Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 2. szám
1927 kora nyarának alkonyati óráiban a következő beszélgetés zajlott le egy bécsi külvárosi vendéglő kerthelyiségében, Tamás Aladár feljegyzései szerint. „Landler megkérdezte: Gondolt rá, mi legyen a folyóirat címe? . . . Hogyne gondoltam volna, 100%. Landler, mint aki nem jól hallott, még egyszer megkérdezte: Hogyan mondta? 100% — válaszoltam. Igyekeztem, hogy hangom szilárd maradjon, de könnyedségemet mintha szél fújta volna el. Az asztal körül csend támadt. A csendből mindenki azt szokta kiolvasni, amit vágyai és hajlamai diktálnak. Én azonban pontosan éreztem, hogy képtelennek tartják, amit mondtam, s ez idézte elő a csendet. Kis idő múltán ismét Landler szólalt meg. Nem lenne jobb Út vagy Cél? Ha mást akarna, az sem baj, de valami hasonló? Ekkorra már összeszedtem magam. Ezek nagyon konzervatív lapcímek, válaszoltam. Akárki, akármilyen lap számára választhatja. Nekünk olyan címre van szükségünk, amin elgondolkoznak az emberek. A címlapot Molnár Farkas már meg is festette. Igazán gyönyörű. Az asztal körül újból csendesség lett. Végül Kun Béla szólalt meg, szokatlanul halkan. Hát, ha Molnár Farkas már megfestette a címlapot, legyen úgy, ohogyan gondolja." A megbeszélésen, amelyen a KMP Bécsben tartózkodó vezetői és a Magyarországról érkezett fiatal kommunista író, Tamás Aladár vettek részt, Tamás Aladár elképzelése győzött, a folyóirat a 100"» címet kapta. A lap első száma 1927. augusztus 15-én hagyta el a nyomdát. Három esztendőn keresztül, Tamás Aladár szerkesztésében, 33 naponként, évente legfeljebb tízszer jelent meg. Legális sajtótermékként közvetítette az illegális KMP politikai állásfoglalásait, irodalmi és művészeti nézeteit. A KPM két világháború közötti időszakban csak illegálisan szervezkedhetett. A fasiszta diktatúra körülményei között az illegális mozgalomra nehezedő nyomás alatt, a párt szava csak kevesekhez juthatott el, ezért a kommunisták keresték azokat a módokat, amelyek révén áttörhetik elzártságuk falait. A KMP az újjászervezéséért vívott harcának első pillanatától kezdve arra törekedett, hogy felvilágosítsa, felvértezze a munkástömegeket az ellenforradalmi rendszer ellen folytatott küzdelmükben. o b Amikor a KMP valamelyest már megerősödött, a legális forradalmi munkáspárt, az 1925-ben megalakult Magyarországi Szocialista Munkáspárt létrehozásával tört ki az illegalitásból. Már ekkor felvetődött annak a gondolata, hogy legális tevékenységét legális elméleti folyóirat is támogassa. Az előkészületek elhúzódtak, Tamás Aladár nem tudott a laphoz engedélyt szerezni. Folyamodványát egy politikai hetilap indítására, a hatóságok elutasították. A sajtótörvény azonban lehetőséget hagyott arra, hogy időszaki folyóiratot adjanak ki, amelyhez nem kell engedély. Egy ilyen folyóirat útjára bocsátása sem volt egyszerű feladat, így aztán, amikorra az első szám megjelenhetett, a letartóztatások következtében visz- szaszorulóban volt a legális forradalmi munkáspárt, az MSZMP tevékenysége. A 100% már nem úgy indult útjára, mint a legális párttal együttműködő folyóirat, hanem azzal a feladattal, hogy a hazai munkásmozgalomban kialakult új helyzetben, új módon törje át az illegalitás okozta elzártságot. Voltak a kommunista mozgalomnak már korábban is hetilapjai, elméleti folyóiratai, mint a Proletár, vagy az Új Március. Ezeket külföldön szerkesztették és állították elő, s itthon illegálisan terjesztették. Készültek Magyarországon is újságok, írógéppel vagy sokszorosítva, ezeket ugyancsak illegálisan terjesztették. A 100% megjelenésének módjában és tartalmában egyaránt különbözött tőlük. ízléses fedőlapja belső oldalán ott szerepelt a szerkesztőség és a kiadóhivatal, utolsó lapján pedig a budapesti nyomda címe. A lap alcíme: „Irodalmi és szép- művészeti kultúrszemle”, a kiadvány jellegére utalt. A fő címet pedig különösségénél fogva toborzónak, de szerkesztőségi programnak is felfoghatjuk. A lap célkitűzéseit, amelyeket a KMP határozott meg, a szerkesztő Tamás Aladár ugyanis száz százalékig meg akarta valósítani. Az