Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 1. szám
Sast, Teknősbékát, Tóparti kastélyt, Bagolyvárt és még ki tudja, hányféle különös alakzatot. Barlang nem keletkezhet akárhol. A természet szigorú logikával jelöli ki azokat a térségeket, ahol nagyobb barlangjáratok kialakulhatnak. Ezek a térségek mindig a mészkőhegységek. A mészkőhegyek rétegeit ugyanis, amelyek évmilliók során a tengerekben felhalmozódtak, az esővíz oldja. A csapadék oldó hatását elősegíti, ha a talajból savakat vesz magába, vagy egyszerűen széndioxidot. A föld alatti járatok kialakulását elősegítik a geológiai törések is. Ezek mentén könnyebben jut a mélybe a felszíni víz, a mélyből feltörő hévforrások is könnyebben találnak utat a magasabb régiók felé. A mészkőhegyek üregrendszerei eleve kétfélék, hévizes eredetűek, vagy a felszíni víznek köszönhetik születésüket. Fővárosunk környéke a hévizes barlangoknak ritka gyűjtőhelye. Az évmilliók során a geológiai törések sakktáblához hasonlatossá szabdalták a budai hegyeket alkotó mészkőrétegeket és utat engedtek a mélységi termálvíznek. Ezek tovább tágították a hasadékrendszereket és fantasztikus labirintusokat hoztak létre. A felfelé törő, örvénylő forró víz nyomát üstszerű mélyedések jelzik a barlangok falán. A meleg vízből olyan jellegzetes ásványok váltak ki, mint a gipsz, vagy a borsókő. Egyes hasadékok falán minden tenyérnyi helyet elfoglalnak ezek az ásványkivirágzá- sok. A borsóköves, gipszes barlangok a természet kővé vált föld alatti virágoskertjei. A budai hegyek hévizes barlangjai ma magasabb tengerszint feletti magasságban vannak, mint keletkezésük idején. A hévíz már régen eltűnt belőlük, és a felszínről alácsurgó víz is beleszólt — főként a Mátyás-hegyi és a pálvölgyi barlangokban - az üregrendszer további formálásába. A Duna szintjében azonban — ahol gyógyforrásaink feltörtek — ma is működik a feltörő víz, ennek csodálatos példája a Lukács-fürdő Molnár János barlangja. A kutatókat mindig izgatta, vajon a mélyből hogyan tör fel a termálvíz? A víz alatti kutatások során kiderült, hogy a mélység felé a szűk folyosó kitárul, egy helyen a mennyezet megemelkedik és boltozatos termet formál. A legnagyobb elért mélységük 30 méter volt. Itt a víz már hidegebb, a melegebb vizek ugyanis a barlang mennyezetén áramlanak. A veszélyes víz alatti barlangkutató munka tehát nem öncélú. A kutatók feltérképezik a meleg gyógyvíz áramlását, megismerik azt a folyamatot, hogy a gyógyvizék miként jutnak a felszínre. Hasonlóak, bár kisebb méretű üregből törnek fel a Gellért-fürdőt tápláló gyógyforrások is. A hévforrások nemcsak üregeket oldanak a mészkőbe és nemcsak gyönyörű ásványokat raknak le a barlangók falán, hanem sok méter vastagságban halmozhatnak fel olyan mésziszapot is, amely aztán megkeményedve ún. travertino-réteA Baradla-barlang geket alkotnak. Az ilyen forrásmészkő mindig tele van kisebb-nagyobb üregekkel. Ez a helyzet a budai Várhegyen is, ahol a néhány méter vastag forrásmészkő réteg - amely sapkaként védi a Várhegy tetejének puhább kőzeteit - teli van üregekkel. Ezeket az üregeket az ember már a középkorban tovább bővítette, a háborúk idején itt keresett védelmet, békeidőben pincének, raktárnak használta és ide ásta kútjait is, mert a forrásmészkő rétegek tiszta ivóvizet tartalmaznak. A forrásmészkő barlangok legszebbje hazánkban a lillafüredi Petőfi-barlang, korábbi nevén Anna- barlang. Keletkezése azokhoz a hatalmas vízesésekhez kötődik, amelyek egykor az ősi Ga- radna és Szinva patak összefolyásánál alakultak ki nagyjából a mai Palota-szálló helyén. A forrásmészkő rácsapódott az ott élt növényekre. A szerves anyag később elpusztult és a travertino, mint finom gipszlenyomat őrzi az egykori élővilág hajszálfinom formáit. A szűk üregeket a látogatók számára itt is bővíteni, faragni kellett. A nagyobb barlangrendszerek a föld alá bukó patakok, folyók pusztító munkájának a termékei. A föld alatti vízfolyás az évmilliók során egyre mélyebbre faragja medrét a sziklakörnyezetben, és az omlások is elősegítik, hogy hatalmas föld alatti termek sora jöjjön létre. Ilyen föld alatti patakok alakították ki többek között az aggteleki Baradla-barlangot, az ötvenes években feltárt Béke-barlangot, s a Mecsekben az abaligeti barlangot. A föld