Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 1. szám
HUMANIZMUS - NEHÉZ BOLDOGSÁG /I Az elkövetkező hónapokban világszerte megemlékeznek Thomas Mannról, születésének századik, halálának huszadik évfordulóján. Mi gazdag alkotó életének egy, az ő számára sem jelentéktelen, s némiképp hazánkhoz fűződő mozzanatáról emlékezünk meg: arról a levelezésről, amit Kerényi Károllyal folytatott. * 1934-ben kezdődött. Ekkor küldte el a magyar tudós, akit Thomas Mann Mesterek szenvedése és nagysága című esszégyűjteménye Don Quijote- tanulmányában találóan nevezett „mitológusnak”, a „ Halhatatlanság és Apollon-vallás" című tanulmányát a nagy német írónak. Kerényi Károly pályáján ez a tanulmány jelezte először világosan az ókortudomány új, alkotó irányát, a végleges szakítást a porosz talajon burjánzó hagyományos klasszika-filológiával, és Thomas Mann Varázshegyének elolvasása indította arra, hogy a modern próza hermési szellemű mesterével személyes kapcsolatot keressen. A tanulmányra Kerényi ezt az ajánlást írta: „A nagy Írónak, aki Settembrini úr alakjával megajándékozott bennünket, s a legmélyebb vallástörténészek egyikének." Később, a Zürichben könyv alakban kiadott levélváltás bevezetésében, így magyarázta meg ajánlását: „Settembrini alakjában Thomas Mann számomra rendkívül rokonszenvesen testesíti meg a humanista magatartást egy mindig újból visszatérő emberi szituációban, mely tudományos anyagként a vallástörténet szakterülete. A halálközelségre és ami belőle adódik: a halálhoz való viszonyra gondolok. Az emberi egzisztenciának az az adottsága, hogy közel kerül a halálhoz, sőt, ténylegesen érintkezik is vele, a Varázshegy tárgya, s ebben Thomas Mann olyan biztonsággal, éleslátással és precizitással mozgott. . . mint egyetlen tudós sem, aki ezt a területet valaha is vizsgálni próbálta: úgy mozgott az emberi világ e területén, az élet és halál közti területen, ahogy a görögök hite szerint istenük, Hermés." Thomas Mann nagy örömmel és érdeklődéssel olvasta Kerényi tanulmányát; „ ... az én esetemben a fokozatosan növekvő érdeklődés a mitikusvallástörténeti dolgok iránt »kortünet«, megfelel az évek folyamán a polgári-individuális iránytól eltávolodó, a tipikushoz, általánoshoz és emberihez forduló ízlésemnek" — írta neki 1934 februárjában. Az ókortudós ettől fogva rendszeresen elküldte tanulmányait a regényírónak, aki a József- tetralógia írása közben örömmel használta fel Kerényi tudományos koncepcióit és eredményeit. „Hihetetlenül jókor jött nekem — írta a Gondolatok Dionysosról című Kerényi-tanulmányról 1935 szeptemberében —, mert éppen most akarok hozzáfogni Potifár feleségének szenvedélyét dionysosi alapon, mainas-szerűre stilizálni, és bizonyára meg fogja egyszer találni tanulmányának nyomait a regényben." Ugyanilyen alkotó ösztönzést kapott Mann Kerényi Sóphrón-tanulmányától: „A József III. részének végén . . . egy varázsjeleneten dolgozom, amihez én fesztelenül felhasználom az ön magyarázatait a Sóphrón-féle asszony-mímoshoz” - írta 1936. július 15-én kelt levelében. „Csodálatos, mennyire ért ön ahhoz, hogy minden egyes adatával, minden problémaválasztásával megragadja azt, ami valóban érdekes, legalábbis az én számomra, s ez olyasmi, ami a mi szféráinknak egy bizonyos, előre elrendelt baráti viszonyára utal” — állapította meg egy 1936 októberi levelében, majd 1939 végén ezt írta Kerényinek: „Az ön tanulmányainak a világa valami mágikus vonzóerővel hat rám .. .” És nemcsak a nyomtatásban olvasott Kerényi-tanulmányok: a levelezés maga is sokat jelentett az egyre mitológiaibb érdeklődésű Mann-nak. Kerényi 1960-ban tiltakozott a Mann-kutató Sörensen leegyszerűsítő megállapítása ellen, miszerint ő volt „Mann szakértője a mítosz ügyeiben”. Nem, itt sokkal többről volt szó. Arról a közös törekvésről, amit Mann akkor fogalmazott meg, amikor örömmel üdvözölte Kerényi együttműködését Junggal: „...a pszichológia ad eszközt arra, hogy a mítoszt kivegyük a fasiszta ködösítők kezéből, és a humánum területére »átfunkcionáljuk«. Hogy ön tudományában összetalálkozott Junggal, a mitológia a pszichológiával, igen érdekes, örvendetes és a szellem pillanatnyi helyzetére rendkívül jellemző jelenség" — írta 1941 elején, majd ugyanez év őszén ismét: „Közöttünk már jó ideje egy, távoliaktól és be nem avatottaktól természetesen fel nem ismerhető, munkaközösség jött létre, mely épp oly legitim, ha kevésbé ismeretes is a nyilvánosság előtt, mint az ön termékeny és a tudomány szempontjából igen szeTHOMAS MANN ELŐADÁST TART A BUDAPESTI BELVÁROSI SZÍNHÁZBAN 28
