Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)

1976 / 4. szám

Az Hernani bemutatója körül már eleve összecsaptak az ellentétek, és amikor a 28 éves szerző darabját végre bemutatta a nagy múltú színház, a nézőtéren kitört a színháztörténet legnagyobb botránya. A nézők előbb tapsoltak és fütyültek, ki-ki világnézete szerint, de ahogy a cselekmény előrehaladt, általános verekedés bontakozott ki, a nézők egy része menekült, a rendőrség beavatkozott, majd a rendőrséget a reakciósokkal együtt kiverték a színházból. A rendőrök a rendőrfőnöknek tettek jelentést. Az pedig óvatos volt. A történelem 1830-nál tartott, forradalom izzott a levegőben. A rendőrfőnök azt az utasítást adta, hogy ne avatkozzanak be egyik oldalon se, mert nem tudja, hogy a verekedők közül holnapután melyik is lehet az ő főnöke. S mind ez idő alatt a színpadon folyt a játék. És a botrányok megismétlődtek minden újabb előadáson, mígnem júliusban kitört a forradalom, amely elkergette, véglegesen immár, a Bourbon-királyokat.

Győzött a polgárság, ha nem is úgy, ahogy Hugo szerette volna, hiszen új királyság következett, Lajos Fülöpé, de ez a polgárok, főleg a bankárok királysága volt. Hugo politikailag is köztiszteltté vált, arról is szó esett, hogy miniszter legyen belőle. Ö azonban, bár felületesen szívélyes viszonyban volt a polgár-királyi udvarral, valójában ellenzéki álláspontot foglalt el. A Bourbonok alatt fejlődött polgári liberálissá, a polgári liberalizmus uralma idején fejlődött demokrata köztársaságpártivá. Ez időben mór világhíre van. Újabb és újabb drámákat ír, amelyek Európában a haladást hirdetik. Van olyan tragédiája is, amelyet királyellenessége miatt még Lajos Fülöp liberális bankáruralma sem tűr el: ez A király mulat. Alaposan megszelídített libretto-változatára írta Verdi a Rigo- lettót. Romantikának elég vadromantika ez is, de nagyon is elhalványodik benne a forradalmipolitikai tendencia.

A sikeres szerző mellett egyre népszerűbb lett a regényíró is. Kezdetben a zengő stílusú Cha- teaubriand-nal, ifjúkora irodalmi eszményképével akar versenyre kelni (Bug Jargal), majd megírja minden idők egyik legborzongatóbb horrorregényét, az Izlandi Han-t, majd végre A párizsi Notre Dame-ot. Ennek műfaji mintája a népszerű Walter Scott, a történelmi regény atyja. De Hugo nem Scott: regénye feledhetetlen látomás a középkori Párizsról, alakjai végletes szenvedélyek hordozói, fenséges és groteszk keveredik benne. Ki ne emlékeznék Quasimodóra, a harangozóra, akinek szörnyeteg testében gyengéd emberség lakozik? Máig is az irodalom- történet egyik legjobb és legtöbbet olvasott történelmi regénye. Még az írókat is tanítja, hogyan kell festőién szemléletesnek lenni. És ez a festőiség sem véletlen: Hugo úgy tudott rajzolni és festeni, hogy ha nem lett volna kora irodalmi főalakja, talán úgy tartanók számon, mint nagyobb — és modern — francia romantikus festőt.

Azután végre elkövetkezik 1848, Párizsban a februári forradalom. Újra köztársaság van, mint a nagy forradalom idején. Hugo képviselő, a

nagytömegek érdekének szószólója. Azt hiszi most jött el az ő ideje. De hamarosan itt o nagy csalódás: 1850-ben a nagy Napáleor unokaöccse, Louis Bonaparte, nagybátyjának kisszerű majmolója, a nagypolgárság segítségéve államcsínyt szervez, megdönti a köztársaságot, é:

III. Napóleon néven trónra ül. Hugo elszántar fordul ellene: támadja, gúnyolja, s amikor lát ja, hogy csupán saját életét kockáztatja, akkoi emigrációba megy. Húsz évig hontalan: hol Bel giumban, hol a La Manche-csatorna angol ura lom alatt álló szigetein él, innét vívja harcá a „Kis Napóleon” ellen. Publicisztikája ekko válik világhatósúvá, költészete ekkor lesz a pró fétai harag messze zengő hangszere. És itt, c hontalanságban írja prózai főművét, a Nyomo rulták-at. A megalázottak, a reményvesztettek, a; igazságtalanul üldözöttek prózai nagyepikája ez Lírától elmélkedésig minden van ebben a sok szálú, sokcselekményű regényben, háttérber Franciaország története a Waterloo-csatátó (1815) egy Lajos Fülöp elleni felkelésig (1832) Címének fordítása nem eléggé hűséges, mint hogy a „nyomorult" szónak a magyarban vai egy megvető értelme is, az eredeti francia Le Miserables valójában szerencsétleneket vág' szánandókat jelent. Húsz év kellett, hogy III. Na póleon császársága megbukjék, egy másik tel heteden hódító hatalom, a felemelkedő Porosz ország győzte le. A megvert Franciaország te temén kiáltották ki a porosz vezette Néme Császárságot. III. Napóleon elbukott és Hug< hamarosan Párizsban van. A háborúnak azon ban nincs vége. Párizsban kitör a munkássá« forradalma, uralomra kerül a Párizsi Kommün Hugo egyelőre nem érti a Kommün céljait, amikor a forradalmárok vezérei, akik tisztelik é féltik őt, lehetőséget adnak rá, el tudja hagyn az éhező Párizst. Hanem, amikor nemsokára be teljesedik a Kommün sorsa, és a burzsoázia vér fürdőt rendez, Hugo a vértanúkkal vállal azo nosságot, és amikor visszatér Párizsba, a le győzött proletárok mellett tesz hitet. Hetvei éves. Alkotókészsége teljében van. És az « tény, hogy a hivatalos hatalom elmebetegne nyilvánítja, némiképp még meg is könnyíti, hog úgy szóljon, ahogy akar.

Ez a Hugo most már érzelmileg nagyon köze áll a szocialistákhoz, s ha a szocialista tudó mányig már nem jut el, a szocialista utópiát « magáénak tudja, s hisz az emberiség jövőjéber a zsarnokok bukásában, a burzsoázia elmúlásá ban és a megvalósuló békében (egyik riport könyvében, A Rajnában az egységes európai ál lamegyesülés látomását is felvetette már). Versben és prózában árasztja a remekműveké Vádol és reménykedik. Idézi a forradalom em lékét és elmarasztalja az embertelenséget. Ro mantikája döntő hatással van a realizmusra i: Korábban Balzac, később Flaubert, utóbb Zol egyaránt elismeri tehetségének és jelentőségé nek óriás voltát. Amikor 83 éves korában be fejeződik a nagy élet, nemzeti gyásszal teme el a hivatalos Franciaország, amely élete végs évtizedében valójában megtagadta.

Egykorú illusztráció a Hernamhoz