Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 1. szám
A Thonet-gyár alapítója, Thonet Mihály, 1796-ban született a porosz- országi Boppardbon. Asztalosságot tanult. 1830 körül jutott arra a gondolatra, hogy bútorrészeket - a fának formára faragása helyett - a fa hajításával állítson elő. Először ösz- szeenyvezett falemezeket és szalagokra fűrészelt vastag furnért hajlított, 1837-ben azonban már teljes bútorokat készített hajítással 1840 ben kapta első szabadalmát hajlított bútor gyártására. Az ósszeenyvezett falemezekből hajlított bútor előállítása azonban nehézkesnek és költségesnek bizonyult, ezért újabb módszert dolgozott ki. Egyenes növésű búkkfatörzsekből léceket fűrészelt, a lécekből rudakat esztergált, s ezek aztán hosszabb időre gőzkamrába kerültek. Ezek után az egyes bútorrészeket géppel meghajlította és teljes kiszáradásukig vasformában tartotta. A kiszáradt elemeket csavarozással állította össze. Thonet Mihály bútoraival 1841-ben részt vett egy koblenzi iparkiállításon, s ott nagy sikert aratott. Gyártmányai megtetszettek Metternich kancellárnak is, annyira, hogy az asztalost. ajánlólevéllel ellátva. Bécsbe hívta Thonet Mihály fiai és unokái, akik az örökébe léptek, tovább tökéletesítették találmányát, egyre nagyobb népszerűségre téve szert. Aki ma Thonet bútorról hall, a jellegzetes hintaszékre vagy a nem kevésbé közismert ruhafogasra gondol. Ismeretesek a Thonet-székek is, bár ezekből nehezen lehetne ma már egy teljes garnitúrára valót összegyűjteni Kevesen tudják azonban, hogy a Thonet Bútorgyár hatalmas változatossággal és gazdag választékban ontotta évtizedeken keresztül a legkülönfélébb berendezési és használati tárgyakat A gyár az 1912. évi katalógusában 21 különféle típusú, változatos lábra rtákkol kombinált hintaszéket ajánl, vagy például 35-féle gyermeketetőszéket, s még 56 féle egyéb bútort, különböző variációkban. Ruhafogasból 20 változatot hirdet. Thoneték különleges berendezési cikkeket is gyártottak, tábori ágyat, paravánt, szoborállványt, dajkaszéket, gyermekbútort, virágtartót, kályhaellenzőt, priccset, imazsámolyt, összecsukható beteg hordószéket, előszobafalakat, sakkasztal kát, kottatartót, állótükröt, zongoraszéket, egymásba csúsztatható zsúrasztalokat. forgó borbélyszéket, gyermekkocsivá alakítható etető- széket. és még sorolhatnánk. Mindezeket változatos színekkel kombinálták, különböző fajta fákat imitáltak változatos pácolással, erezetten és erezetlenül; tompa, félfényes és fényezett felülettel. A világ minden táján volt lerakatuk Budapesti áruházukat, a Váci utca ma is álló 11/a. számú, majolika burkolatú épületét Lechner Ödön tervezte Bécsben a Stephansplatzon. Milánóban a Dóm téren, Szentpétervárt a Nyevszkij proszpekten, New Yorkban a Broadwayn-hogy csak néhány példát említsünk - emelkedtek a Thonet-áruházak. A gyár hatalmas termelésére jellemző, hogy 1850-től 1870-ig, húsz év alatt, négymillió bútordarabot hoztak forgalomba, a század végén pedig már egymillió bútort gyártottak egy év alatt. Mi volt sikerük titka? Elsősorban az, hogy olcsó és célszerű gyártmányaikkal társadalmi és gazdasági értelemben is kedvező időben jelentek meg. Akkor, amikor a kispénzű családok részéről tömegesen lépett fel az igény, hogy otthonukat polgári módon rendezzék be. A Thonet-féle bútorgyártás a XIX. század második negyede alatt fejlődött fel, s az 1851. évi londoni világkiállításon már világsikert aratott. Ez az időszak a bútoriparban a biedermeier és a neobarokk kora volt. A bútorok kisipari műhelyekben, kézi munkával készültek: a cikornyás formákat kifűrészelték, megfaragták vagy furnérozták, esetleg intarziával látták el; az ülőbútorokat kárpitozták, és költséges brokáttal vagy bársonnyal húzták be. Az így készült bútorok drágák voltak, kényesek és nehezek. Ekkor jelentek meg a Thonet-bútorok. Gyártásuk forradalmi újítása volt még az is, hogy a kötéseket - a bútoriparban addig megszokott összekapcsolás helyett - a hajlítás adta lehetőség ki- használásával, csavarozással oldották meg. A hajlított alkatrészekben ugyanis a csavarokat mindenütt a fo szálirányára merőlegesen lehetett behajtani. Az így összedolgozott ülőbútorok nem voltak merevek, mint a stílbútorok, a használat folytán adódó kis mozgásokat rugalmasan vették ót, és nem deformálódtak Thoneték kárpitozás helyett nádazást vagy préselt lemezt alkalmaztak. Bútoraik így olcsók, szinte tönkrete- hetetlenül tartósak, könnyűek és gyorsan előállíthatok voltak. A Thonet-bútorok igazi fénykora a .Jugendstil" - a szecesszió. Nemcsak azért, mert már az egész világon voltak gyáraik és áruházaik, s mert gyártmányaikat Dél-Amerikától Oroszországig vásárolták. hanem azért is, mert a bútorok stabilitását adó kötések, szerkezetek vonolveze tése a később fellépő szecesszió egyik jellegzetessége lett. Az új szerkezet hatott a kialakuló stílusra Talán nem túlzás azt állítani, hogy a TlTonet-bútorok hozzájárultak a szecesszió formavilágának kialakításá hoz. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a Thonet-cég sikereit mások is megirigyelték. Más bútorgyárak is elkezdtek hajlított bútorokat készíteni, s a századfordulón már 5? cég hatvan gyárában állítottak elő ilyen bú torokat. Az első világháború után a szecesz szió lágy formáit a szigorúbb és merevebb vonalvezetés váltotta fel. a bútorok is mértani alapformákra egyszerűsödtek. Napjaink divatja ismét kedveltté tette a szecessziós formákat, a szeszélyes hajlatokat, ezért is fordul nosztalgiával a Thonet-bútorok felé, melyekben sokan a modern lakás egyik díszét vélik megtalálni, s ebben használhatóságuk, egyszerűségük, célszerűségük jelentős szerepet játszik.
