Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 3. szám
illusztrációkból jól szerkesztett drámai műfajjá fejlődött. S ez már a növekvő hazai népszerűség és a szakmai elismerések — az évenként „kijáró" Akadémiai díj - mellett világsikert hozott. Azt mondják, Hitler haragra gerjedt, mert egyik Miki-filmben az állatok a német lovasság egyenruhájában vonultak fel, mégis kénytelen volt továbbra is beengedni az országba Michael Maust. Jugoszláviában betiltották, mert az emberek „vonzó forradalmárt” láttak benne. Francia- országban Mickey Sans Culotte-nak, Japánban Miki Kuchi-nak, Spanyol- országban Miguel Ratoncitó-nak, Kö- zép-Amerikában El Raton Miguelitó- nak keresztelték. Az Egyesült Államokban 1500 Miki-klub működött; cikket szentelt a kisegérnek az Ency- lopaedia Britannica, és bekerült Madame Tussaud panoptikumába is. V. György angol király nem volt hajlandó mozielőadást nézni Miki nélkül, és Roosevelt is előszeretettel játszatta a Fehér Ház vetítésein. Mikit további sztárok követték: Pluto kutya (1937-től 48 kisfilm), Donald kacsa (1937-től 120 kisfilm) és a többiek. Disney fantáziája a Silly Simphonies című darabokban szárnyalt a legmagasabban: Csontváztánc című filmjében például egy falusi temető csontvázai balettet tán* colnak a szellemek órájában Saint- Saéns Danse Macabre-zenéjére. Ezek az alkotások még mentesek a későbbi Disney-filmeket lerontó szen- timentalizmustól, s a némafilmbohózatok abszurd humorával tartanak rokonságot. Sokan próbálták megfejteni e hallatlan sikersorozat titkát - túl a rajzfilmek technikai tökéletességén. A filmek szociológiájával foglalkozó szakemberek szerint a rajzfilm minden más filmformánál nagyobb lehetőséget kínál a valóság alóli ki búvásra, sajátos ellenvilág építésére. Miki egér boxolt, rúgott, kapá- lódzott, vidáman keresztülverekedte magát a rengeteg akadályon. Olyan kemény volt, amilyennek a nézőknek is lenniük kellett volna, ha sikeresen meg akarnak birkózni helyzetükkel. A képzelőerő győzedelmeskedett a megrendszabályozott, sivár világban. Miki optimizmusa nagyjából egybevágott a Roosevelt-korszak hivatalos derűlátásával. (A három kismalac című film híres slágere, a Nem félünk a farkastól is Disney „műhelyéből" került ki.) Roosevelt első elnökségének derűlátása szertefoszlott, s ezt tükrözte Donald kacsa figurája, amelyet Disney 1937-ben indított útjára. Lewis Jacobs írta The Rise of the American Film című könyvében: „Vajon az ennek az oka, hogy Donald kétségbeesése közelebb áll a korszellemhez Mickey diadalmaskodó agresszivitásánál?" Horkheimer és Adorno még világosabban fogalmaztak Kulturindustrie című művükben: „A trükkfil- mek Donald kacsája, akárcsak a valóság szerencsétlenjei, megkapja a maga verésadagját, hogy a közönség hozzászokjék a saját adagjához." A rövidfilmeket az egész estét betöltő rajzfilmek követték. Ez már'a hanyatlás korszaka. A Hófehérke, az első nagyfilm, öt évig készült, s közben a Disney- stúdió létszáma 150-ről 750-re nőtt. Néhány főszereplő alakját élő személyekről másolta: mozgásukat le- fényképeztette, sziluettjeiket celluloid-fóliákra másoltatta. Nemcsak ezek az alakok váltak illedelmesekké, hamarosan az egész ábrázolás szokványos lett. A hátteret már naturalista módon színezte, a szín statikussá, a természet idillivé vált, a zene — amely korábban új értelmet kölcsönzött a képeknek - puszta hangkulissza lett. Kései tevékenységében Disney arra törekedett, hogy imádandó lényeket teremtsen, a bűbájosság fokozódott. A Pinocchio (1940), a Bambi (1942), a Hamupipőke (1950), az Alice Csodaországban (1951), a Peter Pan (1953), a Csipkerózsika (1958) és a 101 kiskutya (1961) ritkán tartalmaztak olyan megoldásokat, amelyek a korábbi rövidfilmek ellenállhatatlan ötleteivel vetekedhettek volna. Disney művészből — nagystílű vállalkozó lett. Stúdiójában természetfilmeket és nagyjátékfilmeket forgattak. 1955. július 18-án, 30 ezer vendég jelenlétében, megnyílt minden idők legnagyobb Vidám Parkja: Disneyland. Fenomelális látványosságokkal — és fenomális giccsekkel. A sci-fi író, Ray Bradbury ötlete volt: válasszák meg Disneyt Los Angeles polgármesterévé. Disney mosolyogva válaszolta: „Miért pályázzam én a polgármesterségre, amikor már király vagyok?" 1966. december 15-én halt meg a Szent József-kórházban, szemben a burbanki Disney-stúdióval.
