Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 2. szám
— Ez az, amit egyesek Turner hatásának mondanakf - szólok közbe. Erre azonban némiképpen ingerült lett; úgy látszik, érzékenyen érintettem. — A fenét. Átvett iskolák modorával festett képek semmivel sem értékesebbek a másolásnál. Igyekeztem mindig az idegen hatásokat legyűrni. Megtanultam a természet azon nyelvét, melyet csak csodálói, fanatikusai értenek, hogy magamhoz eljussak. Különben is Turner a tenger látványát, én pedig a Balaton világát festem I — Kitől tanultál tehát voltaképpen? — A természettől, meg a nagy mesterektől, úgy, ahogyan már mondtam. De nyilván valami belül is vezetett. Sokat festettem; sok rosszat is; de a mesterséget töviről hegyire ismerem. És sohasem hagy nyugton a keresés. A művészetben iskolára csak a tanároknak és a tehetségteleneknek van szükségük. Az igaziak mindig iskolán kívül jöttek létre, mert a komoly művészetet lehet utánozni, de nem lehet elsajátítani. Bizonyos, hogy a próbálgatással, újrakezdésekkel sok késznek mondott kép vész el, de az érték lehetőségéhez mégis közelebb juttat. — Van azért valamilyen ars poéticád? — Van. A legtöbben a lefestésre fektetik a hangsúlyt, nem az élményen alapuló mondanivalóra. Azért rajonganak a természetben, ami legkevésbé fontos a művészetben. A természet úgy viszonyul a művészethez, mint a hang a dalhoz. Minél közelebb jutunk lényegéhez, annál jobban távolodunk látványától. Először a látottakat ismertté. az ismerteket tudottá, a tuHnttnlmr élménnyé, az élményeket magasztossá kell tenni, hogy művészetet hozhassunk létre.- Elégedett vagyi- Igen is, meg nem is. Nem, mert a világ olyan, amilyen, s aki munkálkodik, mindig elégedetlen a dolgaival. Igen, mert van otthonom, munkám; évekig vergődtem, hogy kifejezzem azt a festői lényeget, ami ebben a balatoni világban megfogott. Valakinek vagy valaminek az értékét felfedezni pe- aig annyi, mint örök életben részesülni. S az igazi alkotó — mindegy, hogy milyen származású: proli, vagy herceg — rangja isteni. 1941-ben elkészült a badacsonyi új ház, s aztán már csak inkább látogatóban voltak Budapesten. A bombázások idején - amelyek elpusztították Egry pesti műtermét - végleg odaköltöztek. Nehezen viselte a háborút, a növekvő betegséget, mégis ez utolsó, alkonyati korszakát is a folytonos kísérletezés és megújulás jellemzi. A pálya legmagasabb ormait mindújra elérő műveket hozott akkor is létre. A halál kínos lassúsággal, de biztosan közeledett. A nyomorúságba öltözött halál. Huszonöt évvel ezelőtt, temetésén, egy tucatnyi ember előtt, mondta el emlékbeszédét Bernáth Aurél; s az első Kossuth-díjas magyar festőművész képei a műcsarnoki I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon már csak arra voltak jók, hogy rajtuk mutassák be, hogyan nem szabad festeni. Úgy nőtt aztán, mint az erdőmélyi tölgyek. Az ötvenes években alig emlékeztek meg róla itthon, bár a brüsszeli világkiállításon fel- tűnést keltettél* Irénéi Licokk L»«--r*U« lyi kiállítás után 1966-ban óriási meglepetést keltett a Tihanyi Múzeumban rendezett gyűjteményes Egry-kiállítás, s főképpen az 1971-ben, a Magyar Nemzeti Galériában bemutatott, mindeddig leggazdagabb emlékkiállítás. Sokat tett Egry elismertetéséért a híveiből, főként derék pedagógusokból alakult Egry Társaság. Síremlékét Borsos Miklós ingyen faragta, s a tomaji bányászok ingyen adták hozzá a követ. A Veszprémi Múzeumnak sikerült megszereznie a támogatást ahhoz, hogy Egry egykori badacsonyi házát emlékmúzeummá alakítsák át. Ennek, a most már százezernyi kiránduló-látogatója közt egyre többeket hat át Egry művészetének szelleme. Olyan művésszel találkozhatnak ott, aki kora európai érvényű magyar festői közt is a legelsők közé tartozik. Egry József: Szlgliget (olojtestmóny)
