Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 1. szám
együk elsőrangú színészéhez, Tapolczai Dezsőhöz, házasságukból két gyermek született, Jolán és Gyula, s — Rákosi Szidihez hasonlóan - a két gyerek után ő is elvált a férjétől. Később bizalmas kapcsolatba került a színház egyik fiatal, szemrevaló színészével. Vízvári Mariska — s ebben megint emlékeztet Rákosi Szidi re — a század elején magára maradt: szülei meghaltak, férjétől elvált, de nemsokára ő maga lett egy újabb színészcsalád feje és irányítója. Fia, Tapolczai Gyula, a Színiakadémia elvégzése után a Nemzeti Színház tagja lett s anya és fia együtt lépett színpadra — amint a század elején Vízvári Mariska még együtt játszott szüleivel, sőt - egyszer-egyszer nagyapjával is. Megesett, hogy három generáció együtt volt a színpadon. (Unokája Kerpely Judit személyében később ennek a családnak ötödik generációja lépett színpadra.) Rákosi Szidi nemcsak komikaként, hanem traVízvári Mariska Zsani néni szerepében g'ikaként is kitűnt. Erre valószínűleg nemcsak színészi intuíciója, hanem összeütközésekkel, csalódásokkal teli élete is alapot szólgáitatott. Legnagyobb alakításai - például Zilahy Lajos: A tábornok című drámája öreg parasztasszonyának párszavas szerepében — ezekből a tragikus érzésekből fakadtak. Ez az öreg porasztasszany, aki katonafiáért könyörög, Rákosi Szidi csodálatosan egyszerű, és éppen halkságában mérhetetlenül fájdalmas és megrázó alakításában szimbólumává nemesedett az ártatlanul szenvedő hadianyáknak. Rákosi Szidi valószínűleg ezzel az alakításával jutott művészete csúcsára. Priel le Kornélia után vette át Csiky Gergely Nagymama című érzelmes vígjátékának címszerepét, s azt negyedszázadon át játszotta, a közönség folytonos ünneplése közepette. Ez volt a jutalamjátéka is 1929-ben, hatvan esztendei működésének, és ötvenesztendős nemzeti színházi tagságának jubileumán. A sikerek ellenére sem volt kiegyensúlyozott az öregkora: előbb imádott unokáját, majd 1931jben László fiát is elvesztette. 1935 őszén aztán, szerettei után ő maga is eltávozott. Vízvári Mariska 1928-ban a Nemzeti Színház örökös tagja lett, ami abban az időben a színész számára a legnagyobb elismerést jelentette. Ö „dinasztikus alapon" mintegy otthonának tekintette a Nemzeti Színházat. Akkor már régen nem a „Vízváriók lánya" volt, hanem Vízvári Mariska, a kiváló komika, a nagyszerű színésznő. (És kitűnő gazdasszony; szakácsművészetét a rádió állandó műsora révén országosan ismerték.) Népszerűségét számos filmvígjátéki szerep is növelte. A színházi emlékezésben Vízvári Mariska az anyák, anyósók és nagynénik megszemlél yesítőjeként él. Kétségtelen, hogy az ilyenfajta szerepekben csillogtathatta aranyos kedélyét és humorát, de voltak komoly drámai szerepei is. Játszott Sudermann Rejtett boldogság-óban, Ibsen drámájában Solnessnét, John Gábriel Borkman feleségét alakította, játszott Shakespeare-darabokban, ő volt Csiky Ingyenélők (akkor: Proletárok) Szederváry Kamillája, a Légy jó mindhalálig Török nénije. Maradandó élmény az egykori nézők számára az 1935 Szilveszterén felújított Bisson vígjáték, a a Válás után Bonivárdnéja, vagy A vén gazember Inokay El'iz báróné szerepe. Színpadi kedélyes alakjainak mintegy összegezése volt Zsani néni, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékában. Erélyes és okos, zsörtölődő, de aranyszívű nagynénit alakított, tulajdonképpen önmagát adta, s ez az alakítása megmaradt az utókor számára is, mert film készült belőle. Legkedvesebb szerepe azonban nagyapja, Szigeti József, Rang és mód című darabjának Erzsébeté volt. Ez egyébként egyike a legjobban kidolgozott magyar női szerepeknek; az érzelmek széles skáláján mozog, szeretet, derű, titkolt bánat, engeszteiés, asszonyi okosság és jóság egyesül benne anélkül, hogy elhomályosítaná az alak reális vonásait. A darabnak a színháznál rangos múltja volt: a bemutatón maga a szerző játszotta a férfi főszerepet, Bannai Gerät, míg Erzsébetet Prielle Kornélia. A felújításon Szacsvay Imre játszott Blaha Lujzával. Vízvári Mariska partnereként többnyire Bartas Gyulát láthatta a közönség. Színészi jubileumukat is együtt ünnepelték: Vízvári Mariska az ötvenéves, Bartos a negyvenéves nemzeti színházi tagságát. 1954 januárjában halt meg. Rákosi Szidi és Vízvári Mariska színészi pályája sokban hasonlított, szerepformálása, egyénisége jelentősen eltért egymásétól — az utókor emlékezetébe azonban nevük egymáshoz kapcsolódva vésődött be, mint a magyar színjátszás jelentős korszakának két kiemelkedő személyiségéé. CENNER MIHÁLY A Nemzeti'Színház társulata 1927-ben. Horváth Jenő, Bartos Gyula, Mihályfi Károly, Rákosi Szidi, Gál Gyula, Iványi Irén. Mihályfi és Rákosi mögött Hevesi Sándor, Rákosi mögött pedig Rózsahegyi Kálmán áll. 27