alcím nemcsak konspirációs okok miatt került a folyóiratra. A konspirációs okok a reális feladatokkal egybehangzottak. A húszas évek végén a munkásmozgalom általában a kulturális és sportszervezetekbe szorult vissza. A változást a kommunista párt helyesen használta fel tömegkapcsolatai kiszélesítésére. Szemben a legális munkás- mozgalom bizonyos politikamentes kulturális elképzeléseivel, a KMP éppen a kultúra terjesztése révén akarta a tömegek érzékenységét a politikai kérdések iránt felébreszteni. A lap szerkesztői ugyanis vallották - a lap Mehringről szóló cikkében ki is fejtették —, hogy a modern munkásmozgalom a világtörténelem legnagyobb kultúrmozgalma. A lap irodalmi és művészeti kérdésekben foglalt állást. Elítélte korának kispolgári irodalmi irányzatait. „Az egész új folyóirat-irodalomnak elszomorító kispolgári a karaktere - írja Tamás Aladár a lap első számában. — Mert egyformán kispolgári az elfordulás minden nagy problémától ... és a problémáknak tisztán esztétikai módon való felfogása. Egyformán kispolgári a valóságos ellentétek limonádés elkívánása a valóságtól, és a kétségbeesett, fejjel a falnak rohanás." A 100" o a valóságot akarta irodalmi köntösben bemutatni, vagyis a társadalmi valóságot a maga változásaiban, összefüggéseiben. Irodalmi munkásságában a 100% az avantgardizmus bemutatását és az avantgardizmustól való elszakadás folyamatát képviselte. A szerzői gárda a más irodalmi irányzatok kritikai elemzését összekapcsolta saját irodalmi működésének bírálatával. A lap figyelme a proletárköltészet felé fordult, s mivel hazai tájon nem talált ez időben átütő tehetségű proletárköltőt - József Attila csak később bontakozott ki —, a lap olyan költők verseinek közlését is vállalta, mint J. R. Becher, Kurt Tucholsky, de mindenekelőtt Majakovszkij. A verseknél jelentősebbek voltak a szépprózai közlések, elbeszélések, Nagy Lajostól, Barta Sándortól, Gergely Sándortól, Ge- reblyés Lászlótól és másoktól. Szép számmal szerepeltek külföldi írók is. Ezek a német, francia, angol, kínai forradalmi munkásmozgalomból merítették témáikat, s mindenekelőtt a Szovjetunióban ebben az időben kibomló új szocialista életformáról hoztak híreket. A lapot irányító KMP-nek és a lap szerkesztőjének politikai elképzeléseit legjobban azok a kritikák, vitairatok, a munkásmozgalomról szóló tanulmányok fejezték ki, amelyek egyre gazdagabb tartalommal tűntek fel a lap hasábjain. Emellett számos cikk mutatott rá azokra a manőverekre, amelyekben a hivatalos Magyarország saját politikai céljainak érdekében akarta felhasználni — Ady, Petőfi és más költők írásait. A magyar munkásmozgalom forradalmi hagyományokat tisztelő politikai álláspontját pedig a lap úgy képviselte, hogy kritikai írásaiban a magyar irodalom legjobbjaival ismertette meg munkásolvasóit. Tájékozódhattak a lap olvasói a képző- művészetben, az építőművészetben, a zenében forrongó modern áramlatokról és a körülöttük zajló vitákról. ötven év múltával is izgalmas olvasmány a 100% minden száma. Politikai vonalvezetésén, az új iránti fogékonyságán túl azzá tette a tanulmányok világos stílusa, a cikkek olvasmányossága. Ennek megvalósítása nem volt egyszerű feladat, hiszen forradalmi gondolatokat, a KMP véleményét kellett úgy megformálni, megfogalmazni, hogy az ne szúrjon szemet a cenzúrának, az olvasók azonban kiérezzék belőle a forradalmi tartalmat. A lap fontosabb írásait a KMP olyan kimagasló vezetői írták, mint például Kun Béla, Lukács György, Bolgár Elek, Révai József. A cikkek alatt azonban természetesen álnevek szerepeltek. A „nagy öregekhez" a munkásmozgalommal magát elkötelezett fiatal értelmiségiek gárdája csatlakozott: az orvos Madzsar József, a jogász Molnár Erik, a filozófus Sándor Pál, a társadalomtudós Vajda Sándor. Három éven át a KMP szólt a 100% hasábjain a magyar munkásokhoz, parasztokhoz és értelmiségiekhez. Működésével a lap segítette az eligazodást, a tisztánlátást a társadalmi és ideológiai kérdésekben, és érlelte a szellemi ellenállás erőit a mind szélsőségesebben jelentkező fasiszta törekvésekkel szemben. SZABÓ AGNES 12
