Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 2. szám
szabályozás előtt össze-vissza kalandoztak rajta a vizek, és a megtermékenyített talajon szinte maguktól burjánzottak fel a gyümölcsösök. A sajátos galériaerdő vadócosan született fáit most oltja át nemessé a szövetkezett paraszti szorgalom. E munka során hatalmas új dióserdők létesülnek a Tisza árterében, s megújulnak az öreg szilvások, almások is. Szatmárcseke után a jobbparton a Beregi-Tisza- hát, amely mintegy 60 kilométer hosszan támaszkodik a hatalmas, lapos ívet leíró folyóra. Ez a síkság éppúgy a Kárpátokból aláereszkedő folyók hordalékából épült fel, mint lejjebb a Nyírség, csak éppen alacsonyabbra zökkent a földkéreg mozgásai következtében. Az Alföld általános lesüllyedésekor ezen a peremvidéken is lezajlott kisebb vulkáni tevékenység, erről tanúskodik a 164 méter magas Tarpai-hegy. A lösztakaróba burkolt romvulkán hajdan magasabb volt a tokaji hegynél, de annyira megsüly- lyedt, hogy csak andezit kúpja emelkedik a felszín fölé. A jószagú Tiszapart végeszakadatlan gyümölcsöseiben őszidőben színpompás gúlákban tornyosul az aranypiros alma, a sárgászöld télikörte, s szilvaszüretkor éjszakákon át száll a gát felől a lekvárt főző' lányok éneke, meg a szilva mézes illata. A falvak ősi rendezetlenségükben a nagyon régi múltat őrzik. Csaroda kicsiny, román stílű temploma Árpád-kori falusi építészetünk egyik leg- bájosabb alkotása. A tákosi, vámosatyai kálvinista templom galériás fatornya az erdélyi tájak ízeit idézi, s a tarpai tömzsi, erős torony — hatalmas csillagbuzogánnyal a csúcsán - a legendás kurucidőket. Vámosatya négy fiatornyos, szoknyás fatornya 1691-ből való, s hihetetlen karcsúsággal tör az égre. Csaroda templomának a kőtornyán a román iker- és hármasablakok fölött galériás fasisak, a szentélyben bizantikus ihletésű freskók őrzik a XIV. századot. Tákos kicsiny református temploma favázra épült, döngölt vályogból, mivel a kálvinistákat eltiltotta Mária Terézia törvénye a kő vagy a tégla használatától, fakazettás mennyezete színpompás virágaival, kúszó indáival népi díszítőművészetünk remeke. Vásárosnaményban, a táj központjában kis falusi kúriából lett múzeum őrzi a beregi népi kultúra gazdag hagyatékát. A történelem minden orkánjában megvédte e táj népét a hű folyó: kanyarulataival, nádasaival, mocsaraival elrejtvén az asszonynépet s a gyermekek seregét a dúló ellenség elől, miközben a férfiak szakadatlanul hadakoztak törökkel, labanccal — s ha fogyatkoztak is, falvaik sohasem néptelenedtek el. És mily pompás emberek lakják! öntudatosak, bátrak, a szabadság lelke él bennük. Az első hívó szóra Rákóczi mellé álltak, amikor Esze Tamás a tarpai piacon és a szomszédos Beregszászon kibontotta a fejedelem zászlaját. S a tarpai bocskoros sereg az utolsó pillanatig, a lengyel határszéli könnyes búcsúig híven kitartott a Libertas lobogója mellett. A szabadságharcban németet vertek, s a legújabb- kori elnyomatás nyomorult éveiben, az újlabanc világban, megint csak ők lettek Bajcsy-Zsilinsz- ky Endre legkeményebb kurucai. A tarpai temetőben nyersen faragott kőtömb alatt nyugszik az 1944-es karácsony vértanúja. Erre a tájra tekintett át Petőfi 1846 nyarán, a nagyari partról, a Túr torkolatától, s itt született a legszebb vers a Tiszáról. Petőfi pontosan meghatározta, hogy hol fogant a vers, mely szakaszán a Tiszának: „ott, hol a kis Túr siet beléje”. Egy évszázad teljesen átformálta a tájat, eltüntette legjellegzetesebb jegyeit. A Tisza ma épp itt nem kanyarog, a szabályozás egyenes medret vágott neki Nagyar alatt. A Túrnak a torkolatát se leljük; a kis folyócskát más irányba terelték. A magas erdőt rég kivágták, a vízimalom is széthullt, csak a túlparti kis falucska tornya, a tivadari templomtorony áll még. A Szamost is szinte észrevétlen fogadja magába a Tisza, kissé megszélesedik, úgy megy tovább északnak. Záhonynál hirtelen délnyugatra fordul, s egyenest az Alföld szívének tart. Tiszaber- celnél Bessenyei állít meg, hogy megmutassa a Tisza gyönyörűségét szülőfaluja határában: „E víznél kétfelől szörnyű jegenye-fák - Nőttek, mellyek csaknem a felleget tartják. — Iszapos gyökerük mélyen ereszkedett, — Boglyas oldalukon kérgek repedezett. - Terjedt gallyaikkal lefelé hajlanak, - S mintha szomjúznának a vizekbe nyúlnak... [gy születtek - mór a szabályozás, a mesterséges átvágások előtt — a csendes vizű holtágak, a legszebb vízinövények és a legritkább madárfajták nevelői. Bessenyei a Tisza menti vízimenti vízi világ mozgalmas harsány hangú életét ébreszti fel. Az ő Tiszája sebes örvényekkel marja a partot, a vizek felett madarak zengenek, darvak kiáltanak, hattyúk süvöltenek, az erdőkben vadak lármáznak, a sásos réteken kivert marhák bőgnek. 1772 tavaszán álmodja maga elé Bécsben ezt a tiszai képet Mária Terézia daliás szabolcsi testőre. Eláromszáz esztendős szülővárosának emlékszobájában megállhatunk testőrkorából fennmaradt portréja előtt. A Tisza és a Bodrog által bezárt síkság valaha teljes egészében árterület volt: itt ömlött össze a két folyó. Csak a hosszú homokhátak s a