alatti járatok lenyűgözők, igazi vonzerejüket azonban a cseppkődíszek képezik. Ellentétben az üregrendszerekkel, amelyek a víz pusztító munkájának a következményei, a cseppkődíszek az építő víz sokkal lassúbb munkájának köszönhetik születésüket. A barlang mennyezete felett többnyire vastag mészkőrétegek helyezkednek el, a felszínről a csapadékvíz ennek a repedésein át szivárog a mélybe, s közben sok meszet old fel. Egy vízcsepp — megjelenve a barlang mennyezetén — megszabadulva a fölötte levő vízrétegek nyomásától, már nem tud sok meszet tartani az oldatban, ezért azonnal megkezdődik a mészanyag kiválása. A mennyezeten kiváló mészből függőcseppkő, a padlóra hullából állócseppkő nő, utóbbiak a mennyezetig növekedve, esetleg függőcseppkővel összenőve, cseppkőoszlopokká válhatnak. A fantázia szabad utat talál a cseppkővilágban, mert a mészanyag szeszélyes kiválása miatt a cseppkövek formái végtelenül gazdagok és mindenre hasonlíthatnak. Színük a hófehértől feketéig változhat, a szennyezésmentes cseppkőoszlopok fehérek. Korábban azt hitték, hogy a Baradla-barlang aggteleki bejáratánál megfigyelhető komor színek az ősember tüzének és az évszázados fáklyás látogatásoknak a következményei. A vizsgálatok kimutatták, hogy a cseppkövek fekete bevonata 98%-ban állati ürülék, ami a barlangi ászkától származik. A vörös szín a három vegyértékű vas oxid jótól, a zöldes szín- árnyalat a két vegyértékű vas oxidjától ered. Megtörténik, hogy a pusztító víz által teremtett föld alatti üregeket nem cseppkő díszíti, hanem jég. Ez feltételezi azt, hogy a barlang keletkezése után a környék éghajlata hűvösebbre váltott. Jégbarlangok olyan hegységekben vannak, ahol pz évi középhőmérséklet napjainkban nulla fok alatt van. Ettől eltérő esetek is előfordulnak, itt a jégképződmények létét a barlangüreg zsákszerű formája biztosíthatja. Ilyen üregekben a téli időszak hidegebb és ezért sűrűbb légrétegei kitöltik a barlang alsó régióit, itt jönnek létre a jégcseppkövek, jégvízesések. Csodálatos jégbarlangok vannak a Mészkő-Alpokban, mint a Dachstein-csoportban levő Riesen-Eishöhle, vagy az Eisriesenwelt. A Kárpátokban is találhatók jégbarlangok, például a dobsinai jégbarlang Szlovákiában. Ennek káprázatos jégvilága Jókait is rabul ejtette, az író a Lőcsei fehér asszonyban festi meg ezt. A barlangot a kuruc—labanc háborúk idején még nem ismerték, csak Jókai fantáziája közvetített a történelem és az irrealitás között. A barlangokat egyre jobban hasznosítják a gyógyítás céljaira is. Egyenletesen nagy páratartalmú levegőjük amelyekben kalciumionok koncentrációja is jelentős, főleg az asztmás betegekre hat nyugtatóan. Ma Jósvafő közelében mesterséges tárón át juthatnak a gyógyulást keresők a Béke-barlang gyógytermébe. A barlangoknak különleges élőviláguk van. Vannak közöttük bennszülöttek, amelyeknek ez a természetes élettere, ezek testéből hiányoznak a színező anyagok. Vakok, mert nincs szükségük látásra. Más állatok az árvizek során, vagy véletlenül sodródnak a barlangok sötétjébe. Egyes állatok — elsősorban a denevérek - rendszeresen visszatérnek a külvilágba. A Baradla-bar- langban például egész kis múzeális gyűjtemény tekinthető meg a különleges barlangi élőlényekből. Az ősember eszközeit, tűzhelyét vagy éppen csontjait a régészek leggyakrabban a barlangokban találják meg. Híresek erről a Bükk-hegység barlangüregjei, például a Szeleta-barlang Lillafüred felett. Itt a múlt század végén találták meg az első hazai csiszolatlan kőkorszaki leleteket, amelyek annyira forradalmi megismerést jelentettek akkor, hogy felfedezőiket, Hermann Ottót és Lambrecht Kálmánt hamisítással vádolták. Az ugyancsak bükki Istállókői-barlangot már modern régészeti módszerekkel tárták fel. A cen- timéterről-centiméterre feltárt barlangi kitöltésből gazdag leletanyag került elő.. A barlangok megnövekedett forgalma, a vasutak, csónakázók, a világítás, már sok esetben megbontja a barlang természetes egyensúlyát. A reflektorok környezetében zöld növényzet települ meg a cseppköveken, nem is beszélve a felelőtlen látogatók okozta károkról. Mindnyájunk feladata, hogy a föld alatti palotákat természetes állapotukban őrizzük meg, úgy tegyük közkinccsé, hogy minél kevesebb kár essék a természeti szépségekben. JUHÁSZ ÁRPÁD 31
