Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)

1976 / 1. szám

HERMANN ISTVÁN

Az egykori „boldog régi Anglia" virágkorát idézi Bacon neve. Az Erzsébet-korét. Ekkor szilárdul meg az angol birodalom, ez az a korszak, amelyben fölénye vitathatatlanná válik Spanyolországgal szemben a tengereken, de ugyanez a korszak, amelyben az angol irodalom, művészet, színház virágkorát éli. Spenser költészete, Marlowe, Ben Jonson és Shakespeare, a Globe-színház jelenti a költészet és művészet világát, s a légkörrel elválaszthatatlanul összefonódik a tudós Bacon alakja. Nemcsak azért, mert évszázadokig tartotta magát a legenda, mely szerint Shakespeare darabjainak titkos szerzője éppen Bacon lett volna. S nem is csak azért, mert Erzsébet udvarának pártharcaihoz, politikai emelkedéseihez és süllyedéseihez, intrikáihoz hozzá tartozik Bacon is, nemcsak mint korának egyik kiemelkedő politikusa, hanem azért is, mert Bacon figurája még ebben a rendkívül fényes, teljesítményekkel és eseményekkel gazdag környezetben is egyike a legkiválóbbaknak.

Mindenekelőtt személyében testesíti meg azt, ami az utóbbi időkben háttérbe szorult. Megtestesíti ugyanis a kultúra egységét. Mint irodalmi jelenség is egyike az úttörőknek; mint filozófus elindítója annak a folyamatnak, mely az angol természettudomány hatalmas föllendüléséhez vezet, s melynek egyik csúcspontján majd Newton fog állni. Mint gondolkodó pedig, a természet- tudomány és a természet ismeretéért való rajongást össze tudta kötni az új társadalmi lehetőségek felismerése iránti fogékonysággal, életműve ebből a szempontból szinte folytatása és betetőzése annak a gondolatkörnek, melyet Macchia- velli A fejedelem című művével indított el. Bacon írta ezeket a sorokat: „Hálásak vagyunk Machiavellinek és a hozzá hasonló íróknak, akik nyíltan és leplezetlenül kijelentik azt, amit az emberek valósággal cselekszenek és nem arról beszélnek, amit cselekedniük kellene; mert lehetetlen egyesíteni magukban a kígyó bölcsességét és a galamb ártatlanságát, ha előzetesen nem ismerjük a rossznak természetét; enélkül az erény őrizetlenül marad és minden veszedelemnek kitesszük." Bacon számára tehát a társadalom- filozófia vagy egy esetleg ideális társadalom nem annyit jelentett, mint sok filozófus-utópista számára. Az ő nézete szerint csak a valóságból lehet kiindulni, társadalomban és tudományban egyaránt. S nem véletlen az sem, hogy éppen Bacon teremti meg az angol esszét. Nincs az a rövid

angol esszéantológia, mely ne Bacon-Írással kezdődnék. Ez mélyen összefügg azzal, hogy Bacon számára minden szellemi érték kimunkálása kísérlet volt. Kísérlet arra, hogy valami újat hozzunk a világba, új gondolatot, új lehetőséget pendítsünk meg — de a világ, a gyakorlat, a valóság folyamata ellenőrizni fogja a kísérletet. Már ezek a mozzanatok is arról tanúskodnak, hogy Bacon gondolatvilága a modern angol polgárság, vagyis az első modern polgárság lehetőségeinek kifejezése. Ez a legfontosabb benne. Mert a reneszánszhoz képest megmaradt Baconnál is a tudás, a kísérletezés univerzalitása, az antik bölcsesség felújításának szükséglete, de túlhaladt a reneszánsz filozófián abban a tekintetben, hogy számára — elsősorban fő művében, az Új organonban — nem csupán a filozófiai szintézis, hanem a tudományos analízis is fontos volt. Végső fokon egységesek a tudományok, de a tudományok belső egysége csak a megfelelő analízis, szétkülönítés, a speciális gondolatmenetek és módszerek használata után derül ki.

Mint minden polgár, szükségképpen szembekerül azzal a mennyiségileg és helyenként minőségileg is döbbenetes örökséggel,- melyet az előző századok halmoztak fel a szőrszálhasogatásból, a teológiai bukfencekből, a misztikumból és az ellenmisztikumokból. A keresztény mítoszt a skolasztika kísérte s a reneszánsz polgárság ezzel szemben kénytelen volt feltámasztani az antik mítosz új formáit, és allegóriába bújtatni néha a természettudományt is. Bacon tehát egy halmazt és egy romhalmazt örökölt elődeitől, és ezért vált jelszavává a megtisztítás. Megtisztítani tudásunkat a feleslegestől, a látszólagostól és a károstól. Ahogyan Shakespeare LXVI. szonettje kimondja, hogy a költő elfáradt mindattól a felhalmozott gonoszságtól és ostobaságtól, mellyel találkozott, úgy Baconnak talán éppen a pillanatnyi fáradtság adott erőt a fáradhatatlansághoz, a fáradhatatlan kutatáshoz. S éppen e fáradhatatlanság tette szükségszerűvé, hogy felvesse filozófiájának talán legtermékenyebb gondolatát: hgnnan származnak az emberi tévedések, babonák és ostobaságok?

