Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)

1976 / 4. szám

származott át az európai viseletbe. A császári Rómában a rabszolgáknak írták elő kötelezően a csuklya viselését. A középkori Európában már a parasztoknak, de vadászó vagy utazó előkelőeknek is praktikus viselete, s az alázatosság külső jegyeit ezzel is hangsúlyozni kívánó egyházi rendek ruháinak tartozéka.

A magyar szűr négyszögletes gallérjának két alsó sarkán két kis kerek korongocska — „csücskő" — van. Esős időben a szűrgallért a fejen csuklyaszerűen át lehetett vetni s a két csücsköt az áll alatt összekötni.

A fehér cifraszűr díszítése színes posztó (kék vagy piros) szegéssel kezdődött, valószínűleg a XVIII, század vége, a XIX. század eleje táján. Ekkortól kezdve tiltják ugyanis. Tiltani pedig a legújabb divatot szokták, így azokból jól lehet valamely ruhadarab vagy díszítés divatjának a kezdetére következtetni. A színes szegést hamarosan színes rátét és hímzés követte, a múlt század különböző korszakaiban. Ezzel kialakult a „cifraszűr”. A cifrán hímzett szűröket is tiltották, és természetesen ezt is eredménytelenül. A hímzés eleinte naturális, majd egyre inkább stilizált virágokból, levelekből állt. A szűrszabók a hímzést „virágozásnak” nevezték. Nem hímezték tehát a szűrt, hanem virágozták. A hímzésdísz helye a vállak, a gallér, a szűr eleje, az ,,aszaj”-nak nevezett oldaltoldás és az alsó szegély.

Akárcsak a megvarrása, a szűr hímzése is férfimunka volt. Egyedül Debrecen kivétel, ahol nők hímezték a cifraszűröket.

A cifraszürök vidékenként más és más jellegzetességeket öltöttek. A leghosszabb a kun cifraszűr, és egyben ezen a legkisebb a gallér. Hímzéssel díszítették a vállát, a gallérját, az oldalát. Az alján is futott körül hímzéscsík, ezt az alja koszorújának nevezték. Ha a virágfüzér nemcsak a szűr alján, hanem elején és gallérján is körülfutott, akkor „körülkoszorús- nak" hívták. Főbb díszítő eleme a rózsa és bimbója, a tulipán, a szegfű és a rozmaringlevél. A leveleket zölddel, sötétzölddel, később feketével árnyalva hímezték, de e feketének nem gyászos, hanem ünnepélyes volt a jelentése.

A debreceni vagy hajdúsági cifraszűr hímzett virágai pirosak, levelei zöldek. Előbb a vállát, azután az oldaltoldását, az úgynevezett ,,aszaj”-t hímezték. Legnagyobb hímzett aszaja a debreceni vagy hajdúsági cifraszűrnek van. Díszítőelemei: rózsák, bimbók, szegfűk, nefelejcsek, levelek.

Minden magyar szűrfajta között a legrövidebb és a legbővebb a dunántúli cifraszűr. Gallérja is a legnagyobb, majdnem olyan hosszú, mint maga a szűr. Két fajtája ismert: a somogyi és a bakonyi.

Legnagyobb gallérú a magyar szűrök között a somogyi szűr. Minden eleme négy- szögű, illetve téglány alakú. De rövid uj- jai egy kerek posztódarabbal vannak lezárva: „befenekelve". Az ilyen befenekelt ujjakat tarisznyaként használták, kisebb szükségleti tárgyakat, acélt, kovát, taplót, kést, tükröt tartottak benne. A dísze a somogyi szűrnek mindig hímzett virágokból állott, amelyek általános színhatása a vörös. Vörösek a széles posztószegések is. Rózsái lehettek piros posztóból applikáltak, fekete zsinórkontúrral. Fekete volt többnyire a levéldíszítés is. A túlnyomórészt vörös hímzés a somogyi szűrnél is feketébe váltott idővel, s e feketének ugyancsak az ünnepélyesség volt a jelentése. A bakonyi szűr gallérja és oldalai homo- rúak, így a gallér sarkai hegyesek lettek, úgy hívták: fecskefarkú. Rövid ujjait ennek is befenekelték. Mivel igen bő volt, az egyik vállról lecsúszhatott. Hetyke legények többnyire így viselték. Díszítése főképpen piros posztószegés és -rátét — amely leggyakrabban madár — és kevés virághímzés. A díszítés színhatása piros. A magyar szűrök között egyedül a bakonyi szűrön találhatunk a hímzett díszítmények között újabb keletű figurális díszítményeket: juhnyájat, gulyát, pásztort.

