Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 1. szám
HAZOLTÖZEK A szövés már az ókort megelőző időkben Ázsia, Egyiptom és Dél-Amerika ősi kultúrájának életében is jelentős szerepet játszott. Az évezredek során az egyszerű vászonszövésből, a szövetek anyagának és rendeltetésének megfelelően, számtalan, szövetféleség alakult ki. Ezek között a falfelületek díszítésére szánt szövött kárpit különleges helyet foglal el. Aránylag egyszerű technikai eszközökkel szolgálja a monumentális díszítőművészetet, s évszázadokon keresztül a textilművészet legnagyszerűbb alkotásait hozza létre. A kézzel szőtt növényi, címeres vagy alakos dí- szű kárpitoknak a román kortól kezdve nagy szerepük vált a nyugat- majd közép-euró- pa belső terek díszítésében. Ezek a gyapjúból, selyemből és néha fémszálból szőtt alkotások a falak elé aggatva felfogták a hideget, s a hatalmas, rideg termeket pompássá vagy barátságossá varázsolták. A régi hagyatéki leltárak és esküvői szerződések bizonyítják, hogy e szövött kárpitok kedveltek voltak a magyar főurak körében is. ünnepélyes alkalmakkor ezek díszítették királyaink palotáit, s divatjuk a XVI. század folyamán az egész országban elterjedt, olyannyira, hogy leltáraikban a szőnyegekkel együtt a nagyon találó „házöltözék” elnevezést kapták, A kárpit nem egyetlen művész alkotása, hanem a tervező és a szövő egymást kiegészítő munkájának eredménye. A középkorban a kárpitterveken erősen érezhető a mihiatúrafestészet hatása, s később is a tervező művész gyakran nem önállóan dolgozik, hanem munkájához különféle festményeket és metszeteket használ mintául. A vázlatokat a kartonkészítő mesterek nagyították fel a kárpit kívánt méreteire, s e kartonok alapján dolgoztak a szövők. E kárpitokát álló (haute lisse) vagy fekvő (basse lisse) szövőszéken, kézzel szőtték. A felvető szálak anyaga erős len vagy kender, néha gyapjú, a mintát adó keresztszál színes gyapjú, néha selyem — vagy fémszállal keverve. A szövők a középkorban mintában és színben - a szövött kárJézus születése — részlet. Brüsszel, 1520 16
