Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 2. szám
V** KARÁCSONYI REZSŐ Pavel Nikolajevics lablocskov „Az Avenue de l'Opera teljes hosz- szában két lámpasort helyeztek el . . . Csodálatosan színpompás látvány, valósággal fényárban úszik az egész környék. A kellemes fényt szolgáltató gömbök, mint megannyi igazgyöngy szikráznak az éjszakában. A legszebb látvány az, amikor a két lámpasor valamennyi égője egyszerre gyúl ki . . . Alkonyattájt érdemes elhelyezkedni a Place de l'Opera-n és megvárni azt a pillanatot, amikor egyszerre önti el a ragyogó fény az egész utat. . A párizsi lapok az elragadtatás hangján írnak. Párizsban, esténként három helyen is: a Louvre-ban, a Chételet-színházban és (erről olvashattunk a fenti, korabeli tudósításban) az Avenue de l'Opera fái alatt, a széles sugárút két oldalán kigyúl- nak „Paul Jablautchkoff” orosz feltaláló „gyertyái”, felragyog az „Orosz Nap". Mi is történt e kilencvenkilenc évvel ezelőtti tavaszon? Miért Párizsban ragyogtak először Jablocskov gyertyái, amelyek páratlan vihart kavartak. És ha gyors térhódításukkal elérték, hogy a XX. század első éveire már szinte valamennyi európai nagyvárost bevilágította fényük, akkor miért tűntek el ugyanolyan gyorsasággal, ahogy érkeztek . . .? A XIX. század első éveiben az orosz Petrov és az angol Davy kísérleteiben és leírásaiban találkozunk először az elektromos ív (ívfény) jelenségével. Ha két szénrudat - melyek között elegendő feszültség van — összeérintünk, majd egy-két centiméter távolságra eltávolítunk egymástól, a két szénrúd között vakító fényív képződik, miközben a szénrudak végein 3000—4000 fok hőmérséklet keletkezik. Az ívfényt nemcsak szénrudak, hanem például két fém között is előidézhetjük hasonló módon. Petrov és Davy is már említést tettek arról, hogy a jelenség világításra felhasználható. Korukban azonban a megvalósításnak megoldhatatlannak tűnő nehézségek állták útját. A legjelentősebb talán az volt, hogy huzamos ívfény fenntartására szolgáló áramforrás még nem létezett, és a tartós áramot szolgáltató áramforrás még majdnem negyven évet várat magára. De még egy akadály állt a világításra való felhasználás útjában. Ez pedig a megbízhatóan és automatikusan működő szabályozó szerkezet hiánya volt. Az ív égésekor ugyanis a szénrudak lassan elhasználódnak, s így a két széncsúcs, amelyek között az ívfénv viláaít. egyre távolabb kerül egymástól. Bizonyos távolságon túl ez az ív megszakadásához vezet. A gyakorlati fel- használásra irányuló munkák középpontjában ezért agyafúrtabbnál agyafúrtabb szerkezetek állottak, amelyek feladata a szénrudak kívánt ütemű közelítése lett volna. A megoldást azonban most sem — mint annyiszor a tudomány és technika történetében - a bonyolult és ezért nehézkes szerkezetek hozták, hanem egy végtelenül egyszerű gondolat. De Pavel Nikolajevics Jablocs- kovnak ezt a gondolatát évek kitartó munkája, kísérletek és kudarcok százai előzték mea. Jablocskov 1847-ben született. A sza- ratovi gimnázium elvégzése után Pé- tervárra került, s ott a Nyikolajev Haditechnikumnak lett a hallaatóia. Szülői kívánságra katonai szolgálatba állt, bár hajlamai ellene szóltak az egyenruhás karriernek. A matematika, fizika és technika oktatása magas színvonalon folyt az Akadémián. Tanulmányai végeztével a kijevi erődítmény helyőrségébe osztották be szolgálatra, és csak nagy nehézségek árán, mintegy két év múlva, került vissza Pétervárra. Először a Műszaki Galván