Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 2. szám
A természeti népeknél s a népi faragóknál is évszázadosak a módszerek. Hogy mennyi időt fordítanak a faragásra, még alig számít, sokkal inkább az, hogy a lehető legtökéletesebb legyen a kivitel. Egy-egy ostornyél készítése a fa kiválasztásától a megfaragásig évekig eltarthat. Az európai középkorban az egyház nagyságát, erejét kőből emelt, belül fával díszített templomai hirdetik. A szertartások nyelve latin, az emberek írni-olvasni nem tudnak — a templomi képek, üvegablakok, szobrok láttatják a Biblia történeteit, alakjait. Főleg puha hársfát faragnak — már az idő is számít —, ezt gittelik, temperával, olajfestékkel színezik. A krakkói Mária-templom oltára például Wit Stwosz mester vezetésével készült az 1400-as évek második felében. Mi mindent megtudhatunk belőle! A kor divatját, építészetét, iparát, hadi technikáját, színvilágát, evőeszközeit, kedvelt növényeit s még a betegségeket is megismerjük róla. A téma bibliai, de az alkotók a maguk korát örökítették meg a legaprólékosabban. Magyarázták, ábrázolták az Igét, képekben. A XX. században Ernst Barlach keze nyomán újraéled a Wit Stwosz-i ihletettségű templomi szobrászat. Gótikát idéző szobrai meggondoltak, kimértek. Minden vésőnyomnak szerepe van, pontosan dolgozik. A horvát Mestrovic, a Barla- chot túlélő kortárs hatalmas életműve máig nem megfejtett. Maradjunk faszobrainál, domborműveinél. Nem volt megbízása, mint Wit Stwosz- nak, hogy egész temploma belsejét ő készítse, tervezze. Épít — újjáépít egy román kápolnát, a hozzátartozó kolostorral együtt, Splitben, a maga kedvére. Ez az együttes talán egyedülálló egysége tájnak, építészetnek, szobrászatnak. Kápolnája feszületét, huszonnyolc reliefjét harminc évig faragja. Közel két méter magas reliefek, mindössze egy-két centiméternyi mélyen faragottak. Az egyiptomi domborművekre emlékeztetnek firnnrutí • RnrifJhn hn/crorcono hatásuk rajzos, nevezhetnénk akár fagrafikának is. Mestro- vié kevés vésőt használt, alig három-négy félét. A felület szépségét a sűrű, homorú, apró vésőnyomok adják, ezeket éles kontúrok fogják közre — innen a grafikai hatás. A szerbek, horvátok két világháború okozta szenvedései, a művész sorsának alakulása (németek és usztasák bebör- tönzik, halálra ítélik) érződik e műveken. Ez, s nem a biblikus téma teszi, hogy a látogatók megcsendesedve nézik a kápolnát, s a turisták mindent látni akaró rohanása szemlélődéssé csendesül. A román Brancusi nevét hallva, polírozott bronz madarai, végsőkig egyszerűsített márvány halai jutnak eszünkbe, pedig fatárgyai, szobrai hozzájárultak az európai szobrászat megújhodásához századunk első felében. Baltával, fűrésszel kialakított nagy felületei megmutatják a fa szerkezetét, vésőt alig-alig használ. A szobor és alapja elválaszthatatlan egység, kő, fa, fém forr egésszé. A forma meghatározója a fűrész, a fűrésszel kialakítható alapformc a hasáb, ezt variálja, át-ót- töri. Vida Géza nem formailag, inkább módszereiben rokona Brancusinak. Szerszámai bár- dok, szekercék, a nagy felületek rusztikus kialakításánál. Figurális szobrai erősek, tömörek, ezeknél használ vésőt. Barlach, Mestrovic, Brancusi a fát előre megmunkált, fűrészelt formájában dolgozta fel. A Mestroviő-kápolna csapolt fatáblákból készült reliefjei, több darabból összeállított feszületé, Barlach egyenes, fűrészelt tömbből készült — (időnként sok kis darabból ragasztott) szobrai inkább a fa anyagából, szövetéből adódó megmunkálhatóságot használták ki. A fa természetes növése, alakja Szervátiusz Jenőnél kapja meg szerepét, könnyítve s nehezítve a szobrász munkáját. Nehezítve, mert a forma adott, a fához kell igazítani az elképzelést, s könnyítve, mert serkenti a képzeletet a szem előtt lévő változatos anyag. ^7#*rv/riti I I CT m«irl mi nrJon í/^if Orosz faház Vide Cézo műtermében