Az alföldinél rövidebb, a dunántúlinál hosszabb a felföldi szűr. Főbb díszítőeleme a rózsa, a rozmaringlevél, a kerek tulipán, a szegfű és a szív. Igen színes — zöld levél között piros virágú — volt a matyó (mezőkövesdi) szűr. Hímzése a múlt század végére csupa pirossá, majd tiszta feketévé lett. A matyó szűr egyik változata a „csillagos szűr”, amely az elejére hímzett csillag formájú motívumról kapta a nevét. Egerben a cifraszűrnek teljesen telehímzett, s ezért nagyon drága változatát készítették. A felföldi szűrök ujjai néha befenekeltek.

várad — felől nyomult be erre a területre. S ez már az applikációs cifraszűr volt. így Kolozsvár és környéke meg sem ismerhette a hímzett cifraszűrt. Legszebbek a Kolozsvár környéki, fekete rátétes cifraszűrök.

A magyarországi cifraszűrök anyaga kezdetben túlnyomórészt az erdélyi szászok készítette finom, fehér szűrposztó volt. Ennek árát azonban a hosszú szállítás is terhelte. Készült Gyöngyösön, Putnokon, Rozsnyón is szűrposztó, de silányabb minőségű és kissé sárgás színű. Ezt mésszel vagy úgynevezett „csapófölddel” fehérítették. A „meszes szűr” készítését azonban a hatóságok tiltották.

A cifraszűr parádés, ünnepélyes viselet volt, és számos szokás is kapcsolódott hozzá. Például szűrben illett a legénynek leánynézőbe mennie, s a látogatás végén a szűrt a lányos háznál lehetett felejteni. Ha a lányt nem akarták a legényhez hozzáadni, hajnalra kitették a .szűrét a ház elébe. A parádés, drága cifraszűr ünnepélyessége miatt sok helyt még a nyári kánikulában is hozzátartozott a vőlegény esküvői ruházatához.

Századunk elején a cifraszűr divatja lassanként lehanyatlott. A fiatalok már nem nagyon választották e mesterséget, az idősebb mesterek pedig egyre öregedvén, gyengülő szemükkel nemigen hímeztek már szűrt, s megrendelő is alig akadt. A magyar cifraszűrnek a múlt században kifejlődött és felvirágzott ornamentikája jellegzetes és magas művészi színvonalú dí- ítménykincs, amely becses része nemzeti ■fékeinknek.

A többnyire Nagyváradon készült bihari szűr díszítése igen aprólékosan varrott szekfű és rozmaringleveles hímzésből, valamint színes, csipkézetten vágott posztócsíkokból állt. E hímzés színe korábban túlnyomórészt a vörös volt, idővel azonban — a dunántúlihoz és a matyóhoz hasonlóan — feketébe váltott. A múlt század végén az addig derékszögű darabokból álló bihari szűr szabása megbomlott. A válla rézsútoson vágott lett, négyszögletes gallérja fölé pedig kis, álló gallér - „kisnyak” — került. Hímzését a varrógép elterjedésével géppel felvarrott, rátétvirágos díszítés váltotta fel. (Ez sokkal olcsóbb volt a kézi hímzésnél, s azt rövid idő alatt ki is szorította.) Az applikáció színe túlnyomórészt fekete lett.

Erdélyben a korábbi századokban ismert volt a szűr, de a cifraszűr csak a múlt század végén nyugat — főképpen Nagy