Intézetbe, majd a Hadi-Elektrotechnikai Iskolába kapott beosztást. Két év után ismét csapatszolgálatra rendelték. Ekkor ért meg benne a gondolat, hogy megválik a katonai pályától. Leszerelése után a moszkva—kurszki vasútvonal távíróhivatalának vezetője lett. Üj hivatalához műhely is tartozott, így hatalmas energiával vethette magát kísérleteibe, melyeknek középpontjában az ívfénylámpák új megoldású szabályozó rendszere állott. A kezdeti kísérletek eredményei igen szerények voltak. De nem ez a döntő ok, amely, ha átmenetileg is, de elkedvetlenítette Jablocskovot, hanem első jelentős találkozása a minden újtól rettegő, mindenre gyanakvó feudális bürokráciával, amely a kísérletek minden, a műhely falain túli folytatását azonnal elvágta. A véletlen szerencse egyszer tört csupán rést ezen a falon. A Vasúti Társaság igazgatóságának tudomására jutott, hogy a cár 1874 tavaszán a társaság vasútján készül délre utazni. Az utazás biztonságát megteremtendő, Jablocskov egyszer már elutasított kérelmét a mozdonyok kivilágítására ívfénnyel, ismét fontolóra veszik. így kap engedélyt arra, hogy 1874. március első napjaiban a mozdonyra szerelt ívlámpája és C7C1 hnlv07n crPrlzOTOfa m a 11 a ff »Älfkor sen egy éjszakát a Moszkvából délre zakatoló vonaton. A megszállottak kitartásával utazik a mozdony széltől, fagytól ostromolt homlokán, gondosan megfigyelve ívfényszabályozója működését. A cári út előkészületei után ismét az egyhangú hivatali hétköznapok következnek. A kísérleteire fordítható egyre kevesebb idő, a szolgálat nyűge már érlelik benne az újabb szakítás elhatározását. Felhagy a hivatalnoki pályával is. Moszkvában, egy mellékutcában, barátjával, N. G. Gluhovval közösen műhelyt nyitnak, amelyben fizikai kísérleti eszközöket, műszereket készítenek eladásra. Titokban ápolt gondolatuk, hogy az eladott műszerek ára biztosítja majd a létminimumot mindkettőjüknek elektromos kísérleteik folytatásához. Időre is, pénzre is jócskán szükségük volt, mert az ívlámpával egyidejűleg folytak a kísérletek az izzólámpa (egyelőre a szénszálas izzólámpa) tökéletesítésére is. A két világító- eszköz között a verseny tehát nyílt volt. Jablocskov túlzottan optimista volt, ha azt gondolta, hogy műhelyükből megélhetnek. A márkajelzés (főként a külföldi) volt a garancia az áru megbízhatóságára, és így a Jab- locskov-Gluhov-féle fizikai eszközöknek és műszereknek még arra sem volt lehetőségük, hogy szorítóba álljanak a Bréquet vagy Ducret cégek gyártmányaival, használhatóságuk, minőségük eldöntésére. Anyagi erőforrásaik kimerülőben voltak, és Jablocskov szülei mindennemű támogatást megtagadtak már akkor, amikor fiuk a biztonságot és társadalmi rangot jelentő katonai pályát elhagyta, így hát egy évvel a műhely megnyitása után, tintát készítettek és árultak a gyerekeknek, és lábosokat foltoztak a környék háziasszonyainak. Még ezt sem tehették zavartalanul. A cári rendőrségnek a forradalmi mozgalmak felfedésére és elfojtására alakult különítménye, megfigyelés alatt tartotta mindkettőjüket. Napirenden voltak a zaklatások, végül a rendőrség a műhely bezárását is elrendelte. Indok: a műhelyben gyanús, és feltehetően forradalmi célú tevékenység folyt. Jablocskov rendőrségi aktáin már amúgy is sok kérdőjel és felkiáltójel sorakozott. (Távozás a katonai szolgálatból, a polgári szolgálati hely felmondása, sőt az éjszakai vonatutat a cári utazást megelőző napokban sem találták egészen tiszta ügynek . . .) így k/i* ------1 — -- -
