Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 1. szám
pitok sajátos törvényszerűségeinek megfelelően - erős dekorativitásra törekedtek, kevés színt (10— 15) alkalmaztak. A reneszánsztól kezdve a kárpitszövés a festészetet igyekszik utánozni, s ekkor már egy-egy szín számtalan árnyalatát alkalmazták. E több százéves kárpitok a ma is ragyogó színeiket annak köszönhetik, hogy a gyapjút egykor kizárólag növényi vagy állati eredetű festékkel színezték. A címeres kárpitok és a tájképeket ábrázoló úgynevezett verd űrök mellett az ó- és újtestamentum, a mitológia és a történelem volt e kárpitok témájának leggazdagabb forrása. A XVI. század elejétől kezdve a főtémát magába foglaló középrészt kerettel — bordűrrel vették körül. Ezek mintája is változatos volt: eleinte a fantasztikus növényi, állat- és emberfigurákat vegyítő groteszkek, különféle allergorikus figurák díszítik, majd a barokkban dús gyümölcs- és virágfűzérek jelennek meg. A keretrész külső szegélyébe 1528-tól város- és mesterjegyet is szőttek. Az európai kárpitszövés kezdeteiről nincsenek pontos adataink. A ma ismert legkorábbi töredékek német földről és Norvégiából származnak. A feltehetően kolostorokban vagy egy-egy várúr birtokán készült munkákat kisméretű szövőszéken szőtték. E kor legszebb emlékei a halberstadti dóm kárpitjai. Vízszintesen egymás mellé helyezett, egy-egy növénnyel vagy iratszalaggal elválasztott alakjaikat öt-hat szín, s a formákat hangsúlyozó és körülforgó vastag kontúrok jellemzik. A gótikus kárpitművészet virágkora Párizs, Arras és Tournai nevéhez fűződik. 1377—80 körül készül el e kor máig is fennmaradt hatalmas alkotása, az Angers-i Apokalipszis, melyet Lur- sat a „gyapjú Sixtus-i kápolnájának” nevezett. A tiszta gyapjúból szőtt hét hatalmas kárpit finom vonalú sápadt alakjai, kék és vörös, néha virágokkal telerajzolt hátterei, mintegy 15-re korlátozott színskálája, az egész és a részletek világos kompozíciója, a Jelenések szavait híven követő, monumentális remekműről tanúskodnak. A következő évszázadban Tournaiban a kárpitok témájának már nagyon sdk esetben irodalmi forrása van. A tervezők szívesen ábrázolják a kor lovagregényeít, trubadur költeményeit, de kedveltek a történelmi és vadászjelenetek is. A XV. század közepén kibontakozó tournai-i stílust jellegzetes színvilág, megnyúlt, egyéni arcvonású, s pompás burgundi öltözékeket viselő alakok jellemzik. A XVI. század folyamán az európai kárpitművészetben alapvető változás történt. Ennek lényege a festészettel való mind szorosabb kapcsolat. A tervezők és a szövők a festészet sajátosságainak pontosabb másolására törekedtek. A késő gótika felületgazdag, részletező stílusát, s az egy felületen megszőtt, egymás mellé komponált, vagy egymástól arohitektonikus elemekkel elválasztott különféle jeleneteket egyetlen hatalmas, ritmikus kompozíció váltja fel. Ebben az időben Brüsszel a kárpitszövés központja, ahol a szövők a két helytartónő - Ausztriai Margit és Magyarországi Mária - kormányzása idején (1510— 1568) készítették legpompásabb, arannyal dúsan átszőtt és technikailag is tökéletes alkotásaikat. Brüsszel mellett Enghien és Oudenaarde játszott jelentős szerepet. A tervezők az egész századon keresztül tulajdonképpen két nagy művészt követnek, az olasz Raffaellot, a flamand Bemard van Orleyt. A flamand műhelyek mellett a franciaországi Fontainebleauban, majd Párizsban is újjáéled a kárpitszövés. A francia kárpitszövés virágkora azonban a XVII. század. Ekkor alakul meg a Manufacture des Gobelins, melynek nevéről az ott készült kárpitokat ma is gobelinnek nevezik. A kárpitok kartonjait a király hivatásos festői készítették, közülük a legnagyöbbakat, Poussint és Charles Le Brunt említjük. A kárpitok szövéséhez * i£l_ * Verdür - részlet. XVI. sz. francia gyapjút használtak, s a műhelyeket beindító fiamond szövőket is fölváltják a franciák. A század második felében, s a XVIII, században a tömegtermelést Párizs mellett két kisebb város — Aubusson és Beauvdis - műhelyei végzik. A kárpit a XVII. századtól fokozatosan elveszti önállóságát, a XVIII, századtól pedig már szinte kizárólag a festészet másolására törekszenek a tervezők. A Gobelin-műhely mellett kémiai laboratóriumok működnek, céljuk a festészetet megközelítő színskála előállítása. A XIX. században ez a dekadencia szinte teljesen megöli a műfajt, a szövőműhelyek többsége megszűnik, vagy munkásságuk csak a régi tervek másolására szorítkozik. A kárpítművészét újjáéledése a múlt század végén kezdődött. Angliában Morris műhelyének munkáin a középkori kárpitok ihletése érződik, a századfordulón pedig a szecesszióban új, a kárpit sajátszerűségeit ismét szem előtt tartó alkotások születnek. Németországban a scherre- beki műhely, nálunk a gödöllői műhely a legjellegzetesebb képviselője ennek az újjászületésnek. A két háború között Aubussonban Jean Lur- şat és Francois Tabard munkássága nyomán kialakul a tervező és szövő modern szemléletű kapcsolata, mely mindenkor a szövés folyamatéPsyche — részlet, Párizs, XVII. sz. nak beható tanulmányozásán és teohnikai sajátságok figyelembe vételén alapszik. Magyar- országon ugyanebben az időben Ferenczy Noémi munkássága emelte európai rangra a kárpit- szövést. A II. világháború utáni esztendők a kísérletezés évei, új anyagok, új technikai eljárások keletkeznek, míg aztán a hatvanas évek elején, a síkból kilépve, a textilművészet a teret is birtokába veszi. LÁSZLÓ EMŐKE 17
