Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 1. szám
Két nagy magyar színésznőre emlékezünk 1977. májusában: Rákosi Szídi 125 éve, Vízvári Mariska 100 éve született, két egymást követő napon, 27-én, illetve 28-án. Emléküket a közös évfordulón kívül négy évtizedes közös pályájuk is összeköti. Bár mindkettőjüket komikának ismeri a színháztörténet, színpadi jellemük, szerepformálásuk, egyéniségük eléggé különböző volt. Rákosi Szidi a Zala megyei ötvösön született. Amint elvégzete a Színi Tanodát, a Nemzeti Színház nyomban szerződtette. Tehetségéért? Szépségéért? Fiatalságáért? Fiatal volt, ez igaz, de szépnek nem mondható, tehetségéről pedig nem adott tanúbizonyságot. Szerződtették, mert testvére volt a befolyásos újságírónak, Rákosi Jenőnek és a Sipuíusz néven író Rákosi Viktornak, egyik nővére Ewa Lajosnak (a Népszínház későbbi igazgatójának) a felesége, másik nővére Csepreghy Ferenc írónak, a Népszínház későbbi titkárának neje, Fanny húga szintén szíA fiatal Rákosi Szidi nésznő, egy fővárosi tanácsos félesége. S a családi kapcsolatok tovább épültek: Rákosi Szidi feleségül ment Beöthy Zoltánhoz, a kiváló irodalmárhoz, házasságukból két fiú született, akik különböző módon, de erősen befolyásolták anyjuk későbbi színészi pályáját. Hasonló családi adottságokkal indult a pályán egy negyedszázaddal előbb Vízvári Mariska. A Színművészeti Akadémia elvégzése után őt is nyomban szerződtette a Nemzeti Színház. S a kérdéseket szintúgy feltehetjük, mint Rákosi Szidi esetében. A válasz onnyiban különbözik, hogy Vízvári Mariska fiatal korában szép volt. De nagyon sokáig csak ,,a Vízvári-gyerek"-ként tartották számon a színháznál, akit nem a tehetsége, hanem a szülői, nagyszülői protekció hozott a színházhoz. Mariska apja ugyanis Vízvári Gyula, a színház elsőrendű komikus színésze, anyja Vízváriné Szigeti Jolán, a sokat foglalkoztatott karakterszínésznő, nagyapja pedig a színház, sőt az egész magyar színjátszás büszkesége, Szigeti József, a kiváló színész és színműíró volt, a színház hőskorának akkor még szinte egyetlen élő és aktív tanúja. A színiiskolából kikerült fiatal színésznőket, így Rákosi Szidit és Vízvári Mariskát is a naiva és szerelmes szerepkörbe osztották. Rákosi Szidi fiatalkori próbálkozását nem kísérte siker, és nem volt sokkal szerencsésebb Vízvári Mariska sem, őt azonban bájos megjelenése némiképp segítette. Vízvári Mariskát nagyon sokáig csak mint a híres Vízvári házaspár leányát fogadták el a színháznál. A fordulat 1912-ben következett be, amikor Hevesi Sándor a középkori francia bohózat, a Pathelin mester színrevitelénél rá osztotta Pathelinné szerepét. Kiderült, hogy VízVízvóri Mariska nagyapja szülőháza előtt vári Mariska született komika. Rendkívüli humorérzéke, a fonákság felismerése és színpadi visz- szaadása, a szarkazmus mimikával és gesztusokkal kísért megjelenítése Vízvári Mariskát csakhamar az első vonalba emelte új szerepkörében. Rákosi Síidi is — természetesen már korábban — azáltal vált naggyá, hogy a naiva és hősnő szerepkörről a komikaira tért át. Alakjait többrétűén formálta meg, a külső groteszkségnek valami benső visszhangját, néha szinte melankolikus aláfestését érezhette. A pusztán komir RÁKOSI SZIDI ÉS VÍZVÁRI MARISKA kumra kiélezett figura az ő játékában belső életet nyert, nem a rikító színezés vagy túlhangsúlyozás által, inkább a fonák külső alatti mélyebb, gazdagabban színeződött, lelki válságot sejtető jellemformálása következtében. Kitűnő megfigyelőképességén, hibátlan mesterségbeli tudásán túl kedélye és humora is szabadon érvényesülhetett. Ez a kedély nem csupa verőfény, van benne egy szemernyi érdesség és fanyarság, s tökéletes színpadi hitelét éppen ez adja meg. Főleg az olyan öregkori szerepekben remekelt, amelyekben a csökkenő vonzerőt humorral kellett kipótolni. Ilyenek Kisfaludy Károly Csalódások című vígjátékában Luca kisasszony, A menyem című bohózat anyós szerepe a Himfy dalai nemzetes asszonya, A vén gazember Perkál- néja, vagy az Új rokon Tóni nénije. A család nagy segítséget nyújtott Rákosi Szidi indulásában, s mellette állt a további években is. Hamarosan azonban Szidi mama is (szélté- ben-hosszában így nevezték) egy nem mindennapi családnak lett erélyes és öntudatos vezetője. Beöthy Zsolttól a két gyermek születése után hamarosan elvált, maga nevelte a fiúkat. Zsig- mond korán elhunyt, Lászlóból pedig színházi embert nevelt, s határozottságával, akaraterejével, tekintélyével nagyon sökat segített a Király Színház létrehozásában és fenntartásában. 1892-től nyilvános jogú magán-színiiskolát vezetett, ahonnan elsősorban operettre képzett színésznő és színészek egész sora került ki. Növendéke volt Fedák Sári, Honthy Hanna, Forrai Rózsi, Tanay Frigyes, Lábass Juci, hogy csak néhány nevet említsünk. László fiát 28 évesen a Nemzeti Színház igazgatói székébe ültette, majd színigazgatói pályáján a Magyar és Király Színháznál támogatta tudásával, tapasztalataival anyagiakkal is. Rokoni kapcsolatba került Blaha Lujzával, akinek Sári lányát vette feleségül Beöthy László, s ebből a házasságból született az apának és a nagyanyának is oly sok gondot okozó, könnyelmű Zoltán (oki végül is nagyanyja színiiskolájának tanáraként fejezte be rövidre szabott földi pályáját). Vízvári Mariska korán férjhez ment a Vígszínház 26
