, de a hivatalos irodalomból kivonult. A Margitszigeten álmoskönyvet írt, és a régóta tervezett-álmodott nagyregény most már vísz- szovonhatatlanul a múltba tűnt. Krúdy tolla mindazonáltal rtem pihent’. A megőrizni vágyott gavallér életmód (a szerep maga is a folytatás lehetőségei), a két család eltartása sokat követelt a pénz és a valós értékek KERÉNYI FERENC
