Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)

1976 / 2. szám

mm

HÍDVÉGI LAJOS

A Kossuth-hintó 1916-ban

Kossuthné. Meszlényi Terézia portréja

1

A sorozatos csatavesztések után Kossuth, kormányával együtt lemondott, a főhatalmat 1849. augusztus 11-én Görgeyre ruházta át, maga pedig kimenekült az országból. Az emigráns kormányzónak csak a bulgáriai Sumlában (Sumen) volt ideje feleségére gondolni, nem tudta, hogy szökésben van-e utána, vagy rejtekhelyén maradt Orosházán. Az egyik honvédőrnagy anyját kérte, segítse ki utána a feleségét. Nem tudni, Kossuthtól származott-e a merész terv, vagy az asszonyok cselekedtek ösztönösen, de Orosházáról — helyesen — nem az Al-Dunára lefelé, hanem északnyugatnak húzódtak föl. Első pihenőjüket Szolnokon tartották - itt szépapám rejtegette Kossuthnét.

Cegléden át gőzössel mentek Pestre, majd onnan le Péterváradnak, Zimonynak, Belg- rádnak. Kossuthné honvédtiszt özvegyeként utazott, a hatóságok megtévesztésére.

A szerb fővárosban Stefan Knicanin határőrvidéki tábornokot keresték föl, a hetekkel előbb még ellenséges felkelők parancsnorom ember fogott össze Kossuthné meg- szöktetésére férjéhez: a tábornok, Garasa- nin szerb miniszterelnök és az itáliai szárd konzul. Nagy kockázatot vállaltak, hiszen az osztrákok és az oroszok kerestették Kossuthnét. Ha kiderül a rejtegetés, diplomáciai bonyodalmakkal járt volna. Garasanin levélben utasította a vidéki városok és váltóállomások hatóságait „Blomfeld Mária manchesteri úrasszony és kísérete” előzékeny fogadására és útja megkönnyítésére. Az útlevelet az a Cerutti nevű konzul szerezte, aki a levert magyar szabadságharc politikusainak és katonáinak menekítésére egész szervezetet hozott létre.

Föltehetően a Belgrád—Paracin—Nis—Pirot— Szófia úton haladtak. Paracin a Morava folyó jobb partján települt, a Belgrád—Szófia országúton. Elképzelhető, hogy Knicanin tábornok postakocsin szállította Kossuthnét Belgrádtól idáig, s itt kérték el a Bulgáriára már nem érvényes járat folytatására a hintát. A hintát feltehetően egy paracini földbirtokos szerb nemes kölcsönözte Kossuthnénak.

A tábornok, a konzul és az államvédelmi főnök a határon elbúcsúzott a hölgyektől, akik Bulgáriában már kettesben folytatták útjukat a hintán Sumláig.

Az Isker-hídnál találkozik a szófiai és a vidini országút. Az Iskeren túli akkori világot és az eseményeket segít megérteni Acs Gedeonnak, Kossuth emigrációs papjának útleírása. Eszerint Kossuthék a Duna menti Vidint 1849. november 3-án hagyták el ökrös, bivalyos szekereken, gyalogosan és lóháton, majd a parti Lompalánká- nál délnek, a tengerhez vezető nagy útra fordultak. Elsőnek Plevnébe értek. Plevné- be a XVI. században hadifogoly magyar katonákat telepítettek a szultánok, ezek utódaival Ácsék beszéltek. A telepesek magyarul már nem tudtak, de őrizték származásuk történetét. S egy magyar emlék: az utolsó temesvári pasa sírja, aki itt, az egyik dzsámiban alussza örök álmát, magyar feleségével.

