Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 1. szám
hogy a tárgyakat eredeti állapotuknak megfelelően lehessen helyreállítani, sőt, bizonyos esetekben ez a törekvés a fotók nélkül sikertelen maradt volna. A restaurálás menetét, a fotókon kívül, a műveletek leírása is követhetővé teszi a néző előtt. A részletes dokumentálás a restaurálás mindennapos gyakorlatának része, hiszen a tárgy gyűjteménybeli „életében" fontos mozzanatot jelent, hogy szétszedett állapotban, addig nem vizsgálható oldaláról ismeri meg azt a szakember; fontos technikai és technikatörténeti ismereteket szerezhet így. A kiállítás tárgyainak többsége az Esterházy- gyűjteményből származik. A gyűjtemény a II. világháború után került a múzeumba, a család budavári palotájából. A palotát a háború alatt bombatalálat érte. A romhalmazzá lett épület pincéjében majd négy évig ázott, rozsdásodott a gyűjtemény. A kiállításon szereplő különböző műfajok mindegyikének bemutatására itt most nem vállalkozhatunk. Ezért csak néhány olyan tárgyat választottunk, melyeknél a restaurátor munkája az adott lehetőségek között is jól érzékeltethető. A XVII. században készült karosszék faváza domborított, ezüstözött sárgaréz lemezekkel van borítva, ülőlapja vörös bársony alapon ezüst szállal van hímezve. A Selmecbányán 1650-ben készült - aranyozott ezüst, trébelt, cizellált, öntött, féldrágakövekkel díszített — Bányász-serleg helyreállítását nemcsak állapota, hanem technikai sokfélesége is megnehezítette; ezt csak nagy felkészültségű ötvös restaurátor oldhatta meg. A tárgyról roncs állapotában is, helyreállítása után is galvano-máso- lat készült. Bármilyen alapos és részletes is a tárgyról készült dokumentáció, mégsem adhatja vissza azt a képet, amelyet a restaurálatlan tárgy valójában nyújthat a nézőnek. Ezért a kiállított tárgyak között szerepel néhány, még restaurálásra váró is. Látható lesz a kiállításon a magyar reneszánsz ötvösség két — a közönség számára eddig ismeretlen - remekműve, az ún. Losonci-kancsó és Losonci-tál. A kancsó oldalán vésett, zománcos felirat nevezi meg a készíttetőt és a készítés idejét: ENGEM CHENALTATOTT LOSONCI ANTAL 1548. A tárgy sérülése az Esterházy-kincstár más tárgyaihoz képest látszólag nem súlyos, restaurálása mégis nagy technikai gondosságot igényel. Az elefántcsont-faragványok között kiemelkedő helyet foglal el egy dísztál, melyet Johann Michael Maucher (1645-1700) német mester művének tartanak. A Neuensteinbauban és Berlinben őrzött, jelzett darabok alapján a bolognai Museo Civico és a leningrádi Ermitázs egy-egy dísztálját is ennek a mesternek tulajdonítják; e két utóbbival rokon az Iparművészeti Múzeum tálja. A restaurátorok régebben módszereiket, mint szakmai titkokat, féltékenyen őrizték, így azután a restaurálás módszerei, technikájának lényege és részletei századunk elején is nagyrészt ismeretlenek vagy homályba veszők voltak, még a művészettörténészek többsége előtt is. Ma mindezekkel, e kiállításon, a látogató is megismerkedhet. MEGMINIEn MŰKINCSEK
