Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 1. szám
AZ OROSZ OPERAKOUORA BÖLCSŐJE ES MŰHELYE W A moszkvai Nagy Színház mai épületének kapuit 1825-ben nyitották meg, de a színház együttesének története már 200 évvel ezelőtt, 1776-ban kezdődött. Különféle színházi kezdemények voltak már Moszkvában régebben is, de amikor Nagy Péter cár az udvart Pétervárra helyezte, a főnemesség is az új fővárosba tömörült, s a moszkvai színházi próbálkozások háttérbe szorultak. Pétervá- rott a színház, különösen Nagy Péter halála után, Anna Ivanovna és Erzsébet cárnő uralkodása alatt kapott erőre, és II. Katalin cárnő idején már virágjában volt. Az 1770-es évek elején Moszkvában a pestisjárvány és a Pugacsov-féle lázadás mindent megbénított. Ennek elmúltával, 1776-ban, egy angol származású fiatalember, Mihail Georgi- jevics Medoksz (Maddox, Medox), aki már tíz éve élt Pétervárott, Moszkvába érkezett, és itt Petr Vasziljevics Uruszov ügyvéddel operai együttest szervezett és a Voroncov-palotában zárt körű előadásokat tartott. Amikor ez a színház 1780-ban leégett, a két vállalkozó kőszínházat építtetett a Petrovka utcában. Ez már nyilvános színházként, mindenki számára nyitva állt, ami a feudális kötöttségek korában nagy újdonságnak számított. 1785-ben már opera- és balettkara s harminc tagú zenekara volt. Ezen a színpadon jelentek meg az első orosz vígoperák, s itt próbáltak először népi táncelemeket iktatni az olasz és francia balettekbe. 1805-ben e színház is leégett (nyílt lánggal világítottak a nézőtéren és a színpadon egyaránt). Az együttes ideiglenesen főúri magánszínházakban kapott otthont. Ilyen házi színház szépszámmal működött akkoriban Moszkva és környéke főúri kastélyaiban. I. Sándor cár is felfigyelt az együttesre, és elhatározta, hogy Moszkvában is létesít cári színházat. 1805 végén a Petrovszky Színház együttesét az udvari színházak státusába sorolták. Az énekesek utánpótlására 1807-ben színésziskolát csatoltak hozzá. Még 1807-ben megnyílt az a fából készült színház, amelyet Kari Ivanovics Rosszi klasszicista építész tervei szerint építettek az Ar- batszkij úton. Itt az orosz együttes mellett német és francia társulatok is működtek, s az opera és a balett mellett drámai művek is helyet kaptak. 1812-ben, a napóleoni seregek közeledtével, a színház heves franciaellenes tüntetések színhelye lett. Augusztus 30-án Szergej Nyikolaje- vics Glinka Natalia bojárlány című darabjának bemutatóját már nem lehetett megtartani. Napóleon seregeinek kivonulása után a színházból is csak hamu maradt. A társulat több mint egy évtizedig kénytelen volt ismét néhány főúri palota magánszínházában játszani. Oszip Ivanovics Bove klasszicista építész kapott megbízást Moszkva városképi tervének kidolgozására. Ennek keretében két színházat kellett felépítenie. Az 1824-ben elkészült színház, amely a drámai együttes otthona lett, a ,,Kis” jelzőt kapta, megkülönböztetésül, a még épülőfélben levő Nagy Színháztól. Bove 1825-ben készült el az A. A. Mihajlovszkij tervei alapján emelt Nagy Színház építkezésével. A Peţ- rovszkij Színház helyén emelkedő hatalmas épület homlokzata előtti porticus nyolc ion oszlopa 15 méter magas. A porticus timpanonja felett Apollo bronz quadrigája áll. Maga a homlokzat egy hatalmas loggia, tíz méter magas kettős oszlopsorral. Az immár kizárólag operaházi célokra épült színházat 1825. január 7-én nyitották meg A múzsák diadala című látványos művel, amely a dráma, a balett, a pantomim, a tündérjáték és az opera műfaji keveréke volt. Ettől kezdve a moszkvai Nagy Színház egyre inkább a romantika légkörében ébredező orosz nemzeti opera képviselőinek igyekezett színpadot biztosítani. A műsor nagy részét a nemzetközileg ismert alkotások töltötték ki, de a hazai szerzők művei a közönségnél mindig meleg fogadtatásra találtak. így Alekszej Nyiko- lajevics Versztovszkijnak, aki Glinka előfutárának tekinthető, mind a hat operáját a Nagy Színházban mutatták be. Közülük a legnagyobb sikert a Tvardovszkij úr (1828) és az Asz- kőid sírja (1835) aratta. Az utóbbi a bemutatását követő 25 évben Moszkvában négyszázszor, Pétervárott pedig kétszázszor került színre. A pétervári bemutatók után lelkes fogadtatásra talált Moszkvában Glinka két operája, az Ivan Szusza- nyin (1824) és a Ruszlán és Ludmilla (1846) is. 1853-ban ismét tűzvész pusztította el a színházat, s kényszerítette ideiglenes helyiségekbe az együttest. Az újjáépítést ezúttal Albert Katyerino- vics Kavosz, orosz akadémikus építész vezette, s szigorúan alkalmazkodott az épület első -alkotóinak klasszicista szerkezeti és dekorációs megoldásához. A színház ma is ebben a formájában áll a Szverdlov téren. A nézőtér és a színpad helyreállítása során azonban már a kor igényeinek megfelelő módosításokat végeztek: 2000 személyt befogadó,
