Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 1. szám
című folyóiratnak, a debreceni Ady Társaság lapjának. A társaság már 1945. január 20-án tartott ülésén határozta el a folyóirat megindítását. Áprilisban napvilágot is látott az első szám. A szerkesztő Juhász Géza, felelős szerkesztő és kiadó Kéry László. Bevezető cikkének címe: „Ady nevével". Azt mondja egyebek között: „Mit is akarunk voltaképp? Magyarok lenni, saját törvényeink szerint... Társaságunk névadója, Ady kötelez. Tudnunk kell, mire vállalkozunk.” Révai József Adyról, a demokratikus forradalmárról ír. Juhász Nagy Sándor a magyar októberi forradalomról készülő könyvének egyik fejezetét közli. Gergely Sándor emlékeket idéz a hazafelé megtett útról. Komoly értékelő cikkek az eltávozottakról: Szabó Dezsőről, Szomory Dezsőről, Elek Artúrról, Szerb Antalról, Halász Gáborról, Sárközi Györgyről és másokról. Kardos László irodalmunk időszerű kérdéseiről elmélkedik. íme két idézet: „Nincs demokrácia becsületes kritika nélkül, nincs egészséges irodalmi élet tárgyilagos és szakszerű bírálat nélkül. Aki mást vall, az vagy rosszhiszemű, vagy nincs tisztában a bírálat és a demokrácia fogalmával.” Azután néhány sorral később: „Az írói igazolások kérdését ideje volna dűlőre vinni. Megtorló szigorral ott, ahol a demokrácia érdekei megkívánják vagy megengedik — nagyvonalú liberalitással ott, ahol szűkkeblűbb eljárás egyet jelentene a demokrácia szellemi öncsonkításával.” Az egyik szám közli Babits Mihály ismeretlen békekiáltványát, amelyet Babits 1935-ben írt azzal a szándékkal, hogy eljuttatja azt a Nép- szövetséghez. Megsejtette az új háború közeledését, és úgy érezte, nem szabad elhallgatnia. A tervet szűk baráti körben, a Centrál kávéházban adta elő. Rögtön aláírta Földi Mihály, Gellért Oszkár, Illyés Gyula, Kárpáti Aurél, Kassák Lajos, Kodo- lányi János, Mórái Sándor, Török Sophie, Zilahy Lajos. Sokan azonban fanyalogva fogadták a gondolatot. A terv elaludt, Babits fogalmazványa az íróasztalban maradt. A magyar—szovjet barátság elmélyítését, népeink közeledését tűzte ki fő programjául a az akkori idők első képes hetilapja. Felelős szerkesztője Aranyossi Pál, szerkesztője Békés István, főmunkatársa Gábor Andor. Nemcsak szórakoztatni akarta az olvasót, hanem a mindennapi élet problémáiban segíteni is. Már az első számok néhány tanulmánya figyelmet érdemel most is, harminc év elmúltával. Hont Ferenc a moszkvai színházakról ír, Illés Béla a voronyezsi halálkanyar emlékeit eleveníti fel. Újvári Imre a nürnbergi per kulissza- titkairól számol be. Komlós Aladár cikkének címe: „Hozzuk haza az emigráció irodalmát." Honti Rezső orosz nyelvtanfolyamot indít folytatásokban. Szent-Györgyi Albert üzeni: , A jövendő nem más, mint a múltnak és a jelennek természetes folytatása. Ha ma zászlómra azt írom: »gyűlölködés, önzés, tudatlanság«, akkor a holnap képe züllés, nyomor, pusztulás. Ha jelszavam ma: »tudás, jóakarat és megértés«, akkor a holnap gyümölcse a jobb élet, béke, boldogság és kultúra. A »Jövendő« a holnapot akarja szolgálni azzal, hogy ma a demokrácia eszményeit hirdeti.” A lap második számában cikk ezzel a címmel: „Moszkvában legyen a legközelebbi olimpiász.” Idézünk: „A világtörténelem legvéresebb szörnyűségeinek fejezetei ebben az évben zárultak le. A nemzetközi sportmozgalom az utolsó puskalövés után nyomban kopogtatott az újjáéledés ajtaján, és elindította az akciót a legközelebbi olimpiász megrendezésére. Ennek a nagy történelmi kézszorításnak színhelye Moszkva legyen! Ezt a jelszót bocsátották ki Párizsból, Londonból és az európai testi kultúra más centrumaiból. Ezt a jelszót a magyar sportmozgalomnak is magáévá kell tennie, mert valóban történelmi szükségesség kívánja.” Korábban a Janus Pannonius Társaság lapja volt, a felszabadulás után írói munkaközösség vette át a pécsi című irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóiratot. „A Mecseken — olvassuk az első számban — még az első hóvirág is alig dugta ki a fejét, a német hadvezetőség még legsötétebb márciusi szándékait szőtte a Dunántúllal kapcsolatban, amikor Pécs városában a dunántúli írók kicsiny munkaközössége összeült és elhatározta, hogy a nehéz viszonyokkal szembeszállva példamutató tettet kíván felmutatni. Elsőnek jelentkezik az ország életében, s a Vörös Hadsereg által felszabadított demokratikus magyar földön ismét megjelenteti azt a folyóiratot, amely ezen a tájon a múltban a gondolat megkötöttségének béklyóiban vergődve is igyekezett a szabad magyar szellemért harcolni." Bevezetőjében a lapot irányító Vár- konyi Nándor arra emlékeztet, hogy induláskor, a háború második évében a „Sorsunk" így fogalmazta meg programját: népibb, szociálisabb, magyarabb Magyarországot akarnak. Most csak csekély nyelvtani változtatást ejtenek a régi jeligén, ez azonban egy világnyi különbséget jelent: népi, szocialista és magyar országot akarnak. A felszabadulás évében megindul még az Új Magyarország Boldizsár Ivánnal, a Haladás Zsolt Bélával, az Új Idők Fodor Józseffel és Kassák Lajossal. Feltámad a Huszadik Század is, majd később a Társadalmi Szemle. Csak néhány lapcím a következő esztendőből: Élet és Tudomány, Fórum, Kortárs, Tovább, Válasz. Ezek azonban már a sajtó múzeumának következő szobájába tartoznak. KEMÉNY ISTVÁN AZ IRODALOM TUDOMÁNY ELSŐ SZAMÁNAK BORÍTÓJÁT FALUS ELEK TERVEZTE. A JÖVENDŐ ELSŐ SZAMÁNAK CÍMLAPJÁN RÓNAI DÉNES FELVÉTELE. DROGÉRIÁBAN SZÖVET, TEXTIL- BOLTBAN ÉKSZEREK. A JÖVENDŐ FOTÓRIPORTJA A PESTI BOLTOKRÓL. 27
