Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)

1977 / 1. szám

VASÖNTÉS ÉS MŰVÉSZET da, Debrecen. A kutatás ezután a tárgyak eredetére irányult. Lehoízky Tivadar, Bereg megye tu­dós levéltárosa 1881-ben, három ha­talmas kötetben, megjelentette Be­reg vármegye monográfiáját, ebben részletesen ismerteti a munkácsi és Munkács környéki vasgyártás törté­netét. Kitűnik ebből, hogy Mun­kács közelében, a selesztói völgy­ben már a XVII. század elején is öntöttek vasat. Ez a tevékenység a XVIII, században úgy felvirágzott, hogy nemcsak Bereg vármegyét és környékét látták el vasöntvényekkel, hanem Lengyelországba is szállítot­ták gyártmányaikat. 1871-ben és 1872-ben pesti és bé­csi kiállításokon aratnak nagy si­kert a munkácsi vasöntők, Lehoczky a művében sok gyártmányt felso­rolt, ezzel utat mutatott a múzeoló- gusoknak: mi mindent is kereshet­nek a gyűjtőterületen. A tárgygyűj­tésnél számolni 'kellett azzal, hogy az utóbbi évtizedekben éppen a már nem használatos vastárgyak pusztultak el leginkább. Fatárgyak tömegesen maradtak meg padláso­kon, lomtárakban, textíliák is meg­maradtak ládák fenekén, de a vas után, a vasgyűjtő hónapokban az is­kolás gyermekek minden zugot fel­kutattak. Lassan mégis gyűltek a tárgyak: egy több mázsás, XVIII, századi ha- muzsírfőző üst került elő, aztán dí­szített mérleg, áttört díszítésű dísz­tálak, képkeretek, gyertyatartók, ser­leg, asztali óra, tintatartók, díszes kis asztalok, különböző szerkezetű, díszes záróval ellátott vasalók - finom, szép vasöntvények. Már a XIX. század elején széles körben elterjedtek az öntöttvas kály­hák, békerültek a főúri kastélyokba a nemesi udvarházakba, a rektorok szobáiba, a falusi iskolákba. Nagy változatossággal készültek. Vannak, amelyeket dobozszerű elemekből ál­lítottak össze, másokat csak két vagy három, nagy darabban öntöttek meg. A Lányai kastély múlt század elején készült kályhája gótikus tor­nyot utánoz. Nagyon szépek a tete­jükön vízpárologtató kehellyel vagy tányérral ellátott kályhák. A legegy­szerűbb oldalát is díszesen öntöt­ték, az áttört mívű ajtók sokszor ön- tészeti remekek. Van, amelyet plasz­tikus virágfűzérekkel, van, amelyet oroszlánfejjel díszítettek. Találko­zunk rajtuk idillikus, mitologikus és vadászjelenetekkel, a sárkányölő Szent Györggyel, kuruc vitézzel. Az irodalomtörténet számon tartja a Csokonai debreceni síremlékének felállításával kapcsolatos úgyneve­zett „Árkádiái per”-t. A síremlék, ön­töttvasból, a munkácsi öntödében készült. Néhány hasonló, kisebb méretű síremlék a múzeum gyűjtő­területének kis falusi temetőiben is található. A múlt században, jele­sebb vagy módosabb emberek sír­ja fölé emelték őket. Formájuk, dí­szítésük változatos. Az a 120—150 év, amelyet a szabadban állottak, alig rongálta őket. Mellettük a kő meg­repedezett, szétporladt, az öntött­vas azonban megőrizte eredeti for­máját, szépségét. A múlt század közepétől terjedt el a petróleum világítás. A vasöntők az üveg lámpatestek számára talpas, kehely formájú, áttört díszítésű tar­tókat készítettek. Az öntvényeket a legtöbb esetben befestették bronzos festékkel. A vásárlók igényelték így. Azt gondolták, hogy ha olcsó vas­ból vannak is, legalább hazudják a drágább rezet. Most, amikor le­takarítják róluk a festéket, tűnnek elő igazi szépségükben. Egyik-másik díszesebb példány sokszor 70, vagy még ennél is több önálló művészi öntvényből áll. Mintáik indák, virá- gök, madarak. A kisebb elemek csak néhány centiméteresek, a na­gyobbak a 30—40 centimétert is el­érik. Tervezőik, öntőik nevét sajnos nem ismerjük, azt is nehéz megál­lapítani, hol öntötték őket. CSISZÁR ÁRPÁD Domborítás Tarkedlisütő Vasaló 37

Next

/
Thumbnails
Contents