Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)

1975 / 2. szám

helyek közelében. Ha ma egy régi csárdaépület érthetetle­nül eldugott helyen, magában áll, akkor ott az utak időköz­ben másfelé vették az irányt. Az ilyen, a forgalomból kike­rült csárdák is működtek még egy ideig, de forgalmuk erő­sen csökkent, majd ráfizetése­sek lettek, és odahagyták őket. így járt majd minden csárda a századfordulóra. A vonatközlekedés általánossá vált, az utak elnéptelenedtek. Csak néhány, különösen elő­nyös helyzetben lévő csárda maradt meg, de ezek is na­gyot változtak. A csárda szó perzsa eredetű, két része van. A „csar" né­gyet, a „tak" ívet, bolthajtást, tetőt jelent. A csárda szó te­hát eredetileg négy lábon ál­ló tetőt, őrhelyet jelentett. A magyar nyelvbe délszláv köz­vetítéssel került, és első for­dulásaiban végváraink előre­tolt őrhelyeit jelentette. Gyors jelentésváltozással „pusztai korcsma" jelentést kapott. A csárda a települések határai­ban álló fogadó, amelyben bort mértek, szerény ennivalót is lehetett kapni, esetleg szál­lást is. Fontos részei voltak az állások, de még inkább az istállók, a karámok, a csárda­telekhez tartozó legelők, ahol az egyik helyről a másikra, vásárról vásárra hajtott jószá­gokat megpihentették. A lóhúzta szekér-, kocsi-, bo­tár-, hintóközlekedés idején, a fuvarozás virágkorában, a csárdák ott alakultak ki, aho­vá egy nap alatt a legköze­lebbi településről vagy csárdá­ról el lehetett érni, illetőleg ott, ahová a jószágot egy nap alatt el lehetett hajtani. Ér­dekes például Debrecen csár­datérképe. A városba igyekvő minden főútvonal mellett 20, 40 és 60 km-re csárdát talá­lunk. A 20 km-re lévők a haj­tott állatok, a 40 km-re lévők a lófogatokkal utazók számá­ra alakultak. A 60 km-re lé­vők 20 km-es ingadozással az időt jobban kihasználók, a ko­rán indulók- és későn érkezők­nek alakultak. Vannak „köz­bülső” csárdák is. A csárdák látszólagos rendetlen telepü­lését, az említett körülbelüli távolságok be nem tartását az okozta, hogy nemcsak a vá­rosból kifelé irányuló közle­kedés, hanem a más helyek­ről kiindulók igényei is ér­vényre jutottak. így Debrecen esetében a Szatmárról, a Kas­sáról induló forgalom pihenő­állomásainak 20, 40, 60 km-es távolsági pontjai nem egyez­tek meg a Debrecenből kiin­A HORTOBÁGYI CSÁRDA MA dúló 20, 40, 60 km-es távol­ságokkal, hanem azok közé es­tek. A mai, új csárdák is így léte­sülnek. Például a Budapest— Pécs közti főútvonal körülbe­lüli felénél — ahol nemcsak jólesik, hanem szükséges is egy kis pihenés, mozgás — létesült a híres dunakömlödi csárda. Ezt látogatják a Pécs­ről jövő utasok is. De a Mo­hácsról, Szigetvárról, Siklósról indulók már inkább a paksi csárdát keresik fel, mert az az indulási pontjukhoz közelebb, a megteendő út körülbelüli fe­lénél van. A csaplárosok családi üzem­ként vezették a csárdákat. Hogy a csárdabérlet minél jö­vedelmezőbb legyen, egyfor­mán dolgozott bennük a csap­iáros, a csaplárosné, és fel­nőtt gyermekeik is. Alkalma­zottat nemigen tartottak. Csak a legnagyobb csárdákban volt férficseléd, udvaros, aki leg­inkább az állásban, az istálló­ban, a karámba zárt állatok körül, a kútnál foglalatosko­dott. A csárdaépület általában az úttal párhuzamosan épült fel, hosszan elnyúlt az út mellett. Előtte hatalmas kút állott vá­lyúval, amiből minden jövő­menő megitathatta a lovát, jó­szágát. A csárdaépületek rendszerint öt helyiségből ál­lottak. Az ivóból, a hozzá csat­lakozó konyhából, ami nem­csak a csárda konyhája volt, hanem a csaplároséké is egy­ben. A konyha mellett volt a csapiáros lakószobája. A kony­hából ajtó, a szobából ablak nyílt a tornácra. Tornácról nyíló külön bejáratú vendég­szoba is volt a nagyobb csár­dákban. Ugyancsak a tornác­ról külön bejárattal találhattuk a kamrát is, amiből lejárat volt a pincébe. A csárdaépü­letek jellemzője volt az épü­let egész hosszában végighú­zódó tornác. Hatalmas kőosz­lopok tartották. Eső, vihar ide­jén jó volt alóla kitekingetni az útra. El lehet-e már indul­ni vagy sem? Néhány újabb FOGADÓ UDVARA ALLASSAL. GARAY ÁKOS RAJZA A VASÁRNAPI ÚJSÁGBÓL, 1911. IDÖZÉS A CSÁRDÁNÁL. LODERS RAJZA A VASÁRNAPI ÚJSÁGBÓL, IS66-BÓL és kevésbé jelentős csárdánk­nál úgynevezett középtornácot találunk csak. A kamrák nem­csak éléskamrák voltak, hanem mindenféle anyagok, szerszá­mok tárolóhelyei is. A pincék­ben gerendákon álltak a teli hordók. A csapiáros itt ápolta borát, a kimérésre kerülőt ki­sebb hordóba fejtette, és fel­vitte a kármentőbe. Több he­lyen a pincelejárat nem a kamrából volt, hanem a kár­mentőből. A nagyobb forgalmú csárdák több helyiségből állottak. Sok helyen nem egy, hanem két ivó, a csapiárosnak nem egy, hanem két lakószobája, két, esetleg több vendégszobája is volt. Legtöbb csárdánk a XVIII—XIX. század fordulója körül épült. A nagy történeti stílusok leegyszerűsödött, népi utánérzései. A csárdák külső építményei sem voltak kevésbé fontosak. A kutat, a vályút, az állást 5

Next

/
Thumbnails
Contents