Lovea házai hegyfalon épültek, a szorosban hegyipatak zuhog, hosszú, födözött hídon kelnek át rajta az emberek. A híd mindkét oldalán kézművesek műhelyei és boltjai álltak. Ács Gedeon szerint olyan megejtően szép volt e táj, hogy ő szeretett volna itt megtelepedni. Monaszottir és Sza- modik után Trnova következik, hajdan a bolgár fejedelmek székvárosa volt. Ügy volt, hogy a magyar és lengyel emigránsokat Trnovára telepítik, de beérkezésük előtt a város házainak egy része leégett. Kadi- köjn és Eski-Dzumaja előzi meg Sumlát, a vándorok szálláshelyét. Kossuthék ötszáz- harmincnyolcan laktak itt 1849. november 21-től 1850. február 13-ig.

„Végre beértünk Sumlára - olvashatjuk az útleírásban. — Az utolsó naD zord volt. de

látvány, amint a hegy tetejére értünk s a Balkán-öbölben megpillantottuk Sumlát . . . Sumla népessége török, bolgár és örmény, mintegy 40 000-re megy. Kereskedése Rus- csukkal és Várnával elég élénk, boltjai közt némelyik egészen csinos. Mesteremberei közt híresek a rézművesek. A hetivásárokra tömérdek bolgár szokott becsődülni. Csinos házai közt az aludzsámija gyönyörű. Katonai laktanyája jókora és több zászlóaljat befogadhat."

1849-ben hamar beállt a tél, és a hontalanok a meleg kávéházakba jártak barátkozni a törökökkel, akik a magyarok pipáit rákapcsolták a maguk sokcsőrű vízipipáira. A dohány olykor ópiumos volt.

De térjünk vissza a hintához, amelyen az asszonyok beérkeztek Sumlába. A hintát Kossuth visszaküldte Szerbiába, hálából jelképes fizetséget, egy ezüstfejű lovaglópálcát küldve a tulajdonosnak.

Kossuth feleségével, adjutánsával, Asbóth Sándor ezredessel és a hűséges szakácscsal, Mertai Károllyal — Ali Rifat bej tüzérőrnagy házában lakott. Ebben a házban, Kossuth hajdani szállásán, rendezték be és 1949-ben megnyitották a „Kossuth Lajos Múzeumot". Magas kőfal határolja a portáját. Az emeleten van a hálószoba, a fogadó és a konyha. Egyik érdekessége a titkos faliszekrényajtó a konyhában, melyen át a törökök ellen konspiráló bolgárok a földszinti rejtekhelyre húzódhattak. Ami pedig a hintó további sorsát illeti: A falut- Paracint — az első világháborúban, a szerbek elleni hadjáratban, 1915. november 4-én foglalta el Gallwitz hadserege. A megszálló katonák közt magyarok is voltak, hallottak a hintáról. Lefényképezték, és a fotográfiát dr. Priszter hadbíró elküldte az innen tíz kilométerre levő Jagodinába, dr. Brandt királyi törvényszéki bírónak. Ez az eredeti felvétel ma a ceglédi Kossuth Múzeum birtokában van. A teljesség kedvéért megjegyzendő, hogy a szerb hadsereg a helységet 1918. október 24-én visszafoglalta. A második világháború alatt magyar katonák ismét látták Paracinban a hintát. Nem tudni, hogyan, de fölszállították Budapestre, ahonnan tehergépkocsival vitték Ceglédre. A hintát Cegléd város akkori urai — kijavítás után — parádékra akarták fölhasználni.

A jármű kopott, rozsdás volt, ajtaján a megfakult családi címernek csupán a pajzsa látszott, a kék és piros festéssel. Az 1916-os fényképen a fölmagasló rugók még a tenyérnyi széles bivalybőr szíjakkal szekrényes, üvegajtós kocsitestet tartanak. A két háború közt a szekrény felső részét leszerelték, a batárt nyitottá tették, s ráerősítettek egy hatalmas, lehajtható bőrfödelet- ebben az állapotában kerül Ceglédre, 1942-ben.

Kijavítása akkor elmaradt. Most restaurál-