Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 2. szám
már említettük. De nem volt még szó a csárdaudvaron álló fedeles színről, ahol mindenféle szerszámok és eszközök állottak. A vendégek kisebb javításokat itt végeztek, vagy végeztettek el szekereiken, kocsijaikon. Az istálló nagysága a csárda forgalma szerint változott. A szekerekből, kocsikból, hintákból kifogott lovakat az istállóba vitték, ott etették, pihentették őket. Az istállók padlásai rendszerint széna tartók voltak. Sok helyen a fedeles színnek a padlásán is széna állt. Kellett a sok széna a lovaknak, de a szénatartók más célt is szolgáltak. A fuvarosok, a kocsisok, hajcsárok, kevés pénzű utasemberek, diákok, katonák általában a szénában aludtak. Innen jobban szemmel is tarthatták lovaikat, szekereiket. Az istállókhoz hasonló jelentőségük volt a karámoknak, amikben az úton lévő állatokat tartották az időzés jeget tartották, hogy nyáron alatt. A nagyobb nyájakat, gu- hűteni tudják az italokat, lyákat, kondákat nem zárták A csárdák legfontosabb helyikarámba, hanem a csárda sége az ivó volt. Tulajdonkép- körüli legelőn őrizték, pihen- pen ez jelentette a csárdát, tették. Az őrség könnyen ki- Két részből állt: a voltakép- telt a hajcsárokból, pásztorok- peni ivóból és a kármentőből, bál, de ha kellett, a csárda Az ivó tágas szoba volt, ha- személyzetéből is. A múlt szó- talmas szál deszkából készült zad végére minden valamire- padlóval, konyhához közel eső való csárdának már jégverme egyik sarkában óriási bú- is volt. Ebben a télen vágott bős kemencével. A kemence kimérésben lévő bort, pálinkát, kevés szalonnát, kolbászt, esetleg sajtot, sós vagy paprikás túrót, egyes helyeken régebben szárított vagy sózott halat is, kevéske kenyeret. Itt álltak az ivóedények, a cserép meszelyesek, pintek, itcék, az üveg fütyülök, decik, poharak, korsók stb. De itt volt egy kis beépített asztal fiókjában a bevétel, valamint néhány fontos irat is. Itt állt a falon a fekete telírótábla is, amire a csapiáros krétával felírta a fogyasztást, a hitelt. Az itt tartott tárgyak, anyagok védelmet érdemeltek, óvták is őket a kártételtől. A kármentőben őrzött dolgok rendszerint meg is menekültek az ivóban folyó garázdálkodástól, pusztítástól. A csárdák konyháin „előre" ritkán főztek. Inkább csak megrendelésre, „hozott anyagból”, útközben fogott tyúkból, lőtt nyúlból készült az étel. Ha világítottak, ha éppen volt gyorsan kellett „valamit össze- vendég. Különben csak a kár- ütni”, akkor 5-6 tojásból, bő mentőben égett egy kis mé- hagymával, kevéske kolbász- cses vagy gyertyacsonk. szál, inkább szalonnával jól A csárda sajátos része volt a megpaprikázott rántottét ké- kármentő: az ivónak a kony- szítettek. Felséges illata volt, hóhoz közel eső másik, tehát és jól lehetett rá inni. A fo- a kemencével ellentétes sarkát lyami átkelőhelyek csárdáiban beépített gerendavázra szöge- rendszerint készítettek halász- zett lécfallal elkerítették. Kü- levet, a nagy legelők környé- lön, zárható ajtaja volt. Itt tar- kén lévő csárdákban pedig gu- tották a csárda értékeit: a íyásos húst, paprikást, juhtesA MÖRICI VAGY KÁBÁI CSÁRDA TÜRKEVE ÉS KISÚJSZÁLLÁS KOZOTT. KOZÉPTORNACOS ÉPÜLET, 1946. széles padkáján jólesett télidőben melegedni. A két hosz- szanti fallal párhuzamosan egy-egy hosszú, ikszlábú asztal állt, mindkét oldalán egy-egy lócával. Ennyiből állt a berendezés. A századfordulóra már minden csárdában az ivó közepén, a mennyezetről lelógó hatalmas petróleumlámpa világított. Korábban asztalonként egy-egy derék gyertyával A HORTOBÁGYI CSÁRDA A NAGYALLASSAL. ZOLTAI LAJOS RAJZA 6
