Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 2. szám
határolják az ún. Régi Fórumot, melynek építése korábbra nyúlik vissza. Északnyugati oldalán Néró és Claudius császár nevét viselő templomok romjai találhatók. Gazdag régészeti források tájékoztatnak arról, hogy mi módon fedezte az egyre terjeszkedő város az ivóvízszükségletet. A település különböző pontjain föld alatti forrásokat hasznosítottak, a színház területén ma is működő kút áll. Kiterjedt ciszternarendszerek és csatornák nagyrészt föld alatti maradványai pedig arra utalnak, hogy az Afrikában általánosan szokványos esővízgyűjtés is elterjedt volt. A város neves polgára, Quintus Servilius Candidus, 119—120- ban vízvezetéket építtetett a Wadi Lebda vízhozamának hasznosítására, s ezzel lehetőséget teremtett fürdők létesítésére. A római világ egyik legnagyobb és legépebb állapotban megmaradt fürdőrendszerét Leptis Magnóban tárták fel. Hadrianus császár uralkodása idején épült a város délnyugati részén, s a császárról nevezték el, amikor 126-ban felavatták. Orientálása átgondolt tervezést bizonyít: a hideg vizű medencék - a frigidarium — a széljárásnak jobban kiszolgáltatott északi oldalon, míg a meleg fürdők — a caldarium —, amelynek falai mögött vízmelegítő kályhák egész sora állott, az izzasztó és gőzfürdők helyiségei a déli oldalra épültek. A medencék belső burkolata, a csarnokok, sőt még az északkeleti sarokban elhelyezett tágas latrinahelyiség padlózata is fehér LEPTIS MAGNA (RÉSZLET) márvány. A Hadrianus-fürdők végső méretüket és gazdag díszítésüket Septimius Severus uralkodása idején nyerték el. Leptis Magna, ez az életteli, ragyogó város a Földközi-tenger sivár déli partján császárral is megajándékozta Rómát. Hírneves fia, Lucius Septimius Severus 146-ban született. Nagybátyja a provincia helytartója volt. Septimius Severus Leptisben töltötte gyermek- és ifjúkorát, és innen indult el folyamatosan felfelé ívelő pályájára is. A szolgálat távoli országokba szólította, egyik állomáshelye Szíria volt, ahol feleségét, Julia Domnát megismerte, Magyarország területén pedig a pannóniai légiók parancsnoki tisztét töltötte be röviddel uralomra kerülése előtt. Afrikai neveltetése ízlésére és magatartására is rányomta bélyegét, sőt a korabeli történetírók tanúsága szerint, mindvégig megérezhető volt kiejtésén is, annak ellenére, hogy kitűnően beszélt latinul és görögül egyaránt. Honfitársait rendkívüli büszkeséggel töltötte el, hogy városuk szülötte a hatalmas római birodalom élére került, és hogy hazájuk területét Tripo- litánia néven önálló provinciává nyilvánították. A császár uralkodása idején is meglátogatta a várost, s ez a feléje forduló figyelem hatására és a dicsőség fényében mindinkább felragyogott. Pompás épületek fémjelzik ezt a korszakot, köztük az Új Fórum, a Forum Novum Severianum, valamint a mögötte elhelyezkedő háromhajós Bazilika, Leptis Magna leghatalmasabb temploma. Rózsaszínű sienai gránitból és márványból készült oszlopokkal megosztott belső terének építését Caracalla császár uralkodása idején fejezték be. A Forum Severianum szabálytalan négyszögletű, impozáns méretű terét árkádos oszlopcsarnok keretezte. Az ívek között medalionok díszítik a falakat, márványdomborítású medúzafejek. Septimius Severus uralkodása idején épült a város legszebb belső útja, a Diadalút — a Cardo Maximus. Töretlen vonalban vezetett délnyugat felől északkelet felé a város hossztengelyében, a Hadrianus-fürdőket és az Új Fórumot kötötte össze a Régi Fórumot körülvevő negyedekkel és a város keleti végén található kikötő14 MÁRVÁNY BORÍTÁSÚ MEDENCE A HADRIANUS-FORDOBEN vei. Számos — a tengerpartra merőlegesen futó — útvonalat keresztezett, s így Leptis legjelentősebb forgalmi csatornája volt. Egyenként százhuszonöt faragott díszítésű fehér márvány tagból álló, fedett oszlopsor határolja mind a két oldalán, ezeknek távolbafutó vonalát csak a diadalívek szakítják meg. A Leptis Magnót feltáró nagyobbrészt olasz s újabban líbiai ásatások során öt különböző méretű, jellegű és más-más korból származó diadalív maradványaira bukkantak a régészek. Tiberius diadalíve a legegyszerűbb, eredetileg városnegyedeket elválasztó kapuként szolgált. Érdekessé különösen az teszi, hogy a színház szomszédságában pontos mására találtak. Alig negyven méterre tőle, a Cardo Maximus egy kereszteződésében áll Traianus — viszonylag kis méretű, de arányaiban tökéletes — Tetrapylonja. Septimius Severus reliefekkel gazdagon díszített diadalíve a legérdekesebb építmény, de a harcok során súlyosan sérült és elemei szerteszórva hevertek a homokban. Valamikor a város két legforgalmasabb útjának találkozásában állt, néhány lépcsőfokkal emeltebb szintű talapzaton, a kocsiforgalom monumentális akadályaként, ahonnan impozáns rálátás nyílt a benne összefutó útvonalakra. Marcus Aurelius emlékművét tárták fel utoljára. A díszes mennyezetet tartó négy márvány támpillér külső éléhez szervesen kapcsolódtak a karcsú korinthoszi oszlopok. A IV. sz.-tól kezdve Tripolitániában fokozódott a nyugtalanság az afrikai bennszülött törzsek között. Leptis súlyosbodó gazdasági és politikai problémákkal küzdött. A várost a környező falvak lakói sűrűn támadták, s a rajtaütések sorozata alatt megrongálódott városfal hézagai nemcsak a támadóknak szolgáltatták ki a lakosságot, de szabad utat engedtek a szelektől felkorbácsolt futóhomoknak is. A berberekkel folytatott véget nem érő háborúskodások megbénították a kereskedelmet és aláásták a gazdasági életet. A termőföldek parlagon hevertek. A fény halványodott, a gazdagság és pompa nyomába egyre küzdelmesebb hétköznapok léptek. 644-ben — az Abassida Kalifátus bukása után győzelmesen előretörő arab vezérek egyike — Amur Ibn al’