Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 1. szám
KOKUSZSERIEGEK AKIUSttZMHU SZILÁGYI ANDRÁS Az átlagos színvonalú iparművészeti alkotások értékét a korábbi évszázadokban nem a művészi megmunkálás módja határozta meg elsősorban. A megrendelők és a gyűjtők számára éppoly lényeges - néha még fontosabb — volt a tárgy anyagának objektív értéke. Ez a szemlélet mindenekelőtt a nemesfém anyagú ötvösműveknél érvényesült. A főúri gyűjteményekben, az arany- és ezüstművekhez hasonlóan, kivételes helyet foglaltak el a különleges anyagból készült műtárgyak. Különös vonzerejük volt az egzotikus anyagoknak - gyöngyháznak, drágaköveknek, ásványoknak —, melyek a XVI. században váltak kedveltté. Ekkor készültek viszonylag nagyobb számban, ezüsttalpazattal és -fedéllel, a faragott kókuszserlegek, a reneszánsz ötvösművészet sajátos alkotásai. E típus előzményei a XV. századi egyházi rendeltetésű ötvöstárgyakhoz vezetnek vissza. Ekkor tűnnek fel, jóllehet csak szórványosan, azok a cibó- riumok, melyeken a gömb, illetve hasáb alakú ostyatartó helyébe kivájt kókuszdió kerül. A késő középkori ötvösség e ritka alkotásait németországi székesegyházak kincstárai őrzik, de hasonló tárgy fennmaradt egy erdélyi szász evangélikus templom tulajdonában is. A faragott tárgyak oldalán általában három vagy négy jelenet látható, többnyire az ószövetségből vagy a szentek legendájából. Az Iparművészeti Múzeum két, e korból származó kókuszserleget őriz. Egyikük az egykori Vigyázógyűjteményből származik. 1953-ban került a múzeumba. Oldalát három ószövetségi, Salamon királlyal kapcsolatos jelenet díszíti. Salamon és Sába találkozásának, valamint Salamon ítéletének mozgalmas, sokalakos jelenetei, amelyek az első kettőn láthatók, könnyen azonosíthatók; ezek a király történetének leggyakrabban ábrázolt eseményei. A harmadik jelenet azonban ritka az ószövetségi történet ábrázolásai között. Ez a faragás az ifjú Salamont, Dávid utódaként, a trónon mutatja be. Salamon nem az elsőszülöttség
