Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 1. szám
„Valahol összeérnek a szépség gyökerei" — írta Szöllösy Klára. Talán éppen itt találkoznak, Saint-Paul de Vence-ban, Provence e hegynek futó kis városában. Sziklás bejáratánál száguldó korszakunkban szokatlan jelszó fogadja az érkezőt: „Ni vitesse, ni bruit" — Tilos a sebesség, és a zaj. Középkori krónikákban Vence úgy szerepel, mint a „költészet otthona”. Nyugalmát hegyes-dombos környezete, meg királyi kegy is védte: trubadúrlakóira tekintettel a legendás hírű Jeanne királynő — némi adó fejében — elengedte a hűbéri szolgáltatásokat. A hajdani trubadúrok utódaiként ma mintegy száz író és szobrász, festő és keramikus él és alkot háborítatlanul a hegyek lábánál. Szabadságukat ők is némi adó lerovásával váltják meg: vállalták az idesereglő turisták giccsszük- ségletének kielégítését. A EBIH-IL HELYTARTÓ szarvasagancsból faragott, pergamentre mázolt, mozaikkőből rakott bazáráru forgalmából ítélve, hosszú évekig nem lesz hiánycikk Amerikában a szalvatégyűrű, gyertyatartó és falikép. Világhírét azonban nem természeti szépségeinek vagy művészlakóinak köszönheti a város, hanem André Malraux- nak, az irodalmár politikusnak. A volt miniszter, aki oly sokat tett Franciaország kulARIZONAI HOPt INDIÁN KATCH1NA BÁBU SZÁZADUNK ELE1ERÖL turális örökségének megőrzése érdekében, e provence-i kisvárost választotta „Musée lmaginaire”-je székhelyéül. „Képzeletbeli” vagy „eszményi” múzeumnak lehetne fordítani elképzelésének a Maeght-alapítvány által megvalósított eredményét. Tizenegy teremben 818 tárgy idézi öt kontinens három évezredet felölelő művészetét. A formák és korok, országok és GRECO: ANGYALI ÜDVÖZLET stílusok szándékos keverése nem gyengíti, hanem fokozza a látvány harmóniáját. Rideg funkcionalizmussal épült falai lótuszokkal ékes, édeskés tóban tükröződnek. A parkban Ebih-ll-nek az időszámítás előtti harmadik évezredből származó babiloni ülőfigurája néz farkasszemet Giacometti egész udvart betöltő szoborseregével. A zeneterem ultramodern berendezését a keresztény középkort idéző gótikus ablaktáblákon átszűrődve ragyogja be Azúrpart napsugara. A mari és sumér civilizáció gazdag emlékeitől Grecón és Fragonard-on keresztül jut el a néző a számunkra még jórészt ismeretlen Balthusig és Fautrier-ig. A „Musée Imagi- naire” eszmei mondanivalója: egyenes út vezet a kameruni álarcoktól az indián Katchina- bábukig, a kínai terrakottákTINTORETTO: LUCREZI A ÉS TARQUINIUS tál Chagallig és Dubuffet-ig. Ezen az úton haladva jutott el Malraux is Goyától Picassóig. így lett a múlt kulturális örökségét hűvös tárgyilagossággal lajstromozó művészet- történészből a Francó-ellenes front fegyveres katonája. Itt, a múzeumban vetítik le mindennap a terueli csatáról szóló filmalkotását. Vérről, kínról és szenvedésről beszél a film minden kockája; mégis logikusnak érezzük a szerző által választott címet: „Espoir" (Remény). Festménynek és plakátnak, szobornak és kéziratnak az alapító által megfogalmazott feladata: „Egy olyan civilizációban, amelyben nincsenjiar- mónia az ember és örömei között, halk hangon emlékeztetni az Emberiséget saját nagyságára.” LOMB KATÓ PICASSO: KÉT NŐ A TENGERPARTON 33