Alig néhány évtizeddel Erasmus után, aki hallatlan iróniával írja meg a Balgaság dicséretét, Francis Bacon idolum-elméletében megfogalmazza a balgaság átkait. Idolum? Ez a szó jelenthet bálványt, fétist, tévképzetet. Az angol idle (balga) szó is ebből származik. Bacon az első volt a filozófiában, aki napirendre állította ezt a kérdést. Ö nem úgy akart küzdeni a téveszmék, a hamis illúziók ellen, hogy egyszerűen bebizonyította hamisságukat. Arra is rákérdezett, honnan erednek ezek, miképpen lehetséges, hogy az emberek évszázadok óta építenek egy hatalmas kultúrát, melyben fejlődik a tudomány és művészet, s teszik ezt azzal a nehezékkel, hogy hisznek csodákban, babonákban, megjósoltatják maguknak életük következő fordulatait, mítoszt teremtenek önmagukból és egymásból.

Szokás szerint elmondják, hogy négy ilyen tévedéstípust különböztetett meg Bacon, mégpedig a „törzs idolumait”, melyek az emberi értelem bizonyos relatív fejletlenségével függnek össze; a „barlangéit", melyek az egyén saját tudatlanságából adódnak; a „piacéit”, amelyek az emberi kapcsolatok fetisizálódásait jelentik; s végül a „színházéit", melyek a helytelen elméletből származnak. Az utóbbiakat azért nevezi a színház tévedéseinek, mert szerinte minden helytelen elmélet sajátsága az, hogy a valóságos világ helyett egy általa elképzelt, teátrális világot ír le, és e teátrális világ képzete vezeti félre az embereket. Bacon legnagyobb érdeme azonban nem is a négyfajta téveszme megkülönböztetése, hanem az elemzés, amelyet a téveszmékről nyújt. Mert más dolog az, ha egy tévedés onnan származik, hogy a tudomány még nem jutott el egy jelenség helyes értelmezéséhez, és megint más, ha onnan, hogy az egyén alakít ki magának olyan elképzelést, mely ellentmond a tudomány eredményeinek. De mindkét esetben az a feltűnő, hogy a tévedés nem véletlen, nem a semmiből keletkezik, a tévedésnek oka, miértje van. Baconnak ez az a gondolata, melyet a dialektikus materializmus is mindig felhasznált. Amikor Marx, Feuerbachhal szemben arról beszélt, hogy nem elég kimutatni: a szent csalód titka a földi család, akkor arra utalt, hogy nem elegendő a hamis képzetek leleplezése, hanem azt kell megmagyarázni, miért jöttek létre és miért jöttek szükségszerűen létre a hamis képzetek.

A természet, mely Bacon számára mindig eligazítást ad, a maga változatosságával lepi meg az embert. Az ember azonban meg akarja hódítani a természetet. A természetnek viszont, Bacon felfogása szerint, nem lehet másként parancsolni, csak ha engedelmeskedünk neki. A természet ki- űzhetetlenségéről szóló régi latin közmondás támad új életre Bacon gondolatvilágában, aki ennek illusztrálására még azt az aiszoposzi mesét is felhasználja, mely szerint, ha egy macskát nővé változtatnak, akkor abból mindaddig nem történik baj, amíg meg nem jelenik egy egér a színen. Valóban, Bacon ezzel a gondolatmenettel — annak hangsúlyozásával, hogy az ember a természeti erők fölött akar uralmat szerezni, de ez az uralom a természeti erők megismerésétől függ - útjára indította az angol tudományt, mely azután a mechanikában, majd később az ipari forradalomban ebben a tekintetben a baconi gondolatot váltotta valóra.

Gondolatait az Új Atlantisz című utópiája summázza. Az Új Atlantisznak bölcs királya van és bölcs kormányzata, mely csupán a természet igába törésére koncentrálja erejét. A társadalmi problémák itt már megoldódtak. Az utópia tehát itt is utópia. A hamis tudat egyszerre eltűnt, és az emberek már mind tudományos gondolkodásra képesek. Bacon nem léphette át korának árnyékát. Korának árnyékához tartozott, hogy még nem volt lehetőség a hamis tudatról vallott elméletének igazán reális alkalmazására és továbbfejlesztésére. Ö még a természet feletti uralom módszereinek a kérdéseire csupán ráterelhette a figyelmet, még csak felvethette a kérdést, de nem válaszolhatta meg. Munkássága, határozott materialista meggyőződése, sokoldalúsága egy feltörekvő osztály lehetőségeinek szimbólumává vált. Kiindulópont, forrás maradt évszázadokon át, és meríthetünk belőle — minden bizonnyal — még a jövőben.