Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 4. szám
ónsként egymaga politikai hatalomnak számí- ott, akitől a zsarnokság jobban félt, mint nem ;gy vele ellenséges ország ágyúitól, hogy elő- larcosa volt a világbékének - hát akkor fogal- nunk lehet emberi-művészi nagyságának kör- íonalairól. ílete 83 esztendőre terjed (1802—1885), életútja ígyenes; minden pillanatban tudott tovább lép- íi — és mindig előre. Kamaszkorában royalista is klerikális, vagyis lelkesedik a királyért és az igyházért - öregkorában a szocialista eszmék :zimpatizánsaként a polgári reakció közepette ;iáll a Párizsi Kommün vértanúinak emléke mel- ett. Akkor a francia burzsoázia nem tudott násképpen válaszolni kiállására, mint hogy hiva- alosan elmebetegnek nyilvánították. Erre pedig ] ,,hivatalosan kinevezett őrült" a szépség és ózan ész remekműveivel felelt, például ekkor, jggastyánfővel írta Kilencvenhárom című regé- íyét, amelynél szebbet nem írtak még a francia orradalomról, s amelynél bölcsebb tisztánlátásba I még nem vetették fel a forradalmi erkölcs jroblémavilógónak ellentmondásait. Milyen volt ez a szédületes és példázatos em- zeri út, amely romantikájával felér egy Hugo- egénnyel? A kívánt választ minden tényében íiteles könyvében André Maurois írta meg Dlympio vagy Victor Hugo élete című életraj- :i művében. Ez azonban csak egy a könyves- iolcnyi Hugo-életrajz és Hugo-értékelés sorá- )an, ahol is a szerzők közt Romain Rolland- ól Louis Aragonig és Illyés Gyuláig nagy nevű jondolkodók hada idézi őt, s alig akad olyan iurópai nyelv, amelyen meg ne szólalt volna. \pja Napóleon paraszti származású tábornoka, jki a császár szolgálatában főnemességig ívelő :arriert fut be, anyja királypárti és vallásosan :atolikus család leánya. A „Nyomorultak" gya- íúsan hasonló származású Marius Pommercyének udatfejlődésében Hugo saját ifjúkora politikai- ilágnézeti útkeresését és útra-találását érzékeled. A szülők házassága hamarosan el is romlik, le addigra a kisfiú, szülei oldalán, beutazza táliát és Spanyolországot. Napóleon bukása itán Hugóék elválnak, és Victor a konzervatív lagyszülői ház hatása alá kerül. Ekkor 13 éves - és már költő. Alig 15 esztendős korában aka- lémiai pályadíjat nyer, majd 17 évesen irodalmi lagydíjban részesül, és óhítatosan vallásos, pa- etikusan királypárti költeményeiért királyi évjá- adékkal jutalmazzák. Mire 19 éves, már orszá- ios hírű költő, és megélhetése biztosított, meg s nősül 20 éves korában. ■zülei halála után módosul világnézete, a ki- álypárti hagyományok mellé lép az apa em- éke, és haragra gerjeszti, hogy a királyság nem ;meri el apjától örökölt császári címeit. Egyre ilkesítőbb lesz számára Napóleon emléke, és királyi reakció idején a bonapartizmus pol- ári haladást jelent. Fejlődő bonapartizmusával nssanként enyészik az ifjúkori vallásosság is, u'g végül egy áhítatos, deista vallástalanság irdetője lesz, amely a panteizmushoz is közel II. Jókai is körülbelül ennek a vallástalan is- inhitnek az áhítatához jutott a maga kezdeti protestantizmusa után, de alighanem ez volt a hitvilága végül is a legtöbb haladó törekvésű romantikusnak. Ahogy távolodik a konzervatív múlttól, egyre közelebb kerül a liberalizmushoz, a polgári szabadságjogok forradalmi emlékű igényéhez, amelynek ez időben a romantika a művészi kifejezése. Az 1820-as években Franciaországban romantikusnak lenni elsősorban politikai hitvallás volt a Restauráció ellen, és közben művészi forradalom a klasszicizmus ellen. Hugo költészete eleve sem volt merőben idegen a romantikától, hanem amikor mindenestől — politikailag is, esztétikailag is — vállalja a romantikát, egyszeriben ő a vezéralak. Pontosabban, ő az első és a hangadó a romantika triumvirátusában: a Victor Hugo—Alexandre Dumas—Alfred de Vigny hármasban. (Mindhárman forradalmi-napóleoni tábornokok fiai, és az is figyelemre méltó kuriózum, hogy Dumas Három testőr-ében a három testőr az ő karikatúraszerűen ábrázolt másuk: a mindig magasztos Athos Hugo szeretetteljes gúnyképe, a nagyevő Porthos maga Dumas, a titokzatoskodó Aramis pedig Vigny.) A 26 éves, immár liberális és romantikus Hugo megírja Cromwell című előadhatatlanul hosszú, de annál fordulatosabb és szenvedélyesebb drámáját, s ami ennél is fontosabb, a nem kevésbé hosszú előszavát. Ez a Cromwell-előszó a francia romantika esztétikai-etikai programja. Itt tesz hitet a túlzással való tipizálás, a csúnya ábrázolása a szép mellett, a groteszk egyéniségek és helyzetek jogosultsága érdekében. És hitet tesz a néphez hű elkötelezettség mellett. Konzervatív körökben felháborodást kelt, a haladó ifjúság lelkesedik. Készül már a nagy ösz- szecsapás a trónon ülő, feudalizmust visszaálmodó reakció és a polgári győzelemért síkra- szálló liberalizmus között. Az irodalom a politika egyik fontos csatatere. A színpad pedig nagy hatású szószék. Hugo ott akarja kivívni a nagy diadalt. Előbb még megírja Marion Delorme című drámáját; ezt már be lehetne mutatni: érdekes, jól szerkesztett tragédia, de a cenzúra nem engedi harsogó zsarnokellenes- sége miatt. Holott a Marion Delorme szebb és irodalmilag értékesebb mű, de a Kaméliás hölgy lett a divatos. A haladó irodalom és a romantikus ifjúság azt várta el, hogy Hugo verses tragédiát írjon. Ezt az igényt váltotta be, amikor megírta az Her- nanit. Ez a pompás versekben írt dráma rablóromantika a javából. Hernani, a titokzatos rablóvezér — ahogy ez a rablóromantikában szokás volt — valójában szabadsághős, akit nagy szándékai és nagy szerelme közepette elpusztít saját túlzott becsületessége. Spanyolországban játszódik, és ez nagy francia hagyomány. Érdekesen sajátos, hogy a francia irodalomnak milyen sok korszaknyitó nagy műve játszódik Spanyolországban: Corneille Cid-je, Moliére Don Juan-ja, Lesage Gil Blas-a, Beaumarchais Figaró- drámái egytől egyig spanyol témák. Ilyen az Hernani, és ilyen lesz később Hugo legjobb drámája, a Ruy Bias is. Victor Hugo gyermekkorában Delacroix Victor Hugo-darabokhoz készült jelmezterveiből
