Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 2. szám
LÁSZLÓ MIKLÓS Száz esztendős a XIX. sz. utolsó negyedének egyik legszebb, európai mércével mérve is nagyvárosi útja, a budapesti Sugárút, majd Andrássy út, a mai Népköztársaság útja, amelyért a korabeli városépítést-tervezést ma is csak elismerés illetheti. Két és fél kilométer hosszan, a Belvárostól a Városligetig, a mai Baj- csy-Zsilinszky úttól a Dózsa György útig — vezet. Mindkét oldalán neo- reneszánsz és neobarokk stílusú épületek. A házak többsége belső tereiben, kapualjaiban is díszített. A Sugárút Kossuth Lajos „eszméje". A Pesti Hírlap 1841. évi 18. számában „Mire van szüksége Pest városának, hogy magára fővárosi alakot öltsön?" című cikkében így írt: „Mi szép és kényelmes leend a budapestiekre nézve az árnyas fasorok közt a Lánchídtól kezdve egész a Városerdőig mintegy parkban sétálni és kocsikázni..Az elképzelést Széchenyi István is pártolta. A megvalósító — az 1867-es kiegyezés után - gróf Andrássy Gyula miniszterelnök. 1868-ban egyik felszólalásában említi a Sugárút tervét, követendő példaként Párizs reprezentatív sétálólovagló fasorait ajánlva. Andrássy mindenekelőtt megalakíttatta a Fővárosi Közmunkák Tanácsát. E testület feladatát az 1870. évi X. törvénycikk határozta meg: „Városrendezési tervek készíttetése, Budapest főbb útvonalainak építtetése, rendezése.” Elnöke a Krúdytól is dicsőített Podmarriczky Frigyes. A leendő sugárútra négy terv készült. Választani kellett a négy irány: az Ó, a Lázár, a Révay és a Könyök utca között. A Tanács a Könyök utcai vonal mellett döntött. A Könyök utca a Terézvároshoz tartozott. A Terézváros története: Pestnek a XVIII, század előtt egyáltalán nincs külvárosa. A polgárok azonban — a telkek olcsók, a kertészet, az állattenyésztés jövedelmező - mind több házat építettek, gazdaságot rendeztek be a város hivatalos határához közeli parlag földeken. A települések északi részét Felső külvárosnak, déli részét Alsó külvárosnak nevezték. A két széles országút, a Váci út és Kerepesi út határolta Felső külváros később Terézváros lett. A krónikások feljegyezték: 1751. augusztus 4-én háromszor dördült meg a budai vár 90 ágyúja: Mária Terézia és férje, I. Ferenc német-római császár flottája, 24 hajó kötött ki a dunai hajáhídnál. A parton a királyi vendégeket fogadók kiáltották: „Vivat Maria Theresia et Franciscus!” — s ez ünnepélyes alkalomból kapta a Felső külváros a Terézváros nevet. A képviselőház a sugárút költségeire 3,3 millió koronát és visszafizetési kötelezettség mellett - az összeg a telkek ismételt eladásából megtérül — 4,9 millió koronát engedélyezett. A honatyák közül nem egy ellenezte a kiadásokat. Szükségesebbnek tartották volna a pénzt a Duna szabályozására, hidak, kikötők, közraktárak építésére fordítani. A többség azonban megszavazta a „Pest északkeleti részén nyitandó közlekedési sugárutat". 1870 decemberében megadták a kisajátításokra az első 24 millió kölcsönt. A kisajátított ingatlanok értéke 7,2 millió volt. 1871-ben konkretizáltak 107 egyezséget. Az építtetők összesen 160 házat leromboltak, s tízezer embert átköltöztettek, kilakoltattak. Az épületeket pénzintézetekkel és építőtársaságokkal kívánták felépíttetni. A vállalkozók kötelezték magukat, hogy a sugárutat öt év alatt, a mellékutcákat tíz év alatt kiépítik. A kisajátított telkeket „háztelkenként az államtól, kisajátítás címén fizetett áron veszik meg”. A munka 1872-ben kezdődött. Feltöltötték a Nyolcszög teret (utóbb Oktogon, ma November 7. tér). Lebontottak 34, többnyire földszintes házat. A következő esztendőben további 34 ház tűnt el. Az egyes háztömbökre a tervvázlatokat Ybl Miklós és munkatársai készítették. Az építkezést bonyodalmak kísérték. 1873-ban gróf Zichy-Ferraris Viktor belügyi államtitkárt nyíltan megvádolta gróf Károlyi István, hogy pénzt vett fel a sugárút kivitelezőit finanszírozó Erlanger-bankháztól. A két gróf párbajozott, Károlyi pisztolylövése talált, Zichy-Ferraris meghalt. Az 1873. évi gazdasági válság kihatott az útépítésre is. 1876-ban a váí-
