Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 4. szám
A szűr szót hallva többnyire a fehér posztó alapon ragyogóan szép hímzéssel, posztórátétekkel díszített férfi kabátfélére, a ,,cifraszűr”-re gondolunk. Csak férfiak viselték a szűrt, és csak vállravetve. A szűr szónak a középkorban „szürke posztó” (griseus) volt a jelentése. Ez szürke vagy fekete-fehér foltos juhok természetes színű gyapjából készült — szerényebb és gyengébb minőségű posztó volt. Ilyen szürke posztóból készült felsőruhák viselését a hatóságok az európai középkori parasztok számára kötelezően előírták, s csak ünnepre engedélyeztek nekik finomabb, kék posztóból készült felsőruhákat. A szürke posztó magyar elterjedtségéről tudósít a debreceni szürke posztót készítő takácsok 1395-ös évszámmal jelzett céhlevele. Ebbe a paraszti szürke ruhába (vestes griseae) öltöztek egyes középkori szerzetes- rendek is, például a ferencesek és a ciszterek, ezért is nevezték e két rendet „szürke barátok”-nak (ordinis grisei). Szürke posztóruhát viselő apácarendek is voltak a középkorban, mégpedig a ferencesek, valamint a rendeken kívüli vallásos közösségekben, a harmadik rendben élő kegyes nők, a „beginák”. Erről a paraszti szürkeposztó öltözékről kapta nevét a középkori Griseldis-legenda parasztlány hősnője. Hasonló magyar adatunk is van: Bihari, nagyszombati színes gyapjúval hímzett szűr gallérja, alsó sarkán két kis korong ..csücskő” Somogyi cifraszűr aljának himzéses, rátétes díszítése 1273-ban az egri káptalan összeírja Pa- nyit bán szolganépét, s ezek sorában egy Zurke nevű szolgálót említenek. Efféle gyengébb minőségű, olcsóbb szürke posztóból készült szerény ruhákat viseltek a szegény sorsú francia varrólányok, a romantikus irodalomban oly megindítóan ábrázolt kis ,,grisette”-ek. A szürke posztó lett a névadója néhány középkori parasztszövetségnek. A szürke szövetség német neve: grauer Bund, s ez a magyarázata a svájci „Graubünden” (1424) tartomány nevének. Ugyancsak szürke szövetséget - grauer Bundot - kötöttek 1499-ben az augsburgi és kölni (sváb) parasztok. Magyar területen a XVI. századtól kettős jelentését ismerjük a szűr szónak. Jelentette a szűrposztót, és az ebből varrott kabátfélét, a szűrt. Legkorábbi adatunk a szűrről, illetve készítőiről 1570-ből származik, amikor is valakit az okmányok „Nicolaus Zyrzabo"-ként említenek. Az olcsóbb szürke posztóból készült szürke szűr még a XVII—XVIII, századi limitációkban-ársza- básokban is olcsóbb, mint a fehér vagy a fekete. Ványolt, avatott is volt esetenként ez a középkori szürke posztó. Készítését — Endrei Walter adatai szerint — Sopron megyébe, az 1206-1218 közötti időben ott működő négykerekű malomig tudjuk visz- szavezetni, amelynek kerekei közül az egyik a szürke posztót (criseum pannum) verte. A magyar cifraszűr ványolt fehér posztóból készült. Kitűnő kutatója, Győrffy István — akinek monográfiáját a cikk megírásakor forrásműként használtuk — érdekesen írja le a szűrposztó vízhatlanságának próbáját. A szűr hátát belenyomták egy üres dézsába, és egy veder vizet öntöttek rá. Ekkor a szűrszabó egy liter bort hozatott áldomásnak, s a vevővel csendesen iddo- gólni kezdett. Egy óra múlva a szűrt a vízzel együtt felemelték, s a szűr másik oldalán végigrántottak egy szál foszforos gyújtót. Ha nem gyulladt meg, akkor a szűrszabó fizette az áldomást, ha meggyulladt, akkor a vevő. Szokás volt az is, hogy a pásztor az új szűrt egy napra a gulyakút vizébe eresztette. Utána a szűr néhány nap alatt kiszáradt és kissé ösz- szement, ezáltal vízhatlanná és sokkal tar- tósabbá vált. Szabását a derékszögűség, s a függőleges vonalak hangsúlyozása jellemzi. Szabásbeli jellegzetességei messze kelet felé követhetők. Négyszögletes gallérja viszont nyugati elemnek látszik. Az ilyen gallér Európában a XV. század vége felé kezd divatba jönni, mégpedig nem szűrszerű-felső ruháknál, hanem kerek köpenyeknél és felöltött ujjú kabátoknál. Készülhetett a szűr csuklyával is. A csuklya a keltáktól
