Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)

1976 / 1. szám

BUDAV GYÖRGY IRfiPRRTREI

BARÖTI DEZSŐ

Tizenhat fametszet, tizenhat magyar költő portréja: a Petőfi Irodalmi Múzeum új szerzeményének lapjait Bu- day György készítette ahhoz az antológiához, amely költészetünket mai angol költők fordításainak segítségével ismerteti majd meg az angol nyelven olvasókkal.

Buday György a harmincas évek vége óta Londonban él, antifasiszta tevékenysége miatt megfosztották magyar állampolgárságától. Nemcsak képeket, főként fametszeteket alkot — toila alól könyvek, tanulmányok kerültek ki, emellett a tipográfia esztétája és tudós ismerője, aki könyvsorozatokat tervezett és látott el művészi köntössel, köztük — még pályája kezdetén — a népművészeti motívumokat modern látásmóddal újjáteremtő Szegedi Kis Kalendáriumokat és a Szegedi Fiatalok könyv- sorozatát.

Első jelentős műve az 1931-ben megjelent Boldogasszony búcsúja, egy balladai lüktetésű kis képregény, amely groteszk eszközökkel, egyben az együttérzés lírájával ábrázolta az Alföld parasztságának életét. Ezután még jó néhány hasonló kiindulású,

látásmódjában, formai és technikai eszközeiben állandóan gazdagodó sorozata kapcsolódott a parasztság világához, többek közt a nyírségi, a székely népballadákhoz, a jó néhány kötetnyi népmeséhez, Arany balladáihoz, Tamási Áron Ábeljéhez készült illusztrációi. A kemény fa anyagszerűségéből kiinduló erős fekete-fehér foltokkal csak a lényegre szorítkozó metszeteit dinamika és dialektikus látásmód jellemezte. Hasonlót mondhatnánk el néhány nagyvárosi témájú, részben a proletársorstól inspirált, az előbbieknél kevésbé ismert metszetéről, így a Korunk kimérái című befejezetlen képregényének lapjairól, a modern magyar novellák német fordításait tartalmazó, Ungarn című kötet képeiről, továbbá Radnóti Miklós Újhold jónak és Az ember tragédiájának illusztrációiról.

Már e műveiben eredeti, szuggesztív kifejezőeszközt teremtett, s ma világ- viszonylatban is a fametszet jelentős megújítói között tartják számon. Fametszeteinek jó része illusztráció, s bár ezek sohasem szakadnak el önkényesen az illusztrált művek tartalmi és formai adottságaitól, lényegüket tekintve mégis autonóm jellegűek, s alkotójuknak a lélek mélyé-