Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 1. szám
NUM KORA szeti szempontból sok újat is nyújt. A hat ősi kerámiaközpont — melyek közül Szeto, Sigaraki és Bizen van képviselve a kiállításon — működését az ásatások eredményei alapján most már közel egy évezredre vezetik vissza. Ezekben elsősorban jó minőségű, paraszti használatra szánt keménycserép edények készültek kevés díszítéssel, de erőteljes formákkal és később szép mázzal. A teaceremónia nagy divatja és magas esztétikai igénye miatt azonban a XV-XVI. századtól kezdve egyre több teakerámiát — csészéket, víz- és tea- portartókat, tálakat — készítettek. A ceremoniális teázás elterjedésében nagy szerepe volt a zen-buddhista templomoknak; az edényeket megrendelő vezető teamesterek ízlése viszont erősen hatott a kerámia stílusára. Ök választották ki és szentesítették ugyanis a teaceremónia edényeit. Furuta Őribe (1544—1605) például — akit a hét legnagyobb teamester között tiszteltek — három központban is rendelt teakerámiát, saját ízlése és irányítása szerint. ASZTALKA, FEKETE ÉS ARANY LAKKOZÁSSAL. XIX. SZAZAD PORCELAN VAZA, REKESZZOMANCOS DÍSZÍTÉSSEL. 1880 KOROL FONOTT BAMBUSZ VIRÁGTARTÓ. XIX. SZAZAD A porcelánkészítés aránylag későn, a XVII. század elején, koreai közvetítéssel indult meg Japánban, de a Nyugaton, sajnos, leginkább csak a századforduló körüli giccses export tömegáru révén ismert. Az egyes feudális főurak támogatásával saját belső használatra készített porcelánok nemcsak jóval finomabb, tisztább anyagúak, hanem színeikben és díszítésükben is összehangoltabbak, nem rikítók. Az export áruból a XVII. században holland rendelésre készült darabok a legszebbek. A fémművességben eltérés tapasztalható a konzervatív stílusú buddhista szertartási tárgyak, a XVIII, századtól a polgárság részére egyre nagyobb számban készült házi használati tárgyak és a japán szamurájok ízlését leginkább képviselő kardfelszerelések terén. Utóbbiak egész rendszert képeznek, és külön erre specializálódott családok tagjai készítették őket. A markolatvédő cuba, az áttört vagy berakásos díszítésű ovális védőlemez volt ezekből a legfontosabb, mert az övbe tűzött kardon jól látható volt, és díszítéssel jelezte gazdája ízlését, rangját és sokszor a családját is. A számos fémműves iskola eltérő stílusokat, mintákat követett, így a cubák mintakincse nagyon változatos. Még tussal festett tájképeket is utánoztak rajtuk. Maguk a japánok az egyszerű, áttört díszítésű, tiszta vas vagy acél cubá- kat becsülik sokra; a nyugati gyűjtők körében pedig a XVIII, század közepétől uralomra jutott színes, lá- gyabb fémötvözetekből való, és sok berakásos, reliefes díszítéssel ellátott darabok kedveltek. A lakkművészet a legsajátosabb és a kínaitól a leginkább eltérő iparművészet. Legismertebbek a még nedves lakkrétegben aranypor behinté- sével kialakított díszítésű japán aranylakkok, de emellett több mint százféle más díszítési eljárás is volt, a vésés, csiszolás, berakás különféle kombinációival, melyeket jól illusztrál a kiállítás anyaga. A japán lakkok mintáit tehát nem festették, ha35
