Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)

1977 / 1. szám

A múlt szárad közepén, a magycr vidék számos táján, egyebek között a Bükk lábánál fekvő Tardon, a nők ünnepi alkalmakkor kétoldalt, a koréba tűzve — felakasztva — viselték felsőszoknyájukat. így kétoldalt kijátszódott a szöknya alatt viselt, az oldalán díszített pendely. Ez a szokás a múlt század vége körül már halványodott, a kétoldalt feltűzött szoknyát egyre ritkábban viselték ünnepélyes alkalmakkor, kiszorult például a templomokból is, Az 1860—70-es években már csak a ház körüli piszkos munkához - meszeléshez, tapasztóshoz - emelték fel kétoldalt, kímélés végett a felsőszoknyájukat az asszonyok.

Ez az öltözködési szokás eléggé elterjedt lehetett a múlt században a magyar vidéken és szómos helyen tovább élt — és él — még korunkban is.

Látható ez a viselet Bikkessy-Heín- bucher 1816-ban megjelent sorozatában a kismartoni asszonyon, valamint Sterio Károly konyhát ábrázoló 1855-ös, vízfestményének nőalakján. Mindkét esetben kífejezetSterio Károly: Dunántúli asszony (1855 k.)

ten kímélés céljából van a felső- szoknya elől vagy kétoldalt felakasztva. Divatos volt a kétoldalt vagy elől felemelt szoknya a Sárközben, a Tolna megyei Faddon és viselik még napjainkban egyebek között Kazáron, Kalotaszegen és vidékén, és Tarackon. Kazáron és Kalotaszegen az ünnepi, Torockón pedig kifejezetten a köznopi viselet része ez a szoknyamegoldás. Ha pedig túltekintünk a mogyorlakta

Táncoló parasztok, XV. sz-l miniatura

Breughel: raraszttanc

vidékeken, láthatjuk, hogy ez a szoknyaviselet Európa számos országában divatos vagy szokásos voit a múlt századokban, mégpedig nemcsak a paraszti, hanem az úri öltözködésben is. Ennek megfelelően néhol a célszerűség, másutt inkább a divat volt az elsődleges meghatározója. E kétféle funkciót már a legkorábbi - XIV. századból való — gótikus ábrázolások is mutatják. Az akkori viseletben divat

32

volt az egymás fölé öltött finom anyagú felső- és alsószoknya viseleté. A felsőszoknyát kézzel - vagy varrással rögzítve - kétoldalt vagy elől kissé megemelték, így láthatóvá vált a feisőszoknya alatti, ugyancsak drága anyagú és szép színű alsószóknya.

Egy múlt századi divattörténész - Racinet - szerint így viselte szoknyáját a bretagne-i herceg felesége a XVI. sz. közepén. A drága anyagnak ráncolással-rakással való halmozásából s az ábrázolt ruhadarabok számából mindenesetre orra lehet következtetni, hogy ez az előkelő nők szokása volt. ismerünk azonban a XIV. századból olyan francia ábrázolást is, amelyen egy kertésznő kék felsőruhájának húzott vagy rakott szoknyarésze látható, körben felemelve, s kilátszik alóla a piros alsószoknyája. A kertésznő esetében a feisőszoknya felemelése minden bizonnyal ruhakímélő célzatú.

Az elől vagy kétoldalt felemelt

Végrendelet (Franciaország, XV. sz.)

szoknya e kétféle funkciója nagyon jól látható egy XV. századi képen, amely ágyban fekvő beteg végrendelkezését ábrázolja. A haldokló jobb oldalán álló gazdag öltözetű nő ruhájának szoknyorésze kétoldalt fel van emelve, s alóla díszes alsószoknya tűnik elő. A képen a szerényebb ruházatú szolgáló szoknyája is fel van emelve elől és kétoldalt, de kifejezetten ruhakímélő célzattal.

A XV. századból származó, több paraszti tárgyú - hol munkát, hol ünnepet ábrázoló képen fedezhetjük fel a kétoldalt felemelt felsőszok- n^a szokását. Ilyet mutat a „Les trés riches Heures du duc de Berry” című, XV. századi hórás'könyv június hónapot ábrázoló képe. Kétoldalt felemelt és hátul összetűzött feisőszoknya látható a XV. században készült úa. „Grimani breviárium" szénakaszálást, illetve betakarítást láttató május—júniusi képén is. Kétoldalt felemelt a felsőszoknya a táncoló falusiak egyik nőalakjának Charles d'Angouleme XV. századi hóráskönyvében. És elől fel-