Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 2. szám
let alá helyezve tengett Moszkvában és fontolgatta barátja tanácsát... „Menj Amerikába!". A végső lökést is sikerült megadni az emigráció felé: a rendőrség egyelőre „eltanácsolja” Moszkvából és „javasolja", hogy telepedjék le a szaratovi kerületben, ahol hozzátartozói is élnek. Jablocskov napok alatt dönt sorsáról, és egy héttel később már úton van Nyugat-Európa felé, hogy rövid párizsi pihenő után induljon a bizonytalan amerikai útra. Párizsi tartózkodása első napjaiban meglátogatta a Bréquet céget, amelynek fizikai eszközei .és műszerei uralták az orosz piacot is. Jablocskov megismerkedett a tulajdonossal, és egy kurta beszélgetés után engedett az unszolásnak: maradjon Párizsban. Bréquet Jablocskovra bízta a nem sokkal korábban megkezdett dinamógyártást. A Quartier Latin-beli diákszállóban vett szállást magának, és a tulajdonos megrökönyödésére ezt is laboratóriummá alakította. A Bréquet cégnél minden lehetősége megvolt ahhoz, hogy elképzeléseit megvalósítsa. Az ívfény dédelgetett terve azonban otthoni éjszakáin formálódott, mígnem szinte kész elgondolással állhatott a világ elé. A szabályozást úgy oldotta meg, hogy az ívet fenntartó két szénrudat nem szembe állította, hanem párhuzamosan egymás mellé. Közéjük vékony porcelán réteget tett szigetelőnek, hogy az ív ne terjedhessen át a szénrudak teljes hosszára. Az ív magas hőmérsékletén a kerámia szigetelő is megolvadt, elpárolgott. Együtt fogyott a szénnel. Az így elkészített égők végén a két szénrudat vékony szénlemezkével kötötte össze, amely az első begyújtást tette lehetővé, emberi kéz érintése nélkül. Arról is gondoskodni kellett, hogy az eloltott „gyertya" újra begyújtható legyen. A folyamatos működéshez ez elengedhetetlen volt. Jablocskov ezt úgy oldotta meg, hogy a két szénrudat elválasztó kerámiába, elkészítésekor, kevés fémport kevert. A párolgó kerámiában a megolvadó fémpor .minden kioltáskor létesített any- nyi vezetést a két szénrúd között, amennyi az ismételt begyújtáshoz szükséges volt. Bréquet-vel akkor közölte eredményeit, amikor már majdnem teljes biztonsággal maga mögött tudhatott minden problémát. Bréquet, aki mérnök, feltaláló és nem utolsósorban jó üzletember volt, hatalmas lelkesedéssel fogadta Jablocskov eredményeit. Maga azonban a kivitelezésben nem kívánt részt venni, a gyakorlati megvalósítás érdekében összeismertette Jablocskovot Deney- rous-val, aki — akár Jablocskov — katona-mérnökként kezdte pályafutását. Azonban már sem katona, sem mérnök, mert a vállalkozás, az üzlet tette ki munkaideje legnagyobb részét. Deneyrous átadta laboratóriumát Jablocskovnak az utolsó kísérletek és tökéletesítések kivitelezésére, maga pedig a reklámon, a gyártáshoz szükséges tőke megszerzésén fáradozott. 1876. március 26-án a Jablocskov- gyertyát bejegyzik Párizsban a védett találmányok sorába. Egy hónappal később már Londonban találjuk Jablocskovot a Bréquet cég kiállításán, mint a cég képviselője. Itt is felgyullad a fény. Egyértelmű a siker. Közben Párizsban a szinte napok alatt megszülető „Villamosító Társaság" egymillió frank értékű részvényei rövid időn belül elkelnek, és nem sokkal a Deneyrous által kezdeményezett rekláminvázió megkezdése után a Társaság többmilliós alaptőkével áll készen a gyártásra. Deneyrous tehetséges üzletember, de gátlástalansága már a Jablocskovval való együttműködésnek ebben a korai korszakában is rosszat sejtet. Hogy Deneyrous az alakuló Társaságban azonnal az ügyvezető igazgató posztjára kerül, ez a kor játék- szabályai szerint rendben is volna, de az már meglepő, hogy nem sokkal később ő nyújt be értekezést a Francia • Tudományos Akadémiához, egyelőre még csők szolidan: „Monsieur Jablautchkoff villanylámpa találmánya" címmel. E kis közjáték azonban hamar el csitul és marad a harsogó siker. A következő év elejére a párizsi utcán kigyúlnak a Jablocskov-gyertyák. Hihetetlenül rövid idő alatt több francia nagyváros, majd London, Berlin, Athén, Brüsszel, Madrid és Nápoly követik Párizs példáját. Európa „fényárban úszik”. A sötétségtől évszázadokon át korai lefekvésre kényszerített nagyvárosok mámorosak a fényözöntől, hiszen az utóbbi évtizedekben is csupán a fakó gáz- lámpák fénye pislákolt. Persze megszólaltak az üzleti riválisok, a minden újban veszélyt szimatolók kórusai is. A leghevesebb támadások a gázgyárosok részéről érték az elektromos világítást. Ök féltették legjobban üzleti érdekeiket az új fényforrástól. Eszközeikben sem voltak válogatósak. A demokratikus Anglia egy évvel az 1878-as Párizsi Világkiállítás után, ahol már a Jablocskov-gyertyák százai ragyogtak, perre vitte az ügyet. A tárgyaláson a butaság és kapzsiság teljes szimfóniája szólalt meg, mégpedig hangosan. Talán a gázgyárosok és halkereskedők nem eléggé energikus támadásainak, talán a bírók igazságérzetének, talán Tyndall ismert nevének és fizikusi tekintélyének (ő látta el a védelmet) köszönhető, hogy a villanyvilágítás ismét kiléphetett — végérvényesen,és visz- szavonhatatlanul — a városok tereire, utcáira. A per idején Jablocskov már úton volt hazafelé. Sikereinek tetőfokán hirtelen döntött hazautazásáról. Deneyrous-t villámként érte Jablocskov elhatározása a hazatérésről. Eltekintve attól, hogy a Társaság szellemi és szakmai összefogója távozott Jablocskovval, a villamosítás hallatlanul nagy haszonnal kecsegtető üzleti vállalkozása is meghiúsulással fenyegetett, hiszen ezt otthon Jablocskov nyilván saját maga, a hazai erőforrásokra támaszkodva fogja megvalósítani. Deneyrous kártérítést követelt. Jablocskov első indulatában és önérzetének parancsára is, az asztalra tette és a Társaságnak adta egymillió frank névértékű részvényeit. A zsarolás teljes fegyvertárát felvonultató Deneyrous további kétmillió frank kártérítést követelt. Jablocskov aláírta a kötelezvényt, és két napra rá már úton volt hazafelé. Az otthoni első év, úgy tűnt, őt igazolja: ünneplések, alakuló részvény- társaságok, ívfényvilágítás Pétervár utcáin, felolvasás az Akadémián és lelkes, lázas éjt nappá tevő munka. De üstökössors Jablocskové. Amilyen hirtelen ívelt fel és ragyogott a párizsi három év alatt, olyan gyorsan következett be a hanyatlás. A verseny az izzólámpa és az ív* lámpa között, Edison fellépésével az izzólámpa javára dőlt el. A részvény- társaságok pillanatok alatt nyergeitek át az izzólámpa gyártására, és Jablocskov egyik napról a másikra, hatalmas adóssággal a nyakában, kegyvesztett lett, és a szó szoros értelmében az utcára került. Egyedül maradt. Védtelenségét, kiszolgáltatottságát kihasználva ismét megjelentek a cári rendőrség emberei. Légből kapott vádak a párizsi évekről, Jablocskov és az emigráció kapcsolatáról . . . Még ragyognak Pétervár utcáin az ívfénygyertyák, amikor kezében a kiutasító paranccsal, száműzetésbe indult. Egészsége felőrlődött a szüntelen munkában. Súlyos betegen érkezett száműzetése színhelyére, a szaratovi kormányzóságba. A szaratovi olcsó bérű szállodai szobában, ahol 1894 tavaszán meghalt, petróleumlámpa világított. A találmány tíbró/a A gyertya működése Generátorral táplált ivlámpa
