Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 1. szám
BALRÓL A NAGY OSZLOPSOR. JOBBRÓL AZ ÁTLÓS OSZLOPSOR, MÖGÖTTE A DIOCLE- TIANUS- FORDŐ OSZLOP- CSARNOKA, ELŐTÉRBEN LEFÁTYOLOZOTT BEDUIN ASSZONYOK tott oszlopsor tengelye két enyhe törést mutat. Az egyik töréspontnál - hatalmas kapuépületben - Tetrapylonban - csatlakozik hozzá a város másik főútvonala, a következő töréspontot diadalív zárja le. Fenséges látványt nyújt a háromnyílásos Diadalív kelet felől, az oszlopok északnyugat felé tartó hosszú sora mögött a sírszentély reliefjével, azon túl pedig a távoli csupasz dombok leg- magasabbikán egy török vár díszletszerű romfala. A Nagy Oszlopsortól északkelet felé meglepő épségben maradt kisebb templom Baál-Saminnak volt szentelve, aki a palmyrai vallásban Baál mellett a legjelentősebb istenség volt. A régészeti kutatások szerint a legkoraibb keletűek az oázis nyugati részén található romcsoportok. Feltételezik, hogy itt állt Zenóbia palotája is. A városnak ezen a részén volt a rómaiak egykori lakónegyede, az ún. Diocletianus-tábor, mely a jelenlegi lengyel ásatások színhelye. A táborhoz tartozó utcákat, a római fórumot és az ehhez a nyugati oldalon csatlakozó romcsoportot, az ún. Zászlószentélyt kelet felől, egy, a Nagy Oszlopsorra szinte merőleges főútvonal, az Átlós Oszlopsor határolja. A tábortól keletre, a Nagy Oszlopsor szomszédságában található a város kicsiny, de jó állapotban levő amfiteátruma, a fürdő, melynek kőtömbökkel kirakott medencéjét oszlopsor keretezi, s a III. században épült lépcsői ma is épek, valamint a szenátus tanácskozási helyéül szolgáló kisebb épület. A város északi részén a VI. században épült keresztény bazilika romjai állnak. Palmyrától délnyugatra, a dombok közötti völgyekA SZÍNHÁZ NÉZŐTERE A SZÍNPADDAL ben volt a halottak városa. A temetkezési helyek legjellegzetesebbike, az ún. Sírok Völgye, ahol a legrégebbi síremlékek, a toronysírok állnak. Ezek a négyzetes alapú tornyok épp olyan jellemzőek a palmyrai temetkezésre, mint a fáraók piramisai Egyiptomra, de mint ahogyan találhatunk piramisokat másfél ezer kilométerrel Gizától délre is, ugyanúgy a vízszintes tetővel épült tornyok sem kizárólag Palmyrában lelhetők fel, hanem felbukkannak az észak-iraki Wadi Thartharban épült Fiatra városában, sőt Dél-Arábiáig több helyütt. A tornyok családok tulajdonát képezték. Túlméretezett bejáratuk fölött hatalmas, vésett oromzat emelkedik elő, sziluettjük messziről látszik a sivatagban. A legrégebbi — I. században épült — toronysírokhoz föld alatti, leggyakrabban kereszt alaprajzú katakombák csatlakoznak, ezek valószínűleg régebbi keletűek, mint maguk a dombok homokos- sziklás oldalába épült többemeletes tornyok. A járatokban és a toronyemeleteken egymás fölött sorakoztak a sírkamrák, melyeket egymástól vaskos terrakotta lapok választottak el. A sírcellákban gondosan megmunkált domborművek, színesre festett szobrok és helyenként megtalálható falfestmények a keleti elemeket magába olvasztó palmyrai antik kultúra egymást követő szakaszainak legszebb emlékei közé tartoznak. Palmyra romjai a régészek számára mindig új meglepetéseket rejtenek. A több mint fél évszázada meg-megújuló ásatások során rendkívül érdekes leletek kerültek felszínre. Az arra vetődő vándor számára pedig felejthetetlen élményt nyújtanak Tadmor magányos, napégette romjai, melyek között szabadon száguld a szél, s melyek a fergeteges homokviharok után úgy bontakoznak ki a leülepedő por fátyolából, mintha a történelem kelne életre. M. BODOKY MÁRTA A diadalív, a dombon török vár romjai 